Az alkotmányos tanösvény

Hosszas vita után végül az Alkotmánybíróság döntött a nemzeti parkok területének vagyonkezelésével kapcsolatos törvényről, amely a testület döntése szerint ilyen formában nem vezethető be. A javaslat révén lényegében a Nemzeti Földalapkezelő Szervezethez jutottak volna azok az állami, természetvédelmi területek, amelyeknek a gondozását jelenleg a nemzeti parkok igazgatóságai végzik. Maga a szervezeti átalakítás a természetvédők szerint beláthatatlan károkat okozna az egyébként magas szintű hazai természetvédelemben, az ellenzéki pártok pedig attól tartanak, hogy a döntés azt a célt szolgálná, hogy a kormány „átjátssza a haveroknak” ezeket a nemzeti értékeket.

Fontos megjegyeznünk, hogy a földalapkezelő, valamint a nemzeti parkok igazgatóságai is állami intézmények. Jelenleg a természetvédelmi területek kezelését részben a földalap, részben az parkigazgatóságok végzik. A törvénymódosítással ezt a széttagoltságot szerette volna megszüntetni az agrárkormányzat. A nemzetipark-igazgatóság a földművelésügyi miniszter irányítása alatt működik – épp úgy, mint a földalapkezelő –, azonban önállóan gazdálkodó költségvetési szerv. A tíz nemzeti parki igazgatóság is állami intézmény tehát, a természetvédelmi feladatokat szervezetten, nemzeti támogatásból, jogszabályban meghatározott elvek szerint végzik. Munkájukra a költségvetés adja a forrást, amelynek felhasználását, a környezetvédelmi célkitűzések megvalósítását, tehát lényegében az igazgatóságok munkáját az Állami Számvevőszék vizsgálja.

Látni kell tehát, hogy a tíz nemzeti parki igazgatóság is állami intézmény, amelynek felszámolása nincs a kormányzat napirendjén, hiszen sok nem állami terület kezelése is hozzájuk tartozik. A földalapkezelő is a természetvédelmi szempontok figyelembe vételével adhatja bérbe az érintett birtokokat, az előírásokat pedig szigorú, jogszabályban meghatározott feltételek szerint kell betartani.

A magyar gazdaság, azon belül a mezőgazdasági termelés nagysága sem indokolja, hogy a természetvédelmi területek „illetéktelen kezekbe kerüljenek.” A statisztikákból egyértelműen látszik, hogy tavaly a mezőgazdaság rekord magasan teljesített, évszázados termésmennyiséggel büszkélkedhettek a gazdák, mindezt úgy, hogy szintén a természetvédelmi szempontok és a fenntartható művelés miatt évről évre csökken a termelésbe bevont terület nagysága, tehát a korábbiaknál kisebb területen termesztettünk minden eddiginél több gabonát. A statisztikák is azt igazolják, hogy fontos a kormányzatnak a természeti értékek megőrzése, mivel hazánk 9,3 millió hektáros területének mintegy tíz százaléka védett. Emellett a nemzeti parkok, védett területek a turizmusban is fontos szerepet játszanak, gondoljunk arra a sok tanösvényre, erdei iskolára vagy akár kulcsos házra, amelyet az elmúlt években újítottak fel, adtak át. Összehasonlításképpen 2008-ban, tehát a Gyurcsány-kormány idején 817,5 ezer hektár védett terület volt hazánkban, amely 2013 végére csaknem 850 ezer hektárra nőtt. Nemzetközi egyezmények, valamint európai uniós irányelvek is segítik a természeti értékek megóvását. Az úgynevezett Natura 2000-es védett területeket például uniós csatlakozásunkkor kellett kijelölni, szigorú szakmai szempontok alapján, anélkül, hogy társadalmi-gazdasági célokat figyelembe vehettek volna a döntéshozók. Végezetül azt sem szabad elfelejteni, hogy a hortobágyi puszta, az Aggteleki-karszt, valamint a Fertő tó és annak környéke is a világörökség része, így nehéz elképzelni, hogy a kormány egy csapásra kukoricát termesztene a Hortobágyon, vagy a hazai haltermelést a Fertő-tavon kívánja felvirágoztatni.

Elgondolkodtató, hogy ezt a szervezeti módosítást miért övezi ekkora politikai figyelem, és miért ütköztek ekkora ellenállásba a döntéshozók. Ugyanakkor a kormánynak is meg kell szívlelnie a törvény elfogadtatásával kapcsolatos tanulságot, mégpedig azt, hogy ismét egy olyan döntést szerettek volna bevezetni, amelynek előkészítését nem előzte meg széles körű konzultáció, és nem adtak megfelelő válaszokat, magyarázatot a társadalomnak, azoknak a szervezeteknek, amelyek a természet megóvása érdekében tevékenykednek. Emellett az ellenzéki képviselőknek és azoknak is, akik azzal rémisztgetik az embereket, hogy védett állatok százait mészárolják le, egyedülálló növényvilágunk jelentős részét kiirtják, szintén önmérsékletet kéne tanúsítaniuk. Mégpedig azért, mert az alaptörvény egyértelműen tükrözi a kormány álláspontját. A földet, mint a legfőbb nemzeti vagyont, hazai értéket szilárdan védi: „A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.” Az alaptörvényt pedig az Orbán-kormány alkotta, a kétharmados, idézett rész eltörlésére szerencsére nem mutatkozik semmiféle szándék.