Béla Bécsben

Ez rendkívül előnyös és mérsékelt nehézségekkel járó foglalkozásnak tűnik. Eme pályára lépéshez tulajdonképpen semmit sem kell tenni. Elég, ha az ember egy hétig nem borotválkozik, majd egy közeli plázában vesz egy hátizsákot és okostelefont. Igen praktikus az is, ha van hozzá egy bájos képű gyermek, de igazából már ez sem elvárás. A kiskutyát nem javasolnám, az már sok lenne médiaszempontból – ebből kifolyólag más házikedvenc, így a teve vagy a kecske is egy darabig jobb, ha otthon marad. Nyaraláson felszedett napbarnítottság alapján érdemes kiválasztani a megfelelő nációt.

Most a szír nagyon menő, de ha nem volt idő nyugágyazni, mondják magukat eritreainak. Eritrea afrikai ország ugyan, de egy uniós felmérés szerint az EU iskolát végzett polgárainak fél százaléka sem tudja, hogy hol van, viszont nagyon tetszik a neve, bármelyik tévésorozatban elfogadnák egzotikumnak. Ha olyan rendőrrel találkoznak, aki otthon van a földrajzban, még ettől se ijedjenek meg: önök az elnyomott eritreai fehér magyar kisebbség tagjai – mivel ez szigorú utánnyomozás után is csak egy igen csekély csoportot érinthet, politikai migránsként akár előadások tartásából, vagy kocsmanóta előadásából is biztos jövőt tudnak maguknak teremteni.

Ezen kívül érdemes kint lakó hozzátartozóra hivatkozni, aki lelkesen vár minket. Jó hangzású nevet a Facebookon bárki találhat, ha komolyan foglalkoztatja az életszerűség. De mivel nem kell „külföldiül” beszélni, elég az is, ha kicsit érthetetlenül ejti ki a Béla nevet.

Ha Kedves Olvasót e terv követésétől elbátortalanítaná az, hogy a menekültlét sok sétával jár, ne féljen. Most is jött osztrák kisbusz, amiben legfeljebb az a macera, hogy túl sok benne a gyerekülés, mert hát a kedves sógori segítők szenvedő gyermekek tízezreivel számoltak. De ezt azért ki lehet bírni, sőt ha az ember eléggé leleményes, egy ilyen májer ülés kitűnően értékesíthető a jövőben. Állítólag most a kicsit randa sárgás szín a menő Németországban. Azonban erre sem lesz szükség, Berlin mindent alánk tesz. Lesz lakás, iskola az esetleges lurkónak, orvosi ellátás doszt – azért a fogorvosi számláért is csak pár eurócent jár nekünk majd, amelynek mértékétől rettegve a nyugati lakos egészen Győrig képes autózni.

Joggal felvetődhet, hogy ezért talán dolgozni kell. Csacskaság, lesz segély meg minden, majdani gyermekünkből meg német futballsztár válik.

Nem egy jó terv?

S most akkor ébredjünk!

Németország nem fogad be mindenkit. A szíriaiakra mondott Angela Merkel egy gyenge ígéretet, amely tart, ameddig tart. Németországban helyi szinten választásokat is döntő kurd közösségek vannak a korábbi „jöjjön mindenki, aki nekünk alja melót is végez” bevándorlási politikának köszönhetően. Szíriában a kurdokat bombázza berlini jóváhagyással is Törökország. Ígérjünk nekik szépet. Aztán betartják – azoknak, akik hasznot hoznak Németországnak. Mivel a liberális tévéadók beszámolói szerint is csupa képzett atommérnök és mikrobiológus van a migránsok között, ez nem lesz nagy kvóta számukra.

Mindenki más meg kapásból is nem kívánatos. Legkésőbb télen, amikor már nem jól adja ki magát, ha sátrakban lakik az ember. Hova? Hát hozzánk. Mert nálunk regisztráltak. Természetesen nem csak a szíriaiak, mindenki, akiknek még ígéret sem jutott. Őket egyszerűn átverték. A hazájuk elhagyására buzdították, egy szebb jövő reményében, amelyből nem látnak semmit. Kiutasítva lesznek.

Ki fizeti a cechhüket?

Az Európai Unió – bocsánat, egy pillanatra megint álomvilágba süllyedtem.

Ausztria megfáradt kancellárja, Werner Faymann azt mondta: „Aki nem segít megoldani a menekültproblémát, annak a jövőben pénzügyi következményekkel kell számolnia, hiszen a szolidaritás nem egyirányú utca”. Ezt rólunk mondta, egy kérdésre, ami arra vonatkozott, hogy „a Magyarország elleni esetleges szankcióról” mi a véleménye.

Már most azzal számolnak, hogy rajtunk vernek le mindent, velünk fizettetnek ki mindent.

Ez valóban európai szolidaritás.

Hasonló ahhoz az ígérethez, hogy bécsi cukrászdánk mellett fogjuk majszolni a Wiener Snitzelnek becézett rántott húst.

Köszi…