Szajlai Csaba

Vélemény és vita

A pénz nem alszik

Álláspont. Nyugalom: a Magyar Nemzeti Bank a következő években sem lesz „tőzsdecápa”, aligha fog rárontani a pénz- és tőkepiacokra – aktív szereplőként.

Vagyis összességében – sokak számára legalábbis – nem hoz majd drámai változásokat, hogy a jegybank megvásárolja a túlnyomórészt osztrák tulajdonban lévő Budapesti Értéktőzsdét.

A dráma ugyanis már rég bekövetkezett: gyakorlatilag visszaesni szinte nincs is honnan, így csak abban lehet bízni, hogy az új tulajdonos megfelelő vállalatokat hoz majd a tőzsdére, s fellendülhet a jelenlegi játék börze. Ma ugyanis a BÉT nem látja el a klasszikus tőzsde szerepét a nemzetgazdaságban. A parketten a kereskedelem alacsony volumenű, igazából csak négy cég papírjai forognak: nyerni és veszíteni a részvényekkel pár brókertársaság és tucatnyi spekuláns szokott, hatása a reálgazdaságra és pénzügyekre vonatkozóan marginális. Ráadásul azok a kisebb integrációs folyamatok, amelyeknek eddig a hazai értéktőzsde is része volt, egyáltalán nem hoztak sikert.

Másutt a tőzsdék fontos szerephez jutnak a gazdaságok finanszírozásában, példának a varsói vagy a dinamikusan növekvő bukaresti börzét lehetne felhozni. Pénz- és tőkeszegény országban pedig nem kihasználni egy olyan intézményt, amely elméletileg ezer ágon kapcsolódik a hitelezéshez – miután a vállalkozások alternatív finanszírozási formáját jelenti –, nem bűn, hanem kifejezetten hiba. Kulcsfontosságú tétel az is, ha egy cég „kirakatba” helyezi magát, átláthatóvá is válik: a transzparenciánál pedig aligha van nagyobb érték a globalizált gazdaságban.

Hogy a kilencvenes évek aranykora – számos vezető magyar társaság privatizációjában játszott jelentős szerepet a BÉT – még visszajön-e, nem tudni, hiszen a fejlődés egyszerűen átlépett ezen a platformon. Nincs is ezen mit csodálkozni: miután a Budapesti Értéktőzsde régóta nincs hazai kézben, a tulajdonosoknak kevésbé volt érdekük a fejlesztése. De nem szolgálta a börze felívelését a gazdaságpolitikai környezet sem, pedig ez az intézmény is akkor tud normálisan működni, ha a legnagyobb szereplők – akár a részvénykibocsátók, akár a befektetési szolgáltatók – megjelennek a piac irányításában, és tulajdonosként részt vesznek a munkában, valamint a nagypolitika is rásegít néhány döntésével a folyamatra.

Természeteseten a magyar tőzsde hatékonyan működő intézménnyé válásához több lépés szükséges. Sok minden szóba jöhet: állami vállalatok bizonyos tulajdonhányadának a börzére vitele vagy olyan programok elindítása, amelyek segítik a hazai cégek tőzsdére lépését. Miután azonban gigantikus méretű vállalatból hazákban kevés van, a hosszabb távú cél az kell, hogy legyen: a kisebb vállalkozásoknak is adódjék lehetőség a tőkepiacon keresztül forráshoz jutni.

Jogos a kérdés, miszerint logikus döntés-e a jegybank részéről a BÉT megvétele?

Tulajdonképpen ez a leglogikusabb: a műkincsek és ingatlanok megvásárlása után a tőzsde jegybanki „beszerzése” inkább illeszkedik a profilba, mint az előbbiek. Ráadásul az eddig megjelent információk alapján nem is túl nagy összeget kell kipengetni a tranzakcióért. Más, gazdaságpolitikai megközelítésből pedig a lépés passzol a 2010 óta tartó folyamatba: maga az állam vagy állami szervek komoly tulajdonrészeket vásároltak vissza magánkézben lévő cégektől.

Nagy kérdés, hogy az MNB belépésével mi történik majd a tőzsdén: mindenekelőtt jönnek-e új papírok a parkettre, s növekszik-e a befektetési kedv. Kínálati oldalról nézve növelhetné a tőzsdén jegyzett cégek körét az állami vállalatok megjelenése, a kis- és középvállalkozások aktivizálódása, keresleti oldalról pedig jegybanki ösztönzéssel lehetne befektetői köröket (önkéntes nyugdíjpénztárak, egészségpénztárak és háztartások) találni.

Önmagában csoda nem fog történni a tulajdonosváltással, ám a tőzsde hanyatlása megállítható, sőt remélhető: sok-sok elvetélt kísérlet – cégek kivezetése, felszámolása és elhullása – után nagy tőzsdefejlesztés következhet be Magyarországon.

A kedvező háttér pedig adott: miután a fiskális (kormány) és a monetáris (MNB) oldalak között most nem pusztán béke van, hanem együttműködés is, prognosztizálható az olyan szabályok kialakítása, amelyek révén a tőzsde fejlesztésében, felvirágoztatásában és népszerűsítésben lennének érdekeltek a felek.
Amennyiben átveszi a Magyar Nemzeti Bank a Budapesti Értéktőzsdét, amely, miként azt fentebb jeleztem, illeszkedik az elmúlt évek állami, beszerzési trendjébe, akkor tisztában is kell lennie azzal, mi a célja vele.
Hiszen a pénz nem alszik.