Cinizmushormon

Fontos dolgokat mondott akkor a nagyváradi római katolikus megyés püspök, Böcskei László: „Románia uniós csatlakozása óta folyamatosan lassul a restitúció.” Ceausescut kipucolták a hatalomból, de a magyarság alig érezheti biztonságosabban magát, mint 1989 előtt. Vezetőit üldözik, rendezvényeit betiltják, ingatlanjain a román állam és intézményei csücsülnek. Érdemes megfigyelni érvrendszerüket is, amelyet Fejes Rudolf Anzelm apát, premontrei rendfőnök ismertetett ugyancsak négy esztendeje: restitúciós kérelmük elutasítását azzal indokolták, hogy a kommunisták nem követtek el jogtalanságot, mert a vitatott ingatlanok már 1937 előtt a román állam tulajdonát képezték, és emiatt nem vonatkozik rájuk a visszaszolgáltatási törvény.

Román részről az a logika, hogy az államosított egyházi ingatlanok visszaadásáról rendelkező törvény csak az 1945 és az 1989 közötti egyházi épületekre vonatkozik. Így aztán Romániában 2011-ben az ingatlanok visszaszolgáltatása gyakorlatilag teljesen leállt. Már nem fontos az államnak a jogszabály alkalmazása. Böcskei László szerint ez akkor volt életbevágó, amikor az ország még uniós csatlakozása előtt állt, akkor nagyon jól működött a visszaszolgáltatás. A porhintésnek vége, Románia EU-tag lett, Bukarest köszöni szépen, jól van.

Mintha a román igazságszolgáltatás főszereplőinek szervezetében külön szerv állítaná elő a pofátlanság és a cinizmus hormonjait. Ha vannak olyanok persze - filológus lelkem ezt nem tudhatja. Azt viszont mindenféle biológiai ismeret nélkül állíthatom, hogy mindezt magyar szemmel nézve, nyugodtan lehet vérlázításként diagnosztizálni.

Nem véletlenül lett téma az ügy kedden az Európai Parlamentben is, ahol a kommunista országokban elkobozott ingatlanok nem rendezett visszaadásával kapcsolatban tartottak kerekasztal-beszélgetést, és ahol mások mellett ugyancsak egy nagyváradi illetőségű politikus, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspöke, Tőkés László, a Fidesz-KDNP EP-képviselője fejtette ki: kétezer-száznegyven egyházi ingatlant érint a restitúció ügye. Ezeknek nagyjából a feléről született döntés, ugyanakkor az ingatlanoknak alig egyharmada került vissza jogos tulajdonosához, mert a döntést megtámadta a román állam. Mint Tőkés mondta, „sántít az uniós demokrácia gyakorlása”, Romániával elnézőbb az unió, mint más országokkal, ezért a kérdést nem kellő módon és mértékben követi figyelemmel az illetékes bizottság. Ezért is volt szükség arra, hogy második alkalommal, 2012-ben újból petíciót nyújtsanak be a romániai restitúció ügyében a volt főbíró, Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsa elnökének szakmai segítségnyújtásával.

Az eb pedig valóban ott van elásva, hogy Romániával mindig elnéző volt a Nyugat. Trianonban is, Richard Nixon amerikai elnök 1970-es bukaresti látogatásakor is, vagy az ország NATO- és EU-s csatlakozásakor nem különben. Fel kell ismerni és ismertetni a Nyugattal is végre, hogy játszmáiban Bukarest mindig kétszínű volt, és az is lesz. Sakklépéseinket pedig ezután ehhez kell igazítanunk. Ha nem akarunk továbbra is mattot kapni.