Ludwig Emil

Vélemény és vita

Az én kis falum

A taliándörögdi Bem apó utcát két dolgos, erőskezű sofőr tette közismertté

Környék-szerte ismert járművezetők, gépészek, erdőjárók, traktorosok. Egyikük a három esztendeje elhunyt Fábián Gyula volt, a másik, most is aktív utcaszomszédom: Molnár Gyula.

A fiatal Fábián a tapolcai katonaságnál tanulta ki a különféle nehéz gépjárművek kezelésének csínját-bínját, megismerte a néphadsereg szállítóeszközeit. Értett bármelyik négykerekű géphez, lett légyen terepjáró, vagy különleges műszaki kolosszus. Miután leszerelt, egy 1952-ben gyártott Csepel teherautóval fuvarozta a nehéz vasárut, fagerendát, zsákolt cementet, téglát és gépeket. Egy időben Dunaújvárosból szállított rendszeresen hengerelt lemezt, idomacélt és csőféléket Tapolcára, mindig volt menni-, és tennivalója.

Egyszer, amikor a dunaújvárosi vasüzembe őt küldték a megbeszélt áruért, a 62-es főútvonalon csúnya baleset állította meg. Autós­tól árokba borult egy férfi és nagyon súlyos sérüléseket szenvedett. Fábián kiugrott a Csepelből, és amikor meglátta, hogy a férfi erősen vérzik, nyomókötéssel, a nadrágszíjával igyekezett csillapítani. Közben mentőkért, orvosért, rendőrért kiabált, s amikorra megérkezett a mentő, már alig maradt vér és élet a sérültben. Gyula tanúként írta alá a baleseti jegyzőkönyvet. Közben elmúlt harminc esztendő, és a sokadik kapolcsi és taliándörögdi Művészeti Napokon egyszer egy férfi és családja érdeklődött a Bem utcai Klastrom kocsma teraszán: hol találhatná meg Fábián Gyulát? Azt, aki egyszer régen megmentette az életét. Gyula úr a szomszédos kertben hűsölt, a hívásra előjött, és amikor megismerték egymást, nagy volt az örömük.

A mi házunkkal szembeni kertbirtokos Molnár Gyula évtizedek óta autóbusz-sofőr. Rövidtávon a vesz­prémi, ajkai és tapolcai Volánbusz-körzetben vezetett, de az észak-nyugati Dunántúl valamennyi útvonalát is úgy ismeri, hogy álmából felkeltve is végigsorolná. Mostanában az Északnyugat-magyarországi Közlekedési Központ Zrt. autóbuszait vezeti, már nyugdíjas korban, merthogy egyre kevesebb a sofőr.

Korábban is kérdezgettem a „szembe’ Gyula” szomszédomtól, hogy hány kilométer utat tett már meg aszfalt-utakon. „Két millió alatt” – mondta szerényen, de lesz az még több is. A minap újra firtattam: mennyivel lett hosszabb a buszos pályafutása? Kétmillió-hetvenezer kilométer – közölte. A Föld és a Hold egymás közötti távolsága 384 400 kilométer. Ha ezzel elosztjuk a kétmillió földi kilométert, akkor azt kapjuk, hogy Gyula bátyám az oda-vissza utat négy és félszer is megjárta volna a kozmoszban. Persze nem autóbusszal.