Az Erste Bank „káposztája”

Első pillantásra ez elképesztő aktivitást jelenthet a kormány részéről, ráadásul az sem kizárt, hogy további bankok kerülnek majd központi „fennhatóság” alá.

A maguktól adódó felvetések természetesen jogosak: ezek szerint jönnek majd az állami bankok? Egy piacgazdaságban? Ki látott még ilyet? Egyáltalán: lehet jó tulajdonos az állam?

Nyugalom, közép-, de hosszabb távon szó sem lesz a hitelintézeti szektorban állami monopóliumról, arról meg végképp nem, hogy visszatérne az egyszintű bankrendszer – vagyis pénzügyeinket ezentúl sem a Magyar Nemzeti Bank „viszi”.

Arról van szó, hogy a magyarországi hitelintézeti piac átalakulása zajlik, s a piac konszolidációjában az állam – is – főszerepet vállal. Ilyen pedig még a tengerentúl is előfordult – legutóbb a pénzügyi válságot követően. A jelenség átmeneti, és éppen azért kell leszögezni: a fent említett állami tranzakciók azt szolgálják, azt készítik elő, hogy a későbbiekben a magyar gazdaság méretére szabott, fair bankok működjenek hazánkban, a hitelezés mielőbbi felpörgetését megcélozva. Utóbbira nagy szükség lesz, miután előbb-utóbb elfogynak az uniós felzárkózási források, és újból a bankok kerülnek fókuszba, mármint ami a finanszírozást illeti. Tegyük azonban hozzá: a devizahitelezés korszaka, a lakossági kölcsönök csúcsra járatása már nem térhet vissza. A Magyar Nemzeti Bank prognózisa szerint a háztartási hitelezés visszafogott lesz, nem lesznek már akkora marzsok, hogy nagyon „megérje” a lakosságnak kölcsönt nyújtani. S a korábbi helyzettel szemben a vállalati hitelezésre terelődik a hangsúly, amely mind ortodox, mind pedig unortodox megközelítésből támogatandó: elvégre csak így teremtődnek új beruházásokból új munkahelyek.

Jelenleg azonban még csak a koncentráció zajlik: hatékonyabb, jobban versenyző bankrendszer kialakulására számít a jegybank és a kabinet is. Ennek a lelke pedig az, hogy a mostani nyolc nagy kereskedelmi bankkal szemben öt bank maradhat a piacon.

Az Erste esetét vizsgálva láthatjuk, hogy az osztrák hitelintézet nem elsősorban a minél több piacon való jelenlétre, hanem nagy érdekeltségek fenntartására törekszik, stratégiája szerint nagy közép-európai bankként kíván üzemelni. A tegnap bejelentett ügylet pedig, miszerint a bank tizenöt százalékos állami tulajdonba kerül, egyfelől enyhíti vagy teljes mértékben meg is szünteti az osztrákok feszült viszonyát a magyar kormánnyal, másfelől stratégiai együttműködést is feltételez.

Mindkét fél jól jár: az állami tulajdon megjelenése javíthatja az Erste alku- és versenypozícióját a gazdaságpolitikai döntések meghozatalában, a kabinet oldaláról pedig üzenetértékű, hogy a kiegyensúlyozott kapcsolat megteremtése a cél. Arról nem is beszélve, hogy az Erste, amely a harmadik legnagyobb bank hazánkban, hajlandóbb lesz aktívan hitelezni, mint korábban.

Természetesen a legnagyobb, kézzelfogható pozitív értéke a bankadó tervezett csökkentésének van. Utóbbi ugyanis javíthatja a befektetői bizalmat és Magyarország általános üzleti megítélését. A bankadó drasztikus csökkentése javíthatja a hitelezést, és ezáltal gyorsíthatja a gazdasági növekedést. Pozitív az is, hogy a kormány fokozatosan ki akarja vezetni ezt az adónemet, így ez vélhetően nem jelent majd nagy terhet a költségvetésnek, nem úgy, mintha ez egyik napról a másikra történne.

Jó hír, hogy beszállt az Erstébe az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank is, miután a gazdaságpolitikai érdekek, valamint az EBRD szakmai közreműködése kizárja bármelyik fél számára is az erőfölénnyel történő visszaélést.

Persze a bevezetőben említett felvetést, miszerint az állam jó tulajdonos-e, az csak a mindennapok banküzemében dől majd el – legyen szó az MKB Bank, a Budapest Bank vagy éppen az Erste esetéről.
Ugyanakkor rögzíthetjük: a jég megtört, és a tegnapi események – az állami és az EBRD-s tulajdonrész-szerzésről – pozitív üzenetértékűek, de konkrét közgazdasági vagy bankszakmai előnye is lehet minden fél számára. Úgy lakhat jól a kecske, hogy a káposzta is megmarad.