Zila János

Vélemény és vita

Csőbe húzva

Újra az Európai Parlamentbe látogatott Orbán Viktor, ahol ismét a magyarországi helyzet került terítékre.

Persze előzetesen sem gondolt arra senki, hogy a miniszterelnököt ott majd körbeajnározzák, és nyilván ő is tudta ezt, mégis önként vállalkozott arra, hogy szembenézzen a bírálatokkal. Senki nem várta, hogy Guy Verhofstadt, Martin Schulz és a többi liberális vagy baloldali parlamenti képviselő, köztük a magyarok is, másként közelítenek majd a magyar kormány politikájához, mint tették azt 2012-ben a médiatörvényről folytatott vitában, vagy 2013-ban a Tavares-jelentést napirendjére tűző ülésen. Már csak azért sem, mert tudtuk, hogy a bevándorlással kapcsolatos nemzeti konzultáció tartalma, illetve a halálbüntetés napirendre tűzését szorgalmazó miniszterelnöki kijelentés nem igazán csalt mosolyt az említett képviselők arcára. Természetes, hogy ezzel Orbán Viktor is tisztában volt, és ennek ellenére, illetve éppen ezért utazott ki a strasbourgi tárgyalásra.

Egy újabb, fájó pofon az Európai Uniótól, illetve a renitens kormány megrendszabályozása – nagyjából ez volt az, amit az ülést kezdeményező, illetve a megtartását támogató európai szocialista, liberális és szélsőbaloldali frakciók célként tűztek maguk elé, de nem számoltak azzal, hogy ezért a pofonért a magyar miniszterelnök kifejezetten sorba fog állni. Főleg nem akkor, amikor azt is tudni lehetett, hogy az ülés témáiról még a Fideszt a sorai­ban tudó Európai Néppárt többségének is nagyban eltér a véleménye a magyar kormánypártétól.

Mindenki azt kapta, amit várt.

A tanácskozás jelentős része azzal telt, hogy a képviselők elmarasztalták a miniszterelnököt a liberális demokrácia lebontása miatt, bírálták azért, mert szerintük megsérti az Európai Unió alapvető értékeit. Kifejtették a liberális álláspontot a halálbüntetés elítélésével kapcsolatban, vagy éppen hitetlenkedtek, hogy ez egyáltalán szóba kerülhet 2015-ben egy európai országban, de olyan fejtegetések is elhangzottak, amelyek szerint korábban Nyugaton befogadták a Magyarországról menekülőket.

A megszólaló magyar baloldali képviselők közül talán Ujhelyi István szenvedélyes performance-a volt a leg­figyelemreméltóbb, amikor széttépett egy konzultációs ívet. Összességében ők sem tértek el attól a szereptől, amit már az ülés kezdete előtt bárki megjósolhatott volna. Elmondták, hogy szégyenkeznek, amikor Magyarországot ismét a vádlottak padján látják egy uniós intézményben, illetve hogy a kormányt idegengyűlölőnek tartják. Egy volt csak köztük, aki nagy meglepetésre nem játszotta el ugyanazt a játékot, amivel korábban is inkább csak bajt hoztak a saját fejükre. Szanyi Tibor azt mondta: „Én otthon támadom a magyar kormányt, Strasbourgban és Brüsszelben kussolok.”

Orbán Viktornak az ülésteremben tapasztalható negatív hangulat ellenére nem volt nehéz dolga, hiszen azt kapta, amiért Strasbourgba utazott. Vehemensen tiltakozó és támadó baloldali és liberális képviselőket, illetve egy újabb felületet arra, hogy beszéljen azokról a témákról, amelyeket ő maga helyezett a hazai politikai napirendre. Ezért mondhatjuk azt, hogy az Európai Parlamentben kapott „pofonért” már-már kifejezetten sorba állt. Ismerve azt, hogy az elmúlt hónapokban Magyarországon a politikai napirendet jelentős részben uralták olyan témakörök, amelyek egyértelműen az ellenzéki pártoknak kedveznek, de mindenképp károsak a Fidesz–KDNP pártszövetség számára, beláthatjuk, hogy milyen értéke van annak, amikor a kormánypártok olyan kérdéseket tudnak a híradók elejére és az újságok címlapjára szuszakolni, amelyeket ők maguk vetettek fel. Ráadásul a kormányfő és a korábban kormányközeli médiabirodalmat birtokló Simicska Lajos kapcsolatának megromlása következtében nagyon nehézzé vált a kormányoldal számára, hogy eljuttassa az üzeneteit a választókhoz. Ha innen nézzük az eseményeket, akkor már egyértelműen látszik, hogy az Európai Parlament ülése kiabált a miniszterelnök részvételéért.

Nincs az a médium – legyen bár kormánypárti, semleges, ellenzéki, vagy csak szimplán kormányellenes –, amely meg tudja tenni, hogy ne számoljon be egy olyan eseményről, amelyen egyrészt a kormányfő szerepel, másrészt az Európai Parlamentben vitázik, harmadrészt a halálbüntetésről és a bevándorlás kérdésköréről beszél. (A Hír Tv másnap délelőtti híradóiból azért már teljesen kimaradt ez a hír, azaz így is a lehető legszűkebbre szabták az ezzel kapcsolatos tájékoztatást.) A miniszterelnök mindemellett elmondhatta, hogy elérte a célját, hiszen vita folyt, egy európai fórumon került napirendre a halálbüntetés kérdése, sőt egy európai intézményben beszélhetett Gyurcsány Ferenc cégének uniós megbízásáról is.

Az Európai Néppárt ugyan részben bírálta, de komoly, párton belüli szankcióra nem lehet számítani. Elképzelhető, hogy a média vagy annak egy része úgy számol be az eseményekről, hogy milyen szégyen már megint, hogy a magyarkérdés kerül elő nemzetközi fórumokon, vagy hogy egy olyan vita zajlott le, amelyben még európai szövetségesei is bírálták Orbán Viktort, a miniszterelnök mégiscsak csőbe húzta az európai baloldalt és a hazai baloldali sajtót, hiszen olyan kérdésekről folyik a vita, amelyekben ő a magyar választók többségéhez közelebb álló nézőpontot képviseli.

A célját tehát elérte.