Máté T. Gyula

Vélemény és vita

Amerika kacsója

Álláspont. „Na, most jól megkapta Orbán” – lelkesedett fel tegnap ellenzéki pártszónok és média egyaránt.

„Az amerikai nagykövet jól odamondott, most aztán sunyíthat a kormány, jön végre a jenki rendteremtés” – tüzelhették egymást patrióta hevületükben a „demokratikus politikusok”, két Unicum után már a kormányfő, de legalábbis a külügyminiszter gyors bukását vizionálva.

Szép kocsmai álmok ezek, még ha a talponállót köreikben pubnak is hívják manapság. Orbán nem fog bukni, a kormány is marad – nézzenek rá a legutóbbi közvélemény-kutatásokra, és inkább a 2018-as parlamenti bejutásuk esélyein, ne újabb „rendszerváltáson” gondolkodjanak.

De ez igazából csak a bel- vagy inkább pártpolitikai vetülete, szánalmas lenyomata az Amerikai Egyesült Államok nagykövet asszonya szavainak. Colleen Bell hollywoodi producer és hobbidiplomata szerda este a Corvinus Egyetemen osztotta ki Magyarországot. Állítólagos „bűnlajstromunkkal” nem untatnám a Kedves Olvasót, az a szokásos volt. Diktatúra felé hajlunk, nincs sajtószabadság, bántjuk az édi-bédi multicégeket, no meg szóba állunk a muszkákkal, és az újabb paksi blokk építését sem adtuk oda egy amerikai cégnek. Ez persze a nagykövet szájából úgy hangzott, hogy miért nem hozzuk nyilvánosságra az építési szerződés részleteit. Lázár János erre mondta, hogy azonnal megtesszük, hogyha a tengerentúli kollégák hasonlóan járnak el saját atomerőműveikkel kapcsolatban. Személy szerint én azzal is megelégednék, ha Bell asszony közzétenné a Gazdagok és szépek szappanopera haszonkulcsát, és a befolyt összegből politikai lobbizásra fordított átutalások másolatát is.

Utolsóként a migráció ügyét kérte számon rajtunk Colleen Bell. Most azt hagyjuk, hogy a mexikói határon történtek ismeretében én inkább amerikai szemben keresném a kerítést, illetve gerendát. Hagyjuk, mert Amerikán kettős mércét számon kérni nagyjából annyira érdemes, mint egy ordason, hogy megeszi a nyulat. Amerika az amerikai elit szemében mindennél szebb és jobb, mindenkinél okosabb, és amit ő megtehet, az nem jelenti azt, hogy az másoknak is kijáró jog. Tudják, amit szabad Jupiternek… szóval, tömjünk hamburgert a pofánkba, és ne okoskodjunk.

A migrációs kérdés felvetése azért érdekes, mert alighanem ez volt az egyetlen őszinte és nem sablonszöveg.

Washington azt akarja, hogy Európa belerokkanjon a menekültválságba. Közhely, hogy az iraki, líbiai és szíriai rémálmot ki idézte elő. Kevésbé ismert, hogy az őszelőn kiszivárgott athéni dokumentumok szerint a nagyon baloldali radikális, nagyon Amerika-ellenes Ciprasz-kormány a tengerentúli tanácsadókkal való egyeztetés után alakította ki Brüsszellel szembeni stratégiája mikéntjét. (Egyébként ki nem találják, hogy miután baloldali hevülettel leállították a görög kikötők privatizációját, és kiebrudalták a kínaiakat, az IMF-terv keretében újraindult magánosításnak mely ország cégei lesznek a nyertesei…) S most gondolkodjunk el azon, hogy miért enged át Görögország mindenkit nyugat felé, miért nem hajlandó érdemben együttműködni a migránsválságban az unióval. De azon is el lehet elmélkedni, hogy az Egyesült Államok legnagyobb régiós szövetségese, Törökország miért röhög ki minden brüsszeli javaslatot, miközben tovább bombázza Szíriában az Iszlám Állam ellen küzdő kurdokat. Azt a kérdést meg talán fel sem kell tenni, hogy milyen támogatottságú alapítványok, „civil és humanitárius” szervezetek uszítják Európára a migránsáradatot, és milyen pénzből játszanak felénk is sok százan széplelket.

Miért jó ez a Fehér Háznak? Egy gyenge Európai Unió bele fog menni akármilyen amerikai feltételbe a szabad kereskedelmi tárgyalásokon – ez nemcsak GMO-t, ez az európai gazdaság lezüllesztését, a piac totális ellenőrzését jelenti. De egy impotens Európai Unió tengerentúli nyomásra lemond a Kínával és az arab világgal való együttműködésről, ősellenségként kezeli Oroszországot is.

Mi közünk nekünk ehhez? Mi nyújtottunk eddig egyetlen hatékony megoldást a migránsválságra, mi mondjuk úton-útfélen – ráadásul hangosan, uniót mentő szándékkal, micsoda skandalum! –, hogy a jelenlegi brüsszeli teszetoszáskodás eredménye a végelgyengülés lesz. Ez a mi bűnünk! Ezért lettünk megint antiszemiták és xenofóbok, kelet-európai tuskók.

Sokan gondolták, hogy André Goodfriend „vasökle” után Colleen Bell „kacsója” valami újat hoz az amerikai–magyar viszonyban. Kár volt. Amerika stílustól, pártállástól függetlenül végeredményben mindig csak a saját érdekeit veri keresztül. Azonban Magyarország – ahogy Szijjártó Péter is mondta – nem az Egyesült Államok egyik tagállama, hanem az Európai Unióé, szóval Washingtonban le lehet rólunk szállni „hamarra”, úgy szövetségesileg és barátilag mondva.

Ami meg az érdeket illeti… szép az amerikai, de mi maradjunk meg talán inkább a magyarnál.

 

Máté T. Gyula: Amerika kacsója„Na, most jól megkapta Orbán” – lelkesedett fel tegnap ellenzéki pártszónok és média...

Szerző: Magyar Hírlap2015. október 29.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom