Az egzisztencia védelmében

Eltelt az első hét Párizs óta. A várakozásoknak megfelelően kezdődött a fokozott katonai beavatkozás Szíriában, és az Iszlám Állam gyengítése mindenhol – ahol csak lehetséges. Ez jelenleg azt jelenti, hogy Európán kívül. A franciák, oroszok vagy angolok, annak ellenére, hogy az Iszlám Államot magukra nézve is veszélyesnek érzik, továbbra is kontinensen kívüli megoldásokat keresnek, és nem látják be, hogy Európa (terror)fenyegetettsége a sikerük esetén sem enyhül.

Az európai liberálisok, akik péntek 13. után azzal érveltek, hogy a tragédiát a bevándorlók nem megfelelő integrációja váltotta ki, igazat mondtak. A mondatot azonban a felénél elharapták, holott pontosan tudják, hogyan folytatódna, ha a racionalitás talaján állnának. Az idegeneknek soha semmi nem lesz elég, mindig találnak valamit, ami diszkriminatív, amiért nem érzik magukat a társadalom teljes jogú tagjának, mindig akad majd valami, ami nekik elérhetetlen. Ezért megfelelő integrációról velük kapcsolatban nem beszélhetünk, mert akinek semmi nem elég, azt nem lehet integrálni – a gondolat így és csak így folytatható. Amennyiben az integrációval való kísérletezés mégis folytatódna, csak idő kérdése, mikor érkezik el Európa az újabb elitcseréhez. Ne legyenek illúzióink, az idegenek hatalomra törnek. Az ő fejükben Európa az a hely, ahol alanyi jogon jár minden. Amikor felmerül, hogy ez esetleg nincs így, találnak majd újabb okot, amely szerintük felhatalmazást ad az erőszakra...

Az idegenekkel kapcsolatban Európának eddig csak a következő kérdéseket kellett feltennie: milyen a jó élet, hogyan akarunk élni? Párizs óta csak azt kérdezhetjük: akarunk-e élni egyáltalán? Sajnos már triviális a megállapítás, de Európa még mindig csak vitázik a megoldásról. Konferenciák vannak, ahol álláspontokat ütköztetnek, pedig ez már réges-rég nem értékvita, hanem létkérdés.

Ezért nincs is más forgatókönyv, mint a létérdek nézőpontjából közelíteni, és elérni, hogy Európát mentesítsük nem pusztán a terroristáktól, de a potenciális terroristáktól, mi több, a potenciális terroristák utánpótlásától is. Csak így érhető el, hogy az emberek ne vonják kétségbe, Európa urainak valóban van hatalmuk a kontinens történelmének alakulása fölött, és képesek megvédeni a polgárok millióit.

Eddig úgy tűnt, elegendő a migráció kulturális kérdéseivel, gazdasági hatásaival és népességpolitikai vetületeivel foglalkozni, ezek ugyanis sokfélék lehetnek. Mára azonban le kell szögeznünk, hogy a kérdés közvetlenül a létünket érinti, a létérdek dimenziója viszont fekete-fehér, és nincsenek árnyalatai. Ezért az esélyét sem szabad megadni, hogy Párizs után Londonról, Lisszabonról vagy Madridról kelljen beszélnünk a terrorizmussal összefüggésben. Cselekednünk kell, és cselekedni kizárólag ennek fényében szabad, hiszen a politika mércéje még mindig a következmény.