Asztalcsapkodás

Világosan meg kell mondani, a románok átlépték a határt, amit még a magyarság el tudna viselni. Szép, kerek és őszinte mondatok Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettestől 2016. december 5-én, annak mentén, hogy az elmúlt esztendőkben folyamatos támadásnak volt kitéve az erdélyi magyarság. Igazságszolgáltatásnak álcázott, kifejezetten magyarellenes lépések történnek, miközben kriminalizálják is a magyar elöljárókat, hogy ne vállaljanak politikai szerepet.

Mondhatnám azt is, hogy szép felismerés - miközben hellyel-közzel és viszonylagosan, de tényleg javultak a magyar-szlovák, a magyar-szerb, de még a magyar-ukrán kapcsolatok is - országközi és helyi viszonylatban egyaránt. Romániában azonban mintha megállt volna az idő, vagy legalábbis erőteljes visszarendeződés indult be. A magyar polgármesterek elleni, évek óta tartó látványos és vissza-visszatérő hatósági erődemonstrációk, az egyébként is űzött vadként tengődő magyar kisebbség szimbólumainak a havonta megismétlődő megalázásai, Székelyföld gazdasági ellehetetlenítése, mind ebbe a képbe illeszkednek.

Semjén Zsolt jól ismerte fel, vagy jelölte ki a magyar diplomácia következő lépéseit. Romániával pillanatnyilag nem lehet és nem is érdemes már más hangot megütni, mint amit az asztalcsapkodás felhangjai között lehet. Félő ugyanakkor, hogy ez a kisebbségellenes hangulat a szociáldemokraták várható, vasárnapi győzelme után elharapódzik. Tegnapi friss hír, hogy piros, sárga és kék színű felfestések jelentek meg Csíkszereda több pontján. Vagyis látványosan heccelik a magyarságot - nem írom le, hogy kik, mivel nem tudom erre a választ. Azt ugyan alig hinném el, hogy Anti bá és Józsi bá Felszegről azzal szórakozna, hogy román színekbe borítsa a székely várost, a fizetett provokátorok gondolatától viszont a hátam is borsódzik. A bútorcsapkodás tehát aktuálisabb már nem is lehet, igaz az sem ártana, ha ebből a székelyek is kiveszik részüket – éppen ők rakják ki az asztalokat, hogy erőteljesebbé tegyék Budapest fellépését.