Aggódom Brüsszelért

Napi háromszori étkezés a felnőtteknek, napi ötszöri a gyerekeknek, gyümölccsel, minden jóval, ami kell a fejlődő szervezetnek. Mindez kiegészítve komfortos szállással és ingyenes orvosi ellátással – ez az, amit ha egy állam közvetve vagy közvetetten biztosít a lakosai számára, akkor jól teszi a dolgát.

Így működik ez Magyarországon? Nem, nem így működik. Mint ahogy a világ országainak elsöprő többségére sem igaz a fenti tétel. A fenti tétel a magyarországi menekülttáborokban lehorgonyzott menekültekre igaz. Ezt biztosítja számukra a magyar állam.

Kérem, a helyén értsék: szerencsétlen, elesett emberekről van szó, még azok esetében is, akik nem fegyverek elől, hanem a mindennapi falat kedvéért özönlenek Európa felé. Rongy ember, aki nem érez együtt velük, érzéketlen, aki nem segít, ha tud. Ha tud…

Magyarország nem tudja finanszírozni a menekültáradatot. Csak az idén tatabányányian, több mint hatvanezren érkeztek hozzánk, a határzártól megriadva további tízezrek vannak úton. Az unió nálunk arányaiban gazdagabb országai, elsősorban Németország és Ausztria csak most további tizenhatezer embert, az év folyamán legalább kétszázezer menekültet akar hozzánk visszatoloncolni. Mivel papíron nálunk lépték át az unió határát. Görög barátaink ugyanis – ahol ténylegesen az EU területére léptek – nem regisztráltak senkit sem, nagyvonalúan tovább engedték-engedik őket Nyugat felé. Értelemszerűen a macedónok, a szerbek sem „iratoznak”, ebben a melegben még megizzad a derék határőr, ha sokat rohangál, abból meg csak a megfázás lesz, ami senkinek sem jó, ugye… Természetesen ugyanaz a határőr rendkívül friss, üde és tettre kész lesz, amennyiben mi vissza akarjuk passzolni ugyanazon menekülteket, hiszen Belgrádnak kutya kötelessége megvédeni saját állampolgárait.

Megtehetnénk mi is, hogy félrenézünk, menjenek tovább isten hírével. De valamiért mi, ha egy szövetséghez, egy kultúrkörhöz tartozunk, hajlamosak vagyunk betartani annak szabályait, képviselni értékeit. Hunyadi János is megtehette volna 1456 júliusában, hogy délcegen kilovagol Nándorfehérvárról, és felkeresve sátorpalotájában a török szultánt azt mondja: Kedves jó Mohamed, ne gyerekeskedjünk már itt egymással, maga úgyis Bécsbe akarja vinni munkavállalóit, nekünk ezzel semmi bajunk, tájolja arra a GPS-ét, ha kell, adunk térképet és szeretetcsomagot, csak nálunk ne duhajkodjanak. S a jó hódító alighanem azt válaszolta volna, hogy hát persze, Jánosom, végül is valahol egy tőről fakadunk, miért bántsuk egymást, ti átengedtek minket, mi meg legfeljebb némi extra kedvezményt kérünk az útba eső duty free csárdákban. Nos, mint tudjuk, Hunyadi János nem így döntött, életét áldozta sok magyar vitézzel együtt Európa védelméért, amit a művelt Nyugat egy kétségkívül kedélyes déli harangszóval hálált meg, pénzt és katonát viszont nem akaródzott küldeni.

A jelek szerint Brüsszel ezt várja tőlünk most is. Vigyük el megint mi a „balhét”, és majd szépen megemlékeznek rólunk minden jobb luxusbanketten és a fehér bálnák megmentésére rendezett jótékonysági bálon, jelesebbjeink még egy szép uniós emléklapra és egy kicsit ronda kék, sárga csillagokkal dekorált bögrére is számíthatnak. Persze ne legyünk igazságtalanok, Brüsszelben nagyon átérzik a mi problémáinkat. Az osztrákok például hajlandó negyven fess rendőrt küldeni a szerb–magyar határra. Az unió pedig már eddig másfél millió eurót adott a menekültprobléma megoldására. Összehasonlításképpen: Görögország és Olaszország – ahova a legutóbbi felmérések szerint kevesebb menekült érkezik, pláne marad ott – 160 millió euróval gazdálkodhatott.

Ha az uniós országok vezetői a tegnap kezdődött csúcson felfogják, hogy ez így nem megy, és nem menekültkvótákkal bűvészkednek, hanem tényleg cselekednek és pénzt áldoznak a menekültkérdés megoldására – nagyszerű. Ha nem, akkor nincs más választásunk, magunknak kell cselekednünk.
Idehaza és Brüsszelben is a liberális és baloldali jellegű úrelvtársak embertelenséggel, a jogállam eltiprásával fognak minket vádolni. Eddig is ezt tették, kár, hogy szerdán éppen az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése döntött úgy, hogy nálunk minden rendben, nincs mit többet vizsgálódni. Erről a hazai libbal sajtó speciel elfelejtett beszámolni… Pedig milyen aranyos például a svéd liberális Kerstin Lundgren mentegetőzése, hogy ő eddig is csak azért támadta Magyarországot, mert nagy benne a „magyarok iránti aggodalom”.

Hát, hölgyeim és uraim a szép Brüsszelben: mi is roppantul aggódunk Önökért a nyugati kultúra amerikanizálódása és egysíkúsodása miatt, javasoljuk, frissítsenek pár százezer afrikai menekült zabolátlan lendületével.