Az ítélet

Mondván, a parttalan bevándorlás nemcsak súlyos, szociális terhekkel járhat, de veszélyes következményei is lehetnek a befogadó ország kultúrájára, szokás- és hagyományrendszerére nézve.

Erre találtam példának nemrég a Frankfurter Allgemeine Zeitungban a hírt, hogy a németországi Darmstadt városkában gyilkosság történt. Halva találtak egy tizenkilenc éves lányt. A rendőrség elég gyorsan megtalálta a tetteseket, a lány ötvenegy éves apját, negyvenegy éves anyját, harminckilenc éves nagybátyját, és hogy a kvartett teljes legyen, a harminchat éves nagynénjét. A gyilkosság a családi otthonban történt, ahol a lányt közös erővel megfojtották, majd a nagymama tolókocsijában kitolták a gazosba, ahogy erről a lap híradást adott. A hír önmagában is megdöbbentő, hogy a család a felnőtt lányukat – viribus unitis –, azaz egyesült erővel brutálisan megölte. A dolog furcsasága azonban, hogy bevándorolt pakisztániakról van szó, a lány már német állampolgár volt, és nem lehetetlen, hogy ő már ott is született, de erről nem írt sajtó. Arról azonban igen, hogy mi volt a gyilkosság oka. Ugyan az újsághír igen visszafogottan fogalmazta meg az okot, de megtudhattuk, hogy a lány házassági tervei eltértek a család elképzeléseitől. Ennyi.

A konzervatív liberális újság szóhasználata igen diszkrét és a kötelező politikai korrektség nyelvezetét tükrözi, de a sorok között böngésző, és a helyi német viszonyokat ismerő olvasónak igen sokat mond. Itt tehát egy – az iszlámhívő bevándorlók nyelvezetét használva – becsületbeli gyilkosságról van szó. A képlet világos: a szerencsétlen lány nyilvánvalóan beleszeretett egy helybelibe fiatalemberbe, ami főként Darmstadt egyetemi városában természetes dolognak számít. Ezt azonban a családnak minden eszközzel meg kellett akadályoznia, ugyanis a lány legalább két bűnt követett el. Először is nem kért beleegyezést a szüleitől, hogy beleszerethet-e egy helybéli német fiatalba, figyelmen kívül hagyva, hogy a család feltehetően már kinézett neki egy pakisztáni vőlegényt. Másrészt, hogy nyilvánosan járhat-e a kiválasztottjával, amivel a család becsületét és honfitársaik előtti tekintélyét tette kockára. Így átgázolt az évszázadok óta elfogadott hagyományokon, sőt az iszlám előírásain is. Ez tűrhetetlen, a család kötelessége a sharia, az iszlám törvénykezés előírásainak megfelelően eljárni. Csak remélni lehet, hogy a Próféta megbocsátja tettüket, a német bíróság pedig, mint már annyiszor hasonló esetekben, nyilván enyhe ítéletet hoz majd.

Sajnos nem egyedi esettel állunk szemben. Alig pár hónapja, hogy Berlinben egy hasonló korú török lányt kisebbik fiútestvére lőtt fejbe a nyílt utcán, mert ez a szerencsétlen lány is ugyanazt a bűnt követte el, mint a pakisztáni kislány. Azaz német fiút választott. A család a legfiatalabb, még kiskorú öcs kezébe adta a fegyvert, hogy legyen a Próféta ítélet-végrehajtója.

Eötvös Péter, e-mail