Vélemény és vita
Bombázó kilencek
Lassan két éve már. Egyfajta bombázási verseny indult, hiszen egyre több ország kapcsolódott be akkoriban az Iszlám Állam elleni légi csapásokba.
Hétfő volt, október 6-a, amikor a hajnali órákban Belgium légi ereje is harcba szállt. Hollandia és a távoli Ausztrália vadászgépei pedig megkezdték a járőrözést az Egyesült Államok vezette nemzetközi koalícióban. Szóval a világ egyre több pontján látták be az illetékesek, hogy konkrét, határozott és erőteljes lépések nélkül csak a hullákat számolgathatjuk a tévé előtt ülve, de eredményekre, változásokra nemigen számíthatunk a szélsőségesekkel szemben. És határozott lépések nélkül nem lehet feltartóztatni a térnyerésüket. Lassan két éve már…
A felderítést végző két belga F–16-os „az iraki biztonsági erők ellen támadást folytató terroristaelemeket azonosított”, amelyeket célkövető bombával „semlegesítettek”. Micsoda üde kis katonai eufemizmus…
A balga belgák szeptember vége óta járőröztek akkor már a térségben, és ezzel a hétfő hajnali akcióval Belgium lett sorrendben a kilencedik ország, amely aktívan is bekapcsolódott a háborúba – vagyis a bombázó kilencek tevékenységébe. Addig ugyanis az Egyesült Államokon kívül Irakban Franciaország és Nagy-Britannia, valamint a szomszédos Szíria légterében öt arab ország – Bahrein, Jordánia, Katar, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emirségek – támadta a szélsőséges szunnita szervezetet, bár az utóbb sorolt államok – részben talán érthető okok miatt is – sohasem részletezték a harcokban való részvételük pontos mértékét és jellegét, s ha elkerülhették (márpedig miért ne kerülhették volna el könnyedén és egyszerűen?), akkor nem közöltek pontosabb adatokat. „Ott vagyunk, ja, persze, mi is…” És nagyjából ennyivel kellett beérnie a nyilvánosságnak. „Harcolunk ellenük…”
Két éve kapcsolódott be az Iszlám Állam elleni akciókba Ausztrália, amely azonban – akkor még – nem hajtott végre támadásokat. Csak a felderítésben segédkezett… Canberra Super Hornet típusú gépei légi támogatási feladatokat láttak el Irak északi részén, és bár készek voltak a támadásra terroristák azonosítása esetén, „nem használták fegyverzetüket” – közölte az ausztrál védelmi minisztérium. Szintén akkor repültek először Irak felett a holland légierő F–16-osai, amelyek „teljes mértékben készen állnak” arra, hogy csatlakozzanak az Iszlám Állam elleni légi csapásokhoz – jelentette be a holland védelmi minisztérium.
A holland gépek légi támogatást nyújtottak az Iszlám Állam ellen harcoló iraki hadseregnek és a kurd önvédelmi erőknek. De a földre már nem szálltak volna le…
Nagyjából így lehet megvonni nem egészen két esztendő mérlegét. A légierő rendben, bombázások kipipálva, de attól azóta is ódzkodik mindenki – főleg az a néhány nagyhatalom –, hogy harcoló szárazföldi egységeket küldjön a térségbe. Lehet persze háborúzni a dzsihadisták ellen anélkül is, csak a hatékonyság lesz jóval gyengébb.
S éppen ezért sem elsősorban a nagy nemzetközi koalíció érdeme, sokkal inkább a kurd harcosoké, hogy alig néhány napja behatoltak az Iszlám Állam egyik észak-szíriai fellegvárába, Manbidzsba. A londoni székhelyű, kiterjedt szíriai aktivistahálózattal rendelkező emigráns szervezet, az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja (OSDH) beszámolója szerint heves harcok folytak a dzsihadisták és az arab–kurd koalíció között a török határhoz közeli településen, ahol hírügynökségi értesülések szerint még a múlt héten is hétezer civil tartózkodott.
Ez közel két év mérlege. S ezek a tények is csak azt jelzik, hogy az igazi eredményeket mindig azok érik el, akik a földön járnak. Még ha olykor fegyveresen is.