Amerikaváros demokratái

Mert ha az amerikaváros-beli Orlandóban rendezett kampánybulin a kétségtelenül nagy koponya Donald Trump azt mondja, akkor annak úgy is kell lennie. Márpedig az elnökjelölt-jelölt – ha nem éppen város – kijelentette, és ő aztán ritkán téved. Az is igaz persze, hogy nem földrajzdoktoriját védte a Balaton-felvidék boraiból az Akadémián, és nem is földrajztanárnak jelölik. Ennél egy lényegesen súlytalanabb feladatra spendírozik, csak Amerikaváros elnöke kíván lenni. Nem csicsás földgömböt és drága atlaszt bíznak rá a földrajzszertárban, hanem ékegyszerűségű valamit, az atomindító masina kulcsát. Ha odaát, egy másik nagy országban ezt Borisz Jelcinnél tartották, akkor itt is így kell, hogy legyen. Nagyjából egyforma is volt a két nemzet, annyi különbséggel, hogy az egyiknek volt fridzsiderje, a másiknak meg vodkája. Igaz, a vodkához hűtés helyett nagy-nagy lélek is társult. Itt viszont demokratikus lehallgatás, korlátlan utcai, munkahelyi, iskolai és kórházi lövöldözési lehetőség, valamint humanista CIA-kínzás jár a fridzsiderhez. Állampolgári jogon. És nem csak a Kubától lízingelt Guantánamón. Nem ám. Az egykoron indiánvérrel áztatott szárazföldön is.

Egy civil szervezet követelésére a napokban hoztak nyilvánosságra ötven olyan dokumentumot, amely a Központi Hírszerző Ügynökség, azaz a CIA által alkalmazott kínzási módszereket mutatja be a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után. Hát, mi tagadás, szépek. Részletes feljegyzéseket tartalmaznak azokról a CIA által alkalmazott módszerekről, amelyeket Barack Obama elnök kínzásnak minősített és betiltatott.

Így aztán persze, hogy szót kérnek itthon, Magyarvárosban – vagy inkább faluban? – a mindent jobban tudó, konzervatív szabadságharcosok, és követelik, hogy Szemerkényi Réka, Magyarfalu washingtoni nagykövete sürgősen nyújtson át jegyzéket a házigazdáinak, mindazoknak a nevével, akik nem tehetik be a lábukat gyönyörűséges földünkre. Nem bizony, mert ők bizony kínoztak, robbantgattak, lövöldöztek meg persze korruptak voltak.

Meglehet, van némi igazuk, de egy demokráciában – márpedig az amerikavárosi az példamutatóan az – másként forgatják a világ kerekét. Olajozzák – pénzzel –, kikövezik előtte az utat – pénzzel –, megkenik – mindig van kit – azt is pénzzel. És választanak, választanak, választanak – pénzzel. Választanak, mint hajdanán Bill Clinton, hogy Hillary vagy pedig Monica Lewinsky. Most az a kérdés: a házias Hillary vagy a biológia-földrajz szakos Trump? Na ugye, van itt választék, lesz itt választás. Aki meg pénzt hoz a buliba, később az is választhat: nagykövet lesz vagy guantánamói alkirály, esetleg Soros-alapítványt vezet a budapestországi belvárosban.

Na, ettől szép a demokrácia, ettől acélos manapság a nép hangja. Csak legyen, aki meghallja. De – nem úgy, mint nálunk – ott meghallják. Meg bizony. Ott nincs elbutítva, nem szűk látókörű a nép, bátran vitáznak az emberek, hogy Donald Trump nagyvállalkozó, vagy pedig New York egyik zűrös kerülete. Igen, igen, igen. Bátorság, bátorság, bátorság. És persze demokrácia. Nem elvont – mi olyat nem ismerünk, mondták is a szocializmusban. Sőt egyenesen demokratizmus! Szocialista. Ahol ki-ki a képességei szerint… Igen, a képességei szerint lesz villamoskalauz, orvos, suszter, önkéntes rendőr, elnökjelölt, futballista, házmester, újságíró vagy földrajztudós. És vezeti, kalauzolja, gyógyítja, oktatja, neveli a többieket. Mint ahogyan most is, az elesettebbeket, a butábbakat.

Bár az is igaz, hogy még a legfalusiasabb demokráciában is nehéz bizonyos szint alatt elesettebb, butább embereket találni.