Vélemény és vita
Brüsszeli szirénhangok
A Momentum brüsszeli roadshowja jól illeszkedik a párt eddigi politikájába: hevesen kritizálnak, miközben semmiféle alternatívát nem nyújtanak
A Momentum első embere, Fekete-Győr András Facebook-oldalán számolt be arról, hogy Brüsszelben fórumot tartott, melynek során kifejtette, hogy „Brüsszelben magyarnak lenni, különösen az Uniót és benne Magyarországot szolgálni sok szégyenkezéssel jár együtt”. Azt is megtudhattuk, hogy a magyarok iránti szimpátiával nem vádolható Guy Verhofstadt is aláírta a párt kezdeményezését a civiltörvény visszavonásáról, továbbá Fekete-Győr a Bizottság első alelnökével, Frans Timmermansszal is találkozott, akit egyúttal hazánkba is meghívott.
E sorokat látván mi lehet a tájékozott olvasó első gondolata? Igen, semmi új nincs a nap alatt. Az „új politikai generációt” hirdető Momentum Mozgalom pontosan azt teszi, amit a baloldali ellenzéki pártoktól az elmúlt években már számtalanszor láthattunk: hazai támogatók híján Brüsszelbe fut panaszkodni, hogy az ország minél rosszabb színben történő feltüntetésével, már-már apokaliptikus viszonyokat vizionálva némi médiafigyelemre tehessen szert. Fekete-Győr a megszokott műsort még azzal egészítette ki, hogy természetesen „egy világelső Európa ígérete a mi kezünkben, az Erasmus-generáció kezében van”. Ha Európa jövője valóban olyan politikusoktól függene, akik sajtószerkesztőségekre törnek rá, ha újságírók nekik nem tetsző cikkeket írnak, továbbá akik képtelenek különbséget tenni a napelem és az atomerőmű között, akkor igencsak sötét idők várnának ránk.
Az átláthatatlan finanszírozású Soros-szervezetek érdekében aláírásokat gyűjtő párt vezére abban viszont nem tévedett, hogy Brüsszelben valóban nagyobb népszerűséggel járhatnak zavaros gondolatai, mint hazánkban. Juncker helyettese, Frans Timmermans személyében akár megbízható szövetségesre is találhat, ne felejtsük el, hogy a Bizottság második embere idén áprilisban készséggel fogadta Soros Györgyöt, akivel zárt ajtók mögött, a sajtónyilvánosság teljes kizárásával folytatott megbeszélést. A brüsszeli politikus a Momentum vezérére is szakított körülbelül fél órát, hogy átbeszélhessék a magyar helyzetet, különös tekintettel a Soros-egyetem, a civilek és a kvóták ügyére. Fekete-Győr így elpanaszkodhatta szívfájdalmát, hogy olyan országban kell élnie, ahol a kormányzat felemeli a szavát az ellen, hogy egy senki által sem megválasztott, semmiféle választói felhatalmazással nem rendelkező üzletember dönthessen az emberek jövőjéről.
Azon sem kell meglepődnünk, hogy a Magyarországot szüntelenül gyalázó, az Európai Parlament liberális frakcióját vezető Guy Verhofstadtnak udvarolnak a momentumosok, hiszen azt már az olimpiaellenes fellépésüknél is láthattuk: semmi sem drága számukra a pillanatnyi reflektorfényért. Ha a nemzet több évtizedes álmát kell meghiúsítani politikai indíttatásból, megteszik, ha Brüsszelben kell árulkodni a választási kampány jegyében, azt is megteszik, miért pont a liberálisok európai vezérének halálos ölelése elől térjenek ki? Ne felejtsük el, hogy egy olyan európai parlamenti képviselőről beszélünk, aki antiszemitának nevezte a nemzeti konzultációt, és abbéli reményét fejezte ki, hogy a magyar emberek intelligensebbek annál, hogy bedőljenek e kezdeményezésnek, majd harsányul elnevette magát saját kijelentésén, megalázva ezzel az egész magyar népet.
A Momentum brüsszeli roadshowja viszont jól illeszkedik a párt eddigi politikájába: hevesen kritizálnak, miközben semmiféle alternatívát nem nyújtanak; hangzatos frázisokba csomagolva kommunikálnak a választók felé, míg valójában önös politikai érdekeiket hajszolják; új politikát hirdetnek, holott a hazai baloldalon már évtizedek óta unalomig ismételgetett demagóg szólamokat hirdetik. A lényeg az, hogy ismét bekerülhettek a hírekbe. Legalábbis szerintük.
A szerző a Századvég Alapítvány munkatársa