A sas és a légy

Tizenöt kilométeres kamionsor torlódott fel tegnapra a szerb–horvát határon, a Batrovci és Bajakovo közötti átkelőnél. A horvát hatóságok szüneteltették az átléptetést, vagyis nem engedtek teherautókat se ki, se be. Meg kell csak nézni a röszkei határátkelőt rendes körülmények között, amikor nincs sem roham, sem oszlatás, hogy milyen, ugyancsak több kilométeres kamionsorok tudnak feltorlódni, anélkül is, hogy bárki bármit lezárna vagy szüneteltetne. Így hát a horvát hatósági intézkedés eredménye várható és előre kiszámítható volt. Ahogy mondani szokták: borítékolni lehetett volna. Talán a kilométerekben lehetett csak eltérés a becslésekben, de hogy végeredményben huszonkét vagy huszonhárom és fél lesz, már olyan apróság, amit nyugodtan elfogadhatunk hibahatáron belülinek. Ekkor azonban már csak ez az egy határátkelő működött a két ország között, a többit lezárták, és itt is csak a személyforgalmat engedték át.

Szerbia és Horvátország kapcsolatát a közelmúlt háborús emlékei terhelik, Vukováron a felújítások, építkezések ellenére is jól láthatók még a fegyverek által ütött golyónyomok. A kopácsi természetvédelmi terület vadőrei mesélik, hogy időnként még mindig hallanak robbanásokat az erdőnek arról a részéről, ahová ők sem járnak be, s fel-feltűnik egy-egy háromlábú vaddisznó; egy fiatal tűzszerész pedig épp a múlt héten halt meg aknamentesítés közben, társát súlyos sérülésekkel szállították kórházba. Mégis tévedés lenne azt hinni, hogy ezek határozzák meg az államközi kapcsolatokat: horvát cégek beruháznak Szerbiában, üzletláncok terjeszkednek, a szerbek meg persze, hogy Horvátországba járnak nyaralni, a csodálatos Adriára. Sokak félelmei ellenére szerb rendszámú járművel is nyugodtan végig lehet autózni Horvátországon, s incidensek gyakorlatilag csak kiemeltebb jelentőségű sportesemények alkalmával történnek. Mindenkinek megvannak a maga ultrái…

Ez most valami egészen más, és természetesen a menekültkrízissel áll összefüggésben. „Az átkelő lezárása a szerb gazdaságnak napi szinten többmilliós kárt okoz” – jelentette ki tegnap Nikola Selakovic igazságügyi miniszter. S habár erről ő már nem beszélt (hiszen nem az ő dolga…), mégis nyilvánvaló, hogy a horvát gazdaságot sem az ilyen intézkedések fogják fellendíteni… A szerb rendőrség közleménye szerint a horvát kollégáktól azt a tájékoztatást kapták, hogy azért szüneteltetik a teherforgalmat, mert „összeomlott a számítógépes rendszerük”. Selakovicnak persze igaza van, s bizonyos az is, hogy a migránshelyzet kezelése miatt kialakult nemzetközi politikai adok-kapok nem oldódik meg egyik pillanatról a másikra, lesznek még fejleményei szerb–horvát vonalon is az ügyeknek.

Sokkal izgalmasabb azonban, hogy Aleksandar Vucic szerb miniszterelnök a témával kapcsolatban tegnap már az Európai Uniót is megzsarolta: ultimátumot adott Brüsszelnek, hogy amennyiben délután kettőig nem fegyelmezi meg Horvátországot, akkor Szerbia megfelelő – békés, ám határozott! – ellenlépéseket tesz. No tessék! Brüsszelből persze semmiféle értékelhető nyilvános válasz nem érkezett, akármit is sugalmaztak a védett vonalakon, bizalmasan. Csak Zágrábból üzenték meg, hogy akkor oldják fel a határzárat, ha Szerbia az területén áthaladó menekülteknek legalább a felét Magyarországra zsuppolja át. Nocsak-nocsak…

Ez is szépen jelzi, hogy van horvát részről is egy nagy adag nagyképűség az ügyben, elég, ha csak Zoran Milanovic miniszterelnök minapi kijelentésére gondolunk. Ő az egyik sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott, hogy a sas nem foglalkozik a legyekkel – márpedig saját értelmezésében Szerbia a légy, Horvátország meg a sasmadár. Mint mondta, Szerbia hónapok óta képtelen megfelelően kezelni a menekültkrízist. Egy légyhez hasonlította a szomszédos országot, amely képtelen megbirkózni a problémáival – ami, valljuk be, nem tesz jót a megbékélésnek, és főleg nem a nemzetközi kapcsolatoknak. Főleg akkor nem, ha nagyon úgy fest a dolog, hogy a sasnak is összeomlott a számítógépes rendszere a téma kezelésében. Most meg ez…

A határátkelők mindaddig zárva maradnak, amíg Szerbia nem változtat politikáján, és nem szállítja szervezetten a horvát határra a menekülteket – ezek már Ranko Ostojic horvát belügyminiszter szavai. Vucic pedig röviddel lapzártánk előtt azt üzente Zágrábnak, „jó éjszakát” gyanánt, hogy ma estig ad újabb haladékot a megegyezésre, s ha Horvátország nem oldja fel a határzárat, akkor életbe léptetik a megfelelő ellenintézkedéseket, amelyekről tegnapi rendkívüli ülésén döntött a szerb kormány. A politikai adok-kapok tehát folytatódik. Aleksandar Vucic viselkedéséből pedig úgy tűnik, hogy ha a légy nem bír el a sassal, akkor keres magának egy nagyobb vadat, amelyet csipkedhet. Jaj, csak nehogy háromlábú legyen…