Vélemény és vita
Bokros-tánc
Az Angela Merkel látogatása előtti vasárnap délutánon néhány ezer ember tüntetett a Kossuth téren.
A hónapok óta tevékenykedő szervezők azzal húzták ki a térre ezt az apró tömeget, hogy elegük van az útdíjból, az embereket elszegényítő politikából, és elég volt a demokrácia lebontásából is. A német kancellár vizitje kiváltképp jó alkalom megmutatni: Orbán Viktor nem egyenlő Magyarországgal. Ahol, szerintük, a demokrácia lebontása egyértelműen a diktatúrát jelenti.
A derék demonstrálók sorra elmondták szónoklatocskáikat, sem nekik, sem hallgatóiknak nem jutott eszébe, hogy megint bohócot csináltak magukból, ahol az általuk vizionált diktatúra valóban ott lenne, nem kiabálhatnák el gyűlölettel teli beszédeiket. Feljelenthették Magyarországot. Hazaárulás a Parlament előtt.
A baloldali körökben nagy tekintélynek örvendő matróna is múlhatatlan szükségét érezte a tiltakozásnak.
Heller Ágnes filozófus – ez az a foglalkozás, ugye, amikor a lét értelmén gondolkoznak –, szerinte mindenki egy normális Magyarországot szeretne. Aztán jöttek a követelések, akár egy már februárban márciusi ifjú, dühösen harsogta bele a mikrofonba: sajtószabadságot, különös tekintettel a közmédiára, tanszabadságot, jogbiztonságot , törvény előtti egyenlőséget, vallásszabadságot, a sztrájkjog kiszélesítését, minden kisebbség megbecsülését, azok integrálására, de nem asszimilációjára törekvést, különös tekintettel a romákra és a bevándorlókra, igazságosabb adópolitikát, intézkedést a szegénység öröklésének megakadályozására, tudás alapú társadalmat, a mai nyugat-európai értékek megbecsülését és az azokhoz tartozást akarnak. Nagyjából mindent, ami amúgy, magától értetődő módon megvan, itt él a magyar társadalomban.
A tüntetésen megjelent Bokros Lajos is. Egy uniós csillagokkal díszített magyar zászlót lobogtatott. A demonstráció végén sajátos műsort adott. Ritkán látni ennyire ízléstelen, ostoba, tahó és sértő megnyilvánulást. A tévékameráknak tartott előadást: a zászlót lengetve Bokros Lajos a Pink Floyd rockzenekar Fal című híres lemezének zenéjére táncolt. Három lépés előre, három vissza. Hullámzott, akár az EU-ban a munkaerő. A zászló közepén pedig, ott, ahonnan 1956-ban kivágták a Rákosi-címert, kék, EU-csillagos kör ékeskedett. Ezzel gondolták köszönteni Angela Merkelt? Zászlógyalázással, amit a híres, Berlinhez is köthető zene hitelesít?
Az elvtársak nem változtak. Taplók maradtak.