Csíksomlyó üzenete

A Jézus feltámadását követő ötvenedik napon az apostolokat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken, a világ minden népét megszólítva kezdték hirdetni az evangéliumot. Ezt a hívó szót hallották meg eleink is Szent István királyunk idején.

Az azóta eltelt ezer évben sokan elfelejtették ugyan keresztény gyökerei­ket, de akik egyszer elzarándokoltak – ahogy Böjte atya megfogalmazta – a Kárpát-medence egyik legszebb szentélyébe, a csíksomlyói nyeregbe, és hitet tettek magyarságuk, egymás iránti elkötelezettségük mellett, azok minden bizonnyal megértették az ünnep valódi üzenetét.

A hitújítás korában, 1567-ben, amikor János Zsigmond erdélyi fejedelem haddal akarta a színtiszta katolikus Csík, Gyergyó és Kászon népét az unitárius vallás felvételére kényszeríteni, a Csíksomlyón gyülekező székely hadak Isten kegyelmébe ajánlották magukat, és Szűz Mária segítségéért esedezve indultak harcba pünkösd szombatján, majd arattak fényes győzelmet.

A győztesek ennek a történelmi eseménynek az emlékére fogadalmat tettek, hogy minden évben, pünkösd szombatján elzarándokolnak Csíksomlyóra. Ezt az ősi hagyományt őrzi és folytatja a máig a székelység népe és a magyar zarándokok több száz­ezres tömege.

Az elmúlt évszázadokban a világ magyarsága számára a csíksomlyói kegyhely lett a hit és a megmaradás üzenetének egyik legfontosabb központja.

Oltalmazója és továbbörökítője mindannak, ami a nemzeti öntudatot meghatározza. Olyan hely, ahol hitében, nemzeti öntudatában, összetartozási kötelékében mindenki megújulhat.

A hagyomány és a megújulás kettőssége az, ami Csíksomlyó erejét adja. Ez a kettősség tette igazán különlegessé az idei csíksomlyói zarándoklatot, amely több volt és más volt, mint a megelőzőek, hiszen ebben az évben ünnepeljük a Szűzanya ötszáz éves kegyszobrát, miközben pünkösdvasárnap a csíkszeredai Szent Ágoston-templomban tartott ünnepi szentmisén leplezték le és szentelték fel V. Majzik Mária művésznő keresztelőmedencéjét, Angyali üdvözlet és Hymnus című domborműveit.

V. Majzik Mária a Szentlélek vezetése által, imádságos lélekkel engedett a belső késztetésnek, hagyta, hogy a Himnusz sorainak hatására, keze nyomán formába öntődjön lelkének minden rezdülése.

Így születetett meg általa és belőle a Budakeszin felállított első Himnusz-szobor, ez adott ihletet és erőt a folytatáshoz, hogy létrehozza azt a három csodálatos művet, amely felszentelésével az összmagyarság egyik lelki központját új energiával tölthetik fel.

Abban reménykedhetünk, hogy a pünkösdvasárnapi szentmisén felszentelt művek, híven az alkotó,
V. Majzik Mária szobrászművész és az alkotás létrejöttéért legtöbbet tevő Jókai Anna írónő, valamint Balczó Péter donátor szándékaihoz, valódi szakrális szimbólumegyüttessé, nemzeti imánk zarándokhelyévé válik. A Hym­nusnak, ennek a csodálatos alkotásnak a középpontjában a gúzsba csavarodott, kíméletlenül megkínzott Krisztus-test a szétszakított, országhatárokkal átszabdalt magyarság gyötrelmeit jeleníti meg, miközben a kompozíció tetején a galamb formájában megjelenő Szentlélek azt üzeni, hogy nem engedi veszni a magyarságot, ha lesz bennünk erős hit és akarat, ha lesz bennünk tenni akarás és összefogás, mint ahogy a nemzeti himnuszunk egyes versszakait összefűző rózsafüzér ereje is sugározza.
A kompozíció alján a Magyarok Nagyasszonya, a Boldogasszony és a kis Jézus összeforrottsága az egységet, az egymásért való felelősségvállalást példázza, aminek örök üzenetnek kell lennie a világ magyarsága számára.

Ezeknek a gondolatoknak a szellemében született meg a 2011-ben elfogadott alaptörvény alapvetése is, amely kimondja: „Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva, felelősséget visel a határon kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzéséért való törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, szülőföldükön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal.” Ennek a törekvésnek a legkézzelfoghatóbb eredménye az állampolgárság kiterjesztése, és ezáltal a nemzet közjogi egyesítése. A közjogi egyesítés azonban csak az alapja egy erős szellemi, eszmei közösségnek.

Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, nekünk, valamennyi magyarnak, nap mint nap tennünk kell.
Nagy szükség lenne erre az erős közösségre, hiszen mára a világban sokszor olyan megoldhatatlannak látszó problémák halmozódtak fel, amelyekre egyedül nem tudunk választ adni. Reményünk csak akkor lehet, ha fogjuk egymás kezét és nem engedjük el, ha nemzetben, családban gondolkodunk, és magunkénak valljuk azt a gondolatot, amelyet néhány éve a csíksomlyói szentmise szónoka szentbeszédében megfogalmazott: „Pünkösd azt üzeni, hogy a mi népünk is kiválasztott nép, hogy van helyünk a nap alatt.”

Latorcai János
az Országgyűlés alelnöke, a KDNP Országos Választmányának elnöke