Vélemény és vita
Az átömlesztett vér örök hatalma
Mint tudjuk, a Magyar Október közvetlen előzménye a lengyelek poznańi szabadságmozgalma volt, amely „Poznańi Június” néven vált ismert történelmi ténnyé
Annak a hónapnak a végén, az emlékezetes és több tekintetben áttörést jelentő 1956-os esztendőben, százezer munkás ment ki Poznań utcáira az életfeltételek javítását és a szabad választások kiírását követelve. A tüntetőket szétkergették, a tüntetést leverték, csaknem száz ember vesztette életét a felkelésben, sok százan megsebesültek. Több száz tüntetőt letartóztattak és megkínoztak. Cyrankiewicz miniszterelnök ekkor mondta ki a fenyegetés emlékezetes szavait, melyek szerint: „Ha bárki is kezet emel a néphatalomra, a néphatalom azt a kezet levágja.”
A poznańi munkások áldozata nem volt hiábavaló. Siettette a sztálinizmus bukását, és hozzájárult a lengyelországi reformfolyamatok beindulásához, miközben reményt adott a szovjet tábor többi országának és nemzetének. Lengyelországban a viszonylag demokratikus átalakulások októberben kezdtek körvonalazódni, akkor, amikor még a Poznańi Június hőseire börtönbüntetéseket szabtak ki. Ezzel egy időben vették vissza a párt soraiba Władysław Gomułkát, akinek „jobboldali és nacionalista eltévelyedett” nézeteiért a sztálini időszakban megtiltották a közéletben való részvételt. Hamarosan a Lengyel Egyesült Munkáspárt élére került, és október 19-én meggyőzte Hruscsovot arról, hogy Lengyelországban már nincs visszaút a sztálinizmushoz. Gyorsan eltávolította a pártból a sztálinista vezetőket és funkcionáriusokat. Gomułka ekkortájt volt a legnépszerűbb. Szinte az egész nemzet belé helyezte a jobb élet megvalósításába vetett minden reményét.
A lengyelországi változások híre, természetesen, eljutott a határokon túlra is. Az Egyesült Államok elnöke, Eisenhower október 19-én nyilatkozatban közölte, hogy „A lengyel nemzet minden barátja nagy szimpátiával követi a lengyelekre olyannyira jellemző, szabadság és függetlenség utáni vágy megnyilvánulásait (…) Szívünk Európa leláncolt nemzeteiért dobog.” Jóllehet, ezzel egy időben jelentette be Dulles államtitkár, hogy a Szovjetunió esetleges fegyveres beavatkozása esetén az Amerikai Egyesült Államok semmi szín alatt nem nyújt segítséget Lengyelországnak.
Magyarországon nagy figyelemmel követték a Lengyelországban végbemenő eseményeket. Rajk László újratemetése után egyre gyakrabban és hangosabban ismételték, hogy „a lengyel utat” kell követni.
Effajta jelszavakat kiáltoztak a budapesti fiatalok tömegei is, akik október 23-án a Lengyelországgal való szolidaritásuk kifejezéseként tömeggyűlést szerveztek. Egy nappal korábban, mint 1848 márciusának idusán az ifjúság, pontokba szedték posztulátumaikat. Ezúttal tizenhat volt belőlük. Az első pontban az orosz hadsereg Magyarországról történő kivonását követelték, a tizenötödik pontban pedig „a lengyel nemzettel való szolidaritásukat” fejezték ki.
Ugyancsak ezen a napon Eisenhower elnök elismerését kifejezve nyilatkozott a lengyelekről. „A szabadságszeretet hosszabb életű, mint a zsarnokok hatalma” - vonta le a következtetést beszéde végén.
De hirtelen a világ tekintete Magyarországra terelődött, ahol napról napra érlelődött, majd kiteljesedett a forradalom. Mindenütt nőtt a hős magyar nemzet iránti csodálat és elismerés. Magyarország a szabadság nevében egy pillanatra sem ingott meg, szembeszegült a hatalmas birodalommal. Nem hátrált meg a kínszenvedés és véráldozat elől sem. Már-már úgy tűnt, hogy teljes győzelmet arat. Végül azonban – a nyugati nagyhatalmak hallgatólagos beleegyezésével letörték a forradalmat. De az akkor Magyarországon elvetett mag évek múltával szárba szökött Csehszlovákiában, majd Lengyelországban, végül pedig az egész szovjet táborban. A szabadság fája, amely az 1956 őszén a véres magyar földbe ültetett magból nőtt ki, 1989 őszén meghozta első gyümölcsét.
Október korszakalkotó, rendkívüli volta egész Európa, sőt az egész világ számára nyilvánvalóvá lett. Számtalan, a világ különböző pontjain, sokféle nyelven írott vers, napló, visszaemlékezés tanúskodik erről.
Azonban sehol a világon nem maradt annyi hazai tollból eredő írásos nyoma a Magyar Októbernek, mint Lengyelországban. Valamennyi nagy lengyel író, költő, még az emigrációban élők is, mint például a későbbi Nobel-díjas Czesław Miłosz is, hallatták hangjukat az 1956-os Magyar Forradalomról. A lengyelek többsége nagy traumaként élte meg a Magyar Forradalom leverését. A magyar testvérek forradalmi örömeit, majd drámáit saját örömeikként és drámáikként élték meg. Amikor elkezdett vérezni a forradalom, a lengyelek nem sajnálták saját vérüket adni a magyar forradalomért. 800 liter vért, 415 liter vérplazmát, 16 és fél tonna szintetikus vért és szérumot, nyolc tonna gyógyszert és sebkötöző anyagot, több ezer kiló élelmiszert küldtek a lengyelek magyar testvéreiknek. És vegyük figyelembe, hogy mindez spontán módon történt, szívből jövő adományként attól a nemzettől, amelyik maga is nagy nyomorúságban, szegénységben élt. De mint azt a régi közmondás mondja: „Bajban ismerszik meg az igaz barát.” Sok lengyel orvos, ápolónő jelentkezett akkoriban önkéntesnek Magyarországra, hogy segítséget nyújtson a forradalom áldozatainak.
Általában nem kaptak engedélyt a kiutazásra a lengyel felügyeleti szervektől, amelyek meglehetősen gyorsan eltávolodtak az októberi eszméktől. Mint ahogyan a lengyel véradóállomások reggeltől estig nyitva tartottak és intenzíven dolgoztak, ugyanúgy a lengyel pályaudvarokon is szolgálatkész tömegek jelentkeztek magyar gyerekek befogadására, üdültetésére. Még építőanyagot is küldtek Lengyelországból, hogy támogassák a lerombolt házak újjáépítését. A kutatók megállapították, hogy egyetlenegy ország sem volt, beleértve az Egyesült Államokat is, amelyik annyi segítséget nyújtott volna a magyaroknak, mint Lengyelország.
Két évvel ezelőtt, Andrzej Duda lengyel köztársasági elnök azt nyilatkozta Budapesten, hogy a lengyelek és magyarok valójában vérrokon nemzetek, mert sok magyar ereiben folyik lengyel vér. Ez a motívum először a kiváló 20. századi lengyel költő: Julian Przyboś versében jelenik meg, mely így kezdődik:
Vért adunk a sebesült magyaroknak,
átömlesztjük egyik népből a másikba,
a vörös szín zászlóról zászlóra folyik,
a vér hatalmát ömlesztjük át.
(Zsille Gábor fordítása)
Jerzy Snopek
Lengyelország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete