Csiribí-csiribá

Válasszatok gyerekek!
„Zöld, kék vagy rózsaszín? Az egyik madzag végén ott egy ötszázas! Na, válassz már, gyerek! Mi van, nem vagy pénzhajhász? Biztosra mennél? Mondd, hogy csiribí-csiribá! Mondjátok egyszerre! Nézd már, pirosnak látszik a madzag! Ez jobban tetszik? Vigyed már! Csiribázzá’ már, na, ott az öt kiló, na! Válaszd már ki, és tapsolj!”

Tegnap, szép május elsején, a városligeti nagyréten, a fenti szavakkal gyerekközönséget inzultáló bohóc alighanem önkéntelenül mondott el mindent, amit ma a magyar „demokratikus, progresszív baloldalról” tudni kell. Hősünket a Magyar Szocialista Párt fizette oda: ő volt a körítés, neki kellett Valóságsztár X-től Édenszatír Y-ig ott tartania a páblikot, amíg a megfáradt nőtagozati hoszteszek kiosztják az emeszpés-lufit, zászlócskát, valamint mondanak valami roppant frappáns kiszólást Orbán Viktor diktatúrájára.

Mindez a Családok majálisa néven futott, ahová Tóbiás Józsit és Kunhalmi Ágikát szinte csak becsempészték, a dolgozó ember beléjük botolhatott, ha megszabadult a multi-lacikonyhákból. Mert a mostani majális immár forintra kiszámított üzlet volt a Városligetben, a sör-virslit már nagyban, szervezetten űzték. Multi-lacikonyha, ha úgy tetszik. De a lényeg: a Cég fizet, a Cég elad és lead, mi adjuk hozzá a műsort – a Cég kifejezést, kérem, helyén értsék. A műsor többrétű. Haladjunk a demokratikus, progresszív és nagyon baloldalszerűség „bohóc-listáján”.

Zöld maszlag: Schiffer András mindent megígért, ami bio-fájdalomcsillapító lehet a bajainkra. De tényleg, mindenre van receptjük, ami gyárat épít és munkahelyet is teremt, közben virágzik a muskátli, és három és fél százalékkal több lesz a meg nem értett képviselők száma a Parlamentben. Mindez számokkal bőven alátámasztva, hiszen a számdobálózás tengerentúli PR-guruk szerint mindenható szakértelmet sugároz, a belvárosi matek kettes bölcsészszavazó is ezt kajálja. Ha meg nem elég, akkor tetézzük: tegnap az LMP „romkocsma, amikor már a tulajdonos is kidobja az embereket” hangulatú majálisán „kerekasztal-beszélgetéseket is meghallgathattak a dolgozói szegénységről, valamint a Városliget jövőjéről”.
Vörös Csepel, könyörgöm, ilyenkor nem indulsz a harcba, vagy legalább nem rohansz sokszínű ibolyát nemesíteni a panelkertbe?

Gyurcsány indul. Ez a kék maszlag. Fletó kemény volt tegnap, mint a kova, vagy egy építőtábor óvónőképzős végzősöktől visszautasított KISZ-titkára. Idézzünk: „A rendszerváltozás óta eltelt huszonöt év legalább az ország kétharmadának adósa maradt, ezért ennek az elfeledett hatmillió embernek kell igazságot adni.” No de Ferenc drága, nem Maga tetszett ezt a rendszerváltást olyanná alakítani, amilyenné lett? Vagy szét tetszik esetleg osztani a kedves milliárdos vagyonát az említett hatmillió között? Államosítjuk az Altust? Mert az ebből van, Ferenc kedves! S tényleg, egy Gyurcsány Ferenctől hallja a legszívesebben a magyar dolgozó a következő szavakat: „Rokonok, haverok, bennfentesek gazdagodnak, miközben a többség belefárad a küzdelembe.” Öröm, Kedves Ferenc, hogy Ön még a büdös életben soha sem fáradt bele ebbe a küzdelembe! Vigadj brókervilág!

Most a Tisztelt Olvasó hajlamos lenne azt mondani, hogy Gyurcsány Ferenc erkölcsisége kihívásokkal küszködik. Kérem, értékítéletével még egy kicsit várjon. A Demokratikus Koalíció nevű, roppant liberális, hihetetlenül Nyugat-barát és elveket szabadon kezelő szervezet vezetője kijelentette: „1956 és a rendszerváltozás között csaknem háromszorosára nőtt az emberek reáljövedelme, ami viszont azóta gyakorlatilag nem növekedett.” Akkor most mi van? Éljen Kádár és vesszen ki?

Avagy ez egy újabb csiribá, a varázslat, amelyhez már pirulás sem kell, mert szín ide, elv oda? Demokratikus csiribí-csiribá? Színváltó köpönyegzsebe legyen csak tömve, a proliasszony meg kapjon látvány-kézcsókot és ingyen vizet a szolgamosáshoz, persze a visszaprivatizált szolgáltatótól? Varázslatos ajándék anyák napjára… József Attila ide vonatkozó szavait ne idézzük, nem értené…  Rózsaszín maszlag.
A majálisokat az MSZP vezetői korábban rutinosan kezelték. Horn „Gyufa” diszkrét káromkodása a szakszervezeti sátornál elfeledtette, hogy az egész magyar energiaszektort ő árusította ki. Kovács helyettesített, Medgyessy „úr” volt az „elvtársak” között, a ligetben nem ’67-es Chateu D’esclans-t kérsz langyos csapolt sör helyett. Mesterházy múltjánál érdekesebb a jövője, ez zavarta láthatóan ma is az MSZP elnökét. Övé lett volna a buli is, mégis mindenki saját maga felé is akarta csórni, párton belül és kívül is. Mit lehetett ezzel kezdeni?

Tóbiás József elsősorban csinosan felöltözött. Öltöny túl decens, farmer trendi. Nyakkendő konzervatív, de a fehér inget csípi a melós, ő ünnepre veszi fel, emeszpés ruhatárban kampányeszköz, ha márkás. Kéne persze valami piros, ne adj isten vörös is… Kabáthoz meleg van. Sálat újmódin macerás megkötni, legyen inkább egy kardigán. „Rajtam is van, meg nem is, vörös is meg nem is.” Tóbiás beszéde is ilyen volt a „munkásosztály ünnepén”. Baloldali is volt, de nem annyira, hogy feltűnjön bárkinek. Gazdagok adójáról beszélt, de nem olyanról, ami zavarba ejtene egy úszómedencét. Munkahelyet is teremtene, de nem annyit és úgy, hogy sértené a multi-érdeket. Hazafi is lenne, de csak úgy, hogy ez egy gyökere legyen egy politikai virtuális MSZP-fának. Amelynek másik alapja a már említett „baloldaliság”, a harmadik meg az európai uniós ukáz. Bocsánat, összeurópai érdek…

A bohóc tegnap a városligetben előadása végén felszólította közönségét: örüljenek és kacagjanak. Ha-ha-ha.