Békére fel!

A donyecki anyáknak nem kell aknatűztől rettegniük, nyugodtan küldhetik ki az utcára játszani gyermekeiket, a buszra szállóknak sem kell azon töprengeniük, hogy megérik-e a következő megállót. Lvivtől Ungvárig is megkönnyebbült asszonysóhaj hallatszik majd: a „keleti frontra” vezényelt férjek és fiúk hazatérhetnek. Az élet újra normális és örömmel kecsegtető lesz, a háborús zörejek visszaszorulnak a hollywoodi vásznakra.

Mesésen hangzik, ugye?

Mert hát hogyan is lehetne másképpen, hiszen megállapodtak a békéről. Van aláírt „intézkedési terv”, sőt egy békememorandumhoz nevét adta Angela Merkel, Francois Hollande, Vlagyimir Putyin, sőt Petro Porosenko is. Kancellárok, elnökök, akik szavának súlya van. Komoly emberek, komoly szavak, komoly dolgok! Békének kell lennie! Békének kellene lennie…

Szerda estétől csütörtök reggelig majd tizenhat órán át tárgyaltak a minszki elnöki palotában az ukrajnai helyzetről. Hektószámra fogyott az ásványvíz és a kávé, egymás után dőltek ki és cserélődtek a szakértők, a négy „nagy” hol külön, hol szélesebb körben vitatkozott. Porosenko az első meghatározó szakasz után vagy tíz percre „külön szobára ment”, hiszen nyílt titok volt, hogy van egy ötödik partner is, tengerentúli hívást igénylő.

Aztán kivajúdtak egy alkut, amely pontjaiban nem sokban különbözik a tavaly szeptemberben ugyancsak Minszkben elfogadottól. Hiszen tűzszünetről, határzárásról, választásokról és egyfajta regionális önállóságról akkor is szó esett. Aztán nem lett belőle semmi, a harcok folytatódtak.
Mitől lesz most más?

Az optimista szakértők szerint meghatározó különbség, hogy most minden dátumhoz van kötve, ha valaki nem tartja be a vállalásait, csúnyán lehet rá nézni. Elnézést a mondat végi cinizmusért, de valljuk meg, a tűzszünet betartását, a nehézfegyverek kivonását felügyelni és betartatni hivatott EBESZ-ellenőrök egy vérmesebb kártyaparti tisztaságához is csekélyke garanciát jelentenének. A minszki megoldás a „csúnyán nézők” személye lenne. Azaz ha a szeparatisták, illetve Putyinék felrúgnák az alkut, jönnének az újabb szankciók, talán az amerikai fegyversegély is.

Van persze mézesmadzag is: az uniós kormányfők tegnap már nem beszéltek a szankciók meghosszabbításáról, ha lesz tűzszünet, a tavaly hozott gazdasági megtorló intézkedések szépen kifutnak, s jöhet a nagy Moszkva–Brüsszel, Eurázsiai Gazdasági Unió–Európai Unió összeborulás. (Rossz nyelvek szerint ez volt Minszk igazi értelme is, azaz, hogy legyen legalább valamilyen többé-kevésbé értékelhető ürügy a szankcióháború befejezéséhez.) Porosenko hasonló módon „pisztolyozható”: ha további pénzt akar, teljesítsen, biztatásként gyorsan jóvá is hagytak tegnap egy bő 17 milliárd eurós EU–IMF-utalást.
Elég lesz ez a megállapodások működéséhez?

Délkelet-Ukrajnában a minszki tárgyalások ideje alatt tovább szóltak a fegyverek. Tegnap, a békenyilatkozatok után sem hallgattak el. Kijev szerint orosz tankok is jöttek, a moszkvai híradók a felkelő városok terrorlövetéséről számoltak be. A fő gond most az úgynevezett debalcevei katlan, hat–nyolcezer ukrán katona van ott bekerítve. Pontosabban Porosenko szerint nincsenek, így ha a vasárnapi határidőig kitörnek, az elnök „arca” megmarad a kijevi háborús párt előtt. Ha nem, a televíziós kamerák az ukrán hadsereg színe-javának demoralizált kivonulását fogják mutatni röhögő felkelők sorfala mellett – a minszki egyezmény ugyanis előírja komolyabb ágyúk, tankok, rakétavetők kivonását ebből a körzetből. Már amennyiben egyáltalán betartják ebben a helyzetben a tűzszüneti megállapodást, elfogadják Porosenko parancsát. A nehézfegyverzet kivonására február 15. után tizennégy nap lesz, ha mindez csúszik vagy elmarad, lényegében máris annyi az egész minszki alkunak.

Csak azért időztem ennyit ezeknél a kérdéseknél, hogy érzékeltessem, a rendezési terv 13 pontja közül az időben legközelebbiek, a talán legegyszerűbbek végrehajtása is mennyi problémával jár. Mert ott a lényeg is a listán, a két „népköztársaság” majdani státusának kérdése. Nem véletlen, hogy az egyezmény nem adott „nevet a gyereknek”, nem szólt sem Ukrajna föderalizációjáról, sem kisebbségi autonómiáról, csak nagyobb jogokról és az alkotmány átalakításáról. Azonban mennyi ideig marad Porosenko elnök, ha – az amerikaiak által támogatott, kormányában a gazdaság irányítását amerikai megbízottak kezébe adó – Arszenyij Jacenyuk miniszterelnök és pártja a radikálisokkal összefogva semmilyen reformtervet sem enged át a parlamenten? (A washingtoni „héják” eddig is inkább a fegyverszállításokban, Oroszország és az Európai Unió „ukrajnai mocsárba” való süllyesztésében látták a megoldást, mint egy „európai békében”.) Igaz, erre van idő az év végéig, de ha nem sikerül, vagy a felkelők és Moszkva szerint nem a megállapodások viszonylag tágan értelmezhető szövege alapján sikerül, megint ugyanott tartunk, bukik a békeprojekt, újra szólnak a fegyverek.

Ha, ha, ha, minimum tucatnyi ha – minden vicc nélkül.

Összegezve tehát, ha a Kedves Olvasó még kedvesebb nagymamája sárga volna és csilingelne, ráadásul valaki a sín szerepét is eljátszaná, nos, akkor osztatlan örömmel hihetné, hogy tényleg a nagyszerű tanti a villamos. A világ most a vasárnapra meghirdetett tűzszünetig kapott időt az álmodozásra, onnantól pontról pontra kell a valósághoz mérnie a minszki békeideát. Igaz, most legalább van mikor és mihez mérnie.