Bécsi gyors

Budapest, Keleti pályaudvar, kilenc óra harmincöt perc. Tizenkettes vágány, egyszerű személyvonat Hatvan felé. Csak másodosztályú kocsikkal közlekedik, de lehet rá például biciklit is feltenni. Sőt, az is benne van a menetrendben, hogy ez a vonat „rendkívüli helyzetek alkalmával” is közlekedik.

Hát tegnap speciel nem közlekedett, bár a helyzet kétségkívül rendkívüli volt. Igaz, erre a MÁV joggal nem készült fel.

Ezernyi, „háborús övezetből menekült” ugyanis úgy érezte, elege van a magyarországi ellátmányból, szendvics, tisztasági csomag, emberi mosoly már kevés, Németország és München kell. Mert ott még ingyenebb minden.

Németország és München – ezt skandálták tegnap reggel a Keleti pályaudvaron, megbénítva a közlekedést, valós és a közeli plázában leleményesen fénymásolt menetjegyre hivatkozva. Voltak transzparensek is, a spontaneitást mindig imádja a média. S természetesen soha és semmikor nem merül fel senkiben, hogy a testalkatban futballszurkolókat megszégyenítő migránsokat nem szervezi senki.

Miért most?

Azért, mert az osztrák jóléti állam rájött arra, hogy nagyon kellemes az arab taxisofőr és az albán takarítónő, de több tízezer azért mégsem kellene belőlük. Liberális bécsi entellektüel persze ilyet nem mond ki, ez nem lenne kellően tüchtig és eurokonform. Ő a helyzetet okolja. Cinikus módon igen kézre esett a fulladásos rémálom, innentől kezdve emberiességi okokra hivatkozva lehet mindent és mindenkit alsógatyáig vizsgálni a határon. És közben természetesen szidni, kiátkozni a magyarokat, akik határzárat és határőrséget építenek. A szocdem osztrák kormány volt oly drága, és bejelentette: „Azokat, akik Ausztriában kérvényezik a menekülteljárást, a hatóságok látják el információval. Azonban azokat a menekülteket, akik érvényes schengeni vízum nélkül akarnak továbbutazni, várhatóan visszaküldik Magyarországra.”

S az ezernyi „háborús övezetből menekült” ekkor kapott okostelefonjához, és indult menekülni Magyarországról. Korábban másként volt. Addig fogta a nálunk kapott adminisztrációs papírját, és dobta szemétbe Hegyeshalomnál, azonnal. Ő tulajdonképpen csak teleportált ide, Harry Potter szlenget csak érti a derék stájer határőr. Ez legalább olyan jó duma, mint a schengeni vízum.

Most akár lehetne örülni is, elmennek, hajrá, szia, helló és egy jóleső danke schön.

De kérem, ne szépítsük a történetet.

Ausztria, Németország, a civilizált Nyugat öt percen belül nem fog beengedni senkit. Vigye el a balhét Kelet-Európa. Mint anno is, pár száz éve Nándorfehérvárnál.

A hivatalos megfogalmazás, a schengeni határok emlegetése, a befogadási kvótákkal való zsarolás játék, „a beszéljünk és ne csináljunk semmit, ami nekünk pénzbe kerül” módszer tökéletessé fokozása.

Nem szeretnék senkit idézetekkel fárasztani, de még kettőt bocsásson meg a Kedves Olvasó, hiszen az osztrák és a német kancellártól származik. Werner Faymann a magyar határzárról beszélt: „Téves azt hinni, hogy a gondot így meg lehet oldani, hiszen az embercsempészeknek megvannak a lehetőségeik arra, hogy kikerüljék az akadályokat. A megoldás csak politikai lehet.” Hát az ő politikai megoldásuk a fentebb említett.

És jöjjön Angela Merkel: „Németországnak nincs felelőssége a Magyarországról vonattal érkező menedékkérők jogi helyzetével kapcsolatos bizonytalanságban. Ami a beérkező szíriai menedékkérők kérdését illeti, őszintén szólva nem látom, hogy Németországnak lenne része a felelősségben.” Eközben Berlin egyébként elismeri, hogy Magyarország sokat vállal az uniós közös határvédelemből. Ez természetesen igen jólesik.

De még egyszer: ne szépítsünk!

Magyarországgal, a mi gondjainkkal és bajainkkal Brüsszel vagy Washington sohasem fog foglalkozni. Keserű leírni: a barátság és szövetség sokszor csak a plázák gyarmatárujáig terjed. A mi döntésünk, hogy határainkat, életünket miképpen védjük meg.

A Keletiben tegnap valamikor tíz óra után újra indultak a vonatok. A rendőrök cselekedtek, a spontán tüntetők a pályaudvar előtt folytatták. Mindent és mindenkit számon kértek. Rajtunk követeltek. Pedig jogos vagy gerjesztett fájdalmaikat nem Budapesten, hanem más fővárosokon kellene számon kérniük.

Odáig persze drágább a vonat…