Vélemény és vita

Déjà vu

A történelem mintha ismételné önmagát, hiszen Gyurcsány Ferenc a napokban bejelentette: pártjával aláírásgyűjtésbe kezd a külhoni magyarok szavazati jogának megvonásáért

„Ne fizessünk havi 20 ezer forintot a családunk pénzéből! Ne fizessünk mások helyett, adót, nyugdíjat! Ne fizessünk állásunkkal az olcsó határon túli munkavállalók miatt! Ne fizessünk álmainkkal, mert nehezedik a lakáshelyzet! December 5-én szavazzunk nemmel!” – hirdette a szocialisták és szabad demokraták plakátja a 2004-es kettős állampolgárságról szóló népszavazás kampányában. A történelem mintha ismételné önmagát, hiszen Gyurcsány Ferenc a napokban bejelentette: pártjával aláírásgyűjtésbe kezd a külhoni magyarok szavazati jogának megvonásáért. A rendszerváltás utáni magyar politikai élet alighanem legfájóbb eseménye volt, amikor a hivatalban lévő MSZP–SZDSZ-kormány a saját nemzettársai ellen kampányolt magyart magyar ellen fordítva. Nem pusztán Európában, hanem szerte a világon egyedülálló jelenséget generált e lépésével.

„Ne azt kérdezd, hogy mit tehet érted a hazád, hanem azt, hogy te mit tehetsz a hazádért” – mondta beiktatási beszédében a jobboldalisággal nem vádolható John F. Kennedy amerikai elnök. Nem is csoda, hiszen a politikának létezik egy kimondatlan alapszabálya minden civilizált államban. Ennek lényege, hogy ugyan vannak ellentétek a különböző politikai erők között – ez a közélet természetéből szükségszerűen következik –, viszont létezik egy alap, egyfajta nemzeti minimum, amit senki sem kérdőjelez meg: ez pedig a nemzet iránti elkötelezettség. Folyhatnak heves viták az adórendszerről, az oktatásról, egészségügyről, külpolitikáról és így tovább, ugyanakkor megkérdőjelezhetetlen kiindulópontot jelent, hogy egyazon nemzethez tartozunk. Miután pedig sorsközösségben élünk és összeköt bennünket a közös identitás, kultúra és a történelmi múlt, nem tagadjuk meg társainktól a nemzethez tartozás tényét sem jogi, sem politikai értelemben. Ezt az alapvető követelményt sértette meg az akkor regnáló Gyurcsány-kormány, mikor példátlan szociális demagógiával fűszerezve, az ellátórendszer összeomlásával fenyegetve gyűlöletkampányt folytatott a határon túli magyarok ellen, elérve ezzel a népszavazási kezdeményezés eredménytelenségbe fulladását.

Gyurcsányék akciója szomorú szimbóluma volt a szocialista–liberális nyolcéves kormányzás egyik meghatározó jellemzőjének: a nemzetpolitika teljes hiányának. 2002 és 2010 között a hatalmon lévő MSZP–SZDSZ tűzzel-vassal harcolt minden törekvés ellen, amely a nemzeti identitás, a nemzeti kultúra, és egyébként a magyarságunk megőrzésére és ápolására irányult. Éppen ezért volt történelmi előrelépés, amikor a 2010-ben hivatalba lépő második Orbán-kormány első intézkedései között tette lehetővé a határon túli magyarok kedvezményes honosítását. Gyurcsány és pártja viszont, akárcsak a Bourbonok, semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek. A volt miniszterelnök jogfosztásra készül, addig nem kíván nyugodni, amíg nem árthat ismételten saját nemzetének. Miközben az ellen nincs kifogása, sőt kifejezetten kívánatosnak tartja, hogy az európai kultúrától gyökeresen eltérő identitású emberek tömegeivel árasszák el hazánkat és az Európai Uniót, a hideg is kirázza a gondolattól, hogy a határon kívül rekedt nemzettársait teljes jogú magyarként kezelje.

Gyurcsány Ferenc jelenlegi pártja, a DK cinizmusát mutatja, hogy Gréczy Zsolt szóvivő szerint a határon túliak szavazati joga a Fidesz–KDNP hatalmi ambícióktól vezérelt adománya.

Szemmelláthatóan képtelenek megérteni a nemzeti sorskérdések fontosságát és aktuálpolitikai érdekektől vezérelve tépkednek fel fájó sebeket. Gyurcsányék magatartására nincs mentség, hiszen semmiféle politikai számítástól, választástechnikai megfontolástól nem lehet függővé tenni a nemzeti szolidaritás, a nemzeti egység kérdését. Ennek ellenére, tizenhárom évvel a szégyenteljes népszavazási kampány után újra ugyanott tartunk: Gyurcsány Ferenc politikai tőkét kovácsolna a külhoni magyarság szisztematikus támadásából. Semmi kétségünk nem lehet tehát afelől: pontosan ott folytatja, ahol annak idején abbahagyta.

A szerző a Századvég Alapítvány munkatársa

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom