Bankon belül

Valószínűleg az Országgyűlés nyári szünete, a kialakuló kánikula és a labdarúgó Európa-bajnokság teszi, hogy a Magyarországon működő ellenzéki pártok közül – pedig akad belőlük tucatnyi – csak a Magyar Liberális Párt vezetőségének jutott eszébe, hogy tiltakozzon az Erste Bank részvényeinek megvásárlása ellen. „Orbán és Matolcsy hazug és képmutató mániája a magyar többségi tulajdonban lévő bankrendszerről már eddig is sok tízmilliárd forintjába került a magyar adófizetőknek, most pedig újabb 30-40 milliárd forint közpénzt herdálnak el az Erste Group magyarországi leánybankja 15 százalékának megvásárlásával” – így reagáltak a szabadelvűek a kormány és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) képviselői által aláírt tranzakció kapcsán.

Nem túlértékelve a Magyar Liberális Párt szerepkörét a nagypolitikai palettán, a fentiek apropóján azért nyújtunk némi fogódzót a T. Olvasónak.

Tehát: a magyar állam és az EBRD vásárolt magának Erste-részesedést. Utóbbiért 38,9 milliárd forintot fizet ki a központi költségvetés a Corvinus cégen keresztül. Miután cirka negyvenmilliárd forint sok pénz, úgy illik, hogy kifejtsük: miért is jó üzlet ez, vagy éppen miért rossz.

Tekintettel arra, hogy a Londonban székelő, 1991-ben alapított Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank komoly szervezet – funkciója elősegíteni a demokratikus rendszerben működő piacgazdaságok „kifejlődését”, s több mint hatvan állam a részvényese, valamint nemzetközi intézmények is –, feltételezhetjük: ami jó az EBRD-nek, az jó nagyjából nekünk is.

Cseppet sem mellesleg: tavaly februárban az EBRD-vel abban állapodott meg a magyar kormány, hogy a korábbiaknál szorosabban együttműködnek a gazdaság szempontjából fontos pénzügyi kérdésekben. Így a kabinet azt is vállalta, hogy jelentősen mérsékli a bankrendszer terheit – a hitelezési hajlandóság reményében. Ha ugyanis nem helyeznek ki kölcsönöket hazánkban a pénzintézetek, akkor egy idő után lőttek a gazdasági bővülésnek is. Ígéretéhez híven a kormány több lépcsőben mérsékelte a bankadót. Aki esetleg elfelejtette már, a nemzetközi pénz- és tőkepiacok azért fújtak egy időben Magyarországra, mert válságadókat vetett ki bizonyos szektorokra. A szóban forgó megállapodás értelmében pár éven belül nem terhelik magasabb fizetési kötelezettségek a hazánkban működő bankokat, mint másutt az EU égisze alatt.
Aztán persze azt is megkérdezik a jó öreg liberálisok, hogy vajon „Orbán és Matolcsy hazug és képmutató mániája-e a magyar többségi tulajdonban lévő bankrendszer?” Nos, erről a témáról megoszlanak a közgazdasági hitek, de még a tévhitek is. Amennyiben ugyanis túlnyomórészt a külföldi tulajdonosi hányad meghatározó a bankrendszerben, rendre előjön, hogy az érintettek egy-egy válság esetén nem vállalnak kockázatot, hiszen nem érzik magukénak az adott ország gazdasági szereplőinek hitelezését. Sőt, kivonják a pénzüket egy-egy krízis esetén. Magyarán multiplikátorai, „felszorzói” is lehetnek az egyébként is káros eseményeknek.

Akkor szerencsés a helyzet, ha legalább fele-fele arányban dominál a hazai és a külföldi tőke a banktulajdonlásban, de még jobb – miként az Nyugat-Európa számos országában tapasztalható –, ha „házon belülről” érkezik a bankár.

Svédországban, Dániában vagy éppen Ausztriában (!), ahol is a hazai bankok aránya elképesztően magas, ellenállóbb a külső gazdasági és pénzügyi sokkokkal szemben az összgazdaság, mint Magyarországon.
Azaz nem a hazug és a képmutató mánia témakörébe tartozik a felvetés. Inkább elismerés illeti azért a kormányt és jegybankot, hogy arra tettek erőfeszítéseket az elmúlt években, hogy a hazai kézben lévő bankok is szerephez jussanak.

Az Erste-ügylet mögött viszont – bármilyen meglepő is – nem ez a lényeg. Hanem: a megállapodás maga az ékes bizonyítéka annak, hogy például az érintettek (EBRD, Erste) nagyon fontosnak tartják a kiszámíthatóságot, az üzleti környezet stabilitását, amely előfeltétele a hosszú távú elkötelezettségnek a globális pénz- és tőkepiaci szereplők részéről.

Hogy mennyibe fáj ez nekünk? Egyfelől pénzpiaci vélekedések szerint a magyar fél részéről kifizetett ár „nem irreálisan magas”, másfelől pedig az Ersténél megerősödő tőkebázis hozzájárul a gazdaság támogatásához.

Vagyis a „benn az Erstében” többszörösen is megtérülő tétel. Ez ugyanis azt jelzi és erősíti, hogy megváltozott a kormány és a bankok kapcsolata. Zord viszonyból barátság lett.