Csegevarácska

Facebook-profilján kérkedett a minap az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén tett vizitjéről a Városliget titokzatos hőse, az egy hónapja, az elhíresült kéménymászásáról a köztudatba robbant Komáromy Gergely. Az ifjú rasztahajú zenész, a szubkultúrájának zombijai által tátott szájjal követett önjelölt guru két magyar állampolgárságú társával érkezett az amerikai diplomatákhoz, akiknek a kis társaság beszámolt a Városliget rehabilitációja miatt elkezdett, néha kókadozó, néha hangoskodó tiltakozáshullám tapasztalatairól. Ennél többet a nagykövetségen történtekről egyelőre nem tudni, így csak találgatni lehet, hogy a jenki külügyéreket miért aggaszthatja annyira egy kicsiny közép-európai ország fővárosában elterülő közpark felújítása. A találgatások és a lehetséges okok között helyet kaphat, hogy az amerikai diplomácia egyik alappillére és lényege a más államok belügyeibe történő beavatkozás, a tengerentúliak pedig évszázados rutinnal rendelkeznek, hogy ehhez csak okot kell keresni, a gombhoz majd varrnak kabátot a hozzáértő beosztottak.

Komáromy Gergelyt tehát teázgatni hívták valakik, ő pedig társaival együtt vélhetően készséggel beszámolt a ligeti tüntetéseken tapasztalt rendőrterrorról, félfasiszta, biztonsági őröknek álcázott keretlegényekből álló hordákról, és az elaggott, végelgyengülésben elpusztult ligeti kacsákról, amelyek bizonnyal az orbáni diktatúra áldozatai lettek. (A vállalhatatlan szekuritiseket egyébként egy határozott lépéssel ki lehetne paterolni a ligetből, és az egész bagázst le lehetne váltani néhány elfogadható arccal, hiszen annyit azért a hazai piac is kitermelt már.) A budapesti amerikai nagykövetség – ahogy bármelyik a Földön – a tengerentúli hírszerzés hídfőállása, ezt semmiképpen nem szabad figyelmen kívül hagyni, amikor néhány honfitársunkat beszélgetésre hívták oda, mert ennek bizony hazánkra nézve nemzetbiztonsági kockázata van. Ha az amerikaiakat valóban a park ügye érdekelné, üzenhettek volna a rehabilitációért felelős Baán Lászlónak is, a miniszteri biztos bizonyára jobban tisztában van a területen folytatott munkákkal, mint a sittes kocsik vezetőit inzultáló Komáromy.

A zenész saját bevallása szerint hosszú éveket töltött a karibi szigetvilágban, ott mélyedt el a méltatlanul mellőzött jamaicai mélyfilozófiában, és egyéb élvezetekben. Lehetett ideje és alkalma találkozni amerikaiakkal is, akik talán azt mondták neki, amit Virág elvtárs Pelikán gátőrnek: Egyszer majd kérni fogunk magától valamit Pelikán elvtárs. Aztán a világjáró hazatért, és lehet, hogy most valamit kérnek tőle az amerikaiak. Például a CIA, amely külföldi akcióinak zömét a jól bevált recepttel, a felforgatással kezdi. Keresve sem találhatnának ehhez jobb alanyt, mint egy nárcisztikus, a felelősségérzetet hírből sem ismerő fiatalembert. A Che Guevara életét kutatók sem tudták tisztázni még, hogy a lánglelkű forradalmárt – szabad fordításban: gátlástalan tömeggyilkos terroristát – milyen titokzatos szálak fűzték az amerikai titkosszolgálatokhoz, és ezen kapcsolatai miként alakították tetteit. Az amerikai diplomácia nemrég, a jó André Goodfriend ügyvivő regnálása idején mutatta meg egyértelműen, hogy mit is gondol Magyarország szuverenitásáról.

Nem tudni egyelőre, hogy a magyar illetékesek figyelmét mennyire keltették fel a történtek, annyi azonban biztos: az ifjú gurunak van mit tisztáznia.