Ami kétségbe vonható, és ami nem

Újságoldalakat lehetne megtölteni hetente ennek a szívtelen, szagtalan (bár inkább büdös) balkáni fővárosnak a kisebbségellenes húzásairól, elnyomó és komprádor magatartásáról – no meg arról, ahogy mindezt szalonképessé teszi Európában és nyugati körökben egyaránt.

Nos, hát aligha tagadhatom ezek után a dühömet, amely a minapi, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök által szolgáltatott hír hallatán csap egyre nagyobb hullámokat idealista elképzeléseim cseppet sem háborítatlan partjain.

Ugyan, ha érdemes Markó Béla eme méltó utódának a szavait kettővel elosztani egy átlagos hétköznapon is – no pláne kampányban még inkább. Az ősszel jön ugye a nagy parlamenti választás, nem mindegy, hány esetleges bársonyszéket is jelentő parlamenti helyet szerez majd magának a magyar (és állítólag demokrata) szövetség.

Izgalomban kell tartani hát a választókat, ha nem is mindig az örökös, és inkább csak választási gumicsontnak szánt autonómiával, de legfőképp valami újjal. És ez az újdonság most Csíksomlyó UNESCO-védettségének a veszélybe kerülésében merül ki.

Nem rossz, sőt, ravasz gondolat.

Csíksomlyó hallatán ugyanis több százezer magyar szíve dobban meg egyszerre. Már, ha Kelemen igazat mond. Mert azt állítja, hogy a romániai szakértői kormány megpróbálja megakadályozni, hogy a csíksomlyói búcsú felkerüljön az UNESCO szellemi kulturális örökségi listájára. Az RMDSZ elnöke a hét végén Csomakőrösön, egy pódiumbeszélgetésen beszélt erről. Mint felidézte, kulturális minisztersége idején terjesztették fel 2011-ben a csíksomlyói búcsút az UNESCO szellemi kulturális örökségi listájára. „Informálisan tudjuk, hogy az UNESCO ezt elfogadta, hivatalosan hátravan még egy szavazás az év végén. Azonban a beterjesztő állam – jelen esetben Románia – bármikor visszavonhatja a jelölések közül a csíksomlyói dossziét. Néhány hónapja a román külügyminisztérium és a kulturális tárca azon dolgozik, hogy a szakemberek által összeállított, minden érdekelt fél beleegyezését és támogatását élvező indítványt, dossziét visszavonja” – tette közzé Kelemen a meglehetősen ütős információt. A szövetségi elnök sérelmezte még, hogy a Ciolos-kormány nem hozta létre a magyar pedagógusképző intézetet, holott a kormányhatározat hónapok óta elkészült, és az intézetre a költségvetésben pénzt különítettek el. Az erdélyi regionális műemlékvédelmi bizottságból pedig minden indoklás nélkül felmentettek két magyar szakembert: Guttman Szabolcsot, Nagyszeben volt főépítészét és Csók Zsolt régészt.

Ennyit a patina vastagodásáról.

Most meg némi emelkedettség illene ide, ezért ha már Csíksomlyó, nézzünk egy olyan beszédet is, amelynek a hitelességéhez és ihletettségéhez kétség nem fér: „Kedves keresztény testvéreim! (…) Az elmúlt esztendőben nem volt könnyű katolikus kereszténynek lenni annyi megpróbáltatással szemben, annyi kísértéssel szemben, ami bennünket ért. Erő kell ahhoz, hogy egy katolikus felemelt fővel tudjon járni. (…) Tudomásom van arról, hogy intézményesen, felsőbb szervek, éppen a búcsú idején, június 1-je és 5-e között különböző rendezvényeket állítottak be, hogy eltereljék a nép figyelmét a búcsú megtartásáról és legszentebb kötelességéről. (…) Pár nappal ezelőtt főpapjainkat kitámadták, hogy ezzel is megakadályozzák csíksomlyói búcsúnkat. Kérdem én tőletek: mi történt ezen a Csíksomlyón valaha olyan, hogy ezt meg kelljen akadályozni? Azért akadályozzák, mert az emberi méltóságot és erkölcsöt gyakoroljuk? Hát annyira lebecsülnek bennünket, a hitet?! Mit akarnak? Be akarják nektek bizonyítani, hogy az ember az állattól származik, és hogy csak egy felsőbbrendű állat, hogy nincs lelki élete, és hogy ne higgyetek a túlvilágban. Kinek fáj, hogyha valakinek hite van, és ragaszkodik legszentebb jogához? Hogy lelke van, és hiszi a túlvilági hivatást. (…) Tavaly óta nehéz és veszedelmes körülmények közé kerültünk. Nincs más, ki védelmet adjon, csak az Isten. Ő mindenkor és mindenki ellen megvéd. Azok, akik halottaknak hittek, és a mi temetésünkre jöttek, az ellenkezőjéről győződhettek meg. Túlerővel, aránytalan erővel állunk szemben, ostromlott vár vagyunk, de van, aki megvédelmezzen. Ez a mi Erősségünk.”

Csíksomlyói pünkösdi beszédében 1949-ben mondta el ezeket Márton Áron, Erdély szent életű katolikus püspöke. Ráadásul ez nem választási, hanem inkább egy nemzetiség ellen ugyancsak Bukarestből indított felszámolási kampányban hangzott el.

Volna oka bárkinek is kételkedni az ő szavai tisztaságában? Hozzá hasonló egyházi és közéleti vezetői mikor lesznek már az erdélyi magyarságnak? Csak, hogy kopjon már egy kicsit az a patina.