Szajlai Csaba

Vélemény és vita

A nyugdíjakról

Álláspont. Javaslom, dőljenek hátra, sok szám jön: a téma jelentősége – a 2017-es nyugdíjemelés mértéke, valamint a „tizenharmadik havi” – miatt azonban érdemes osztani-szorozni.

Jövőre – a korábban tervezett 0,9 százalék helyett – 1,6 százalékkal emelkednek a nyugdíjak. A felfelé történő korrigálás hátterében az áll, hogy az infláció magasabb lehet, és amekkora a fogyasztói árak növekedésének a mértéke, a törvényben rögzített nyugdíjemelési szabályok szerint januártól ezeknek a juttatásoknak is ennyivel kell emelkedniük. Néhány hete a szocia­listák az időskori ellátások növekedésének mértékét egyenesen pofátlanságnak nevezték, méltatlannak találva, s már az az ötlet is felmerült, hogy kezdeményezik a törvénymódosítást. Ha pedig kormányra kerülnek, visszahozzák a tizenharmadik havi nyugdíjat.

Mielőtt elmélyülnénk a részletekben, ajánlom figyelmükbe a 2009. május 12-i hírfolyamot, amely szerint: „Megszűnik a tizenharmadik havi nyugdíj július 1-jétől. Az Országgyűlés százkilencvenkilenc igen, százhatvanhárom nem szavazattal és nyolc tartózkodás mellett fogadta el a nyugdíjszabályok módosítását tartalmazó csomagot. A Fidesz és a KDNP kérésére erről a képviselők egyenként, név szerint szavaztak. A tizenharmadik havi nyugdíj megszüntetésére igennel szavaztak az MSZP-s és SZDSZ-es képviselők – két honatya kivételével. A nyugdíjváltoztatásokra nemmel szavaztak a fideszes és a KDNP-s képviselők, valamint a volt MDF-esek közül néhányan.”

Nem pusztán a tizenharmadik havi nyugdíj szűnt meg 2009-ben, a Bajnai-kormány alatt, hanem emelkedett a nyugdíjkorhatár, módosult a nyugdíjindexálás mértéke és az előre hozott nyugdíj szabályai is. Ide tartozik, hogy Móricka-viccbe illő módon új konstrukcióval is előállt a balliberális kormány, méghozzá az úgynevezett nyugdíjprémiummal, amelynek az összege csak akkor érhette volna el a tizenharmadik havi nyugdíjnak megfelelő összeget – legfeljebb nyolcvanezer forintot –, ha a gazdasági növekedés mértéke 7,5 százalékos (!). De ne csodálkozzunk – miután a balliberális kormányok kis híján államcsődbe lavírozták Magyarországot, szigorú megszorítócsomagot vártak el a hitelezőink.

A fenti intézkedésekkel szemben például 2000-ben az éves nyugdíjemeléseket az inflációhoz és a nettó béremelkedéshez igazították: ha jól emlékszünk, akkor a jobboldali pártok adták a kormányt. Mégis akkora ereje volt a túlnyomórészt balliberális médiának, hogy sikerült elhitetni: az Orbán-kormány egyfolytában szigorítja a nyugdíjrendszert. Miként azt a túlművelt megmondóemberek üzenték a Rózsadombról vagy éppen a pesti kávézókból: a Fidesz a „nyuggerek” ellen van! (Elnézést, nem mi mondjuk, hanem ők!) Ezzel szemben a budai hegyek több százmilliós villáiban élő, szociálisan érzékeny bal- és liberális oldal képviselői mindig is a magyar nyugdíjasok érdekeit védték – miként azt sulykolták.

Hogy némi zavar van a rendszerben, az is jelzi, hogy az ATV A nap híre című műsorában Bangóné Borbély Ildikó, az MSZP országgyűlési képviselője azt mondta: a Fidesz meg akarja vásárolni a nyugdíjasok szavazatát, ezért jelentették be, hogy a korábban kalkulált 0,9 százalék helyett 1,6 százalékos lesz januártól az emelés, és ezért adnak minden nyugdíjasnak karácsonyra tízezer forint értékű Erzsébet-utalványt. A műsor vendége még hozzáfűzte: mivel az infláció 2,3 százalékos lehet 2017-ben, a kormánynak 2,3 százalékos nyugdíjemelést kellene adnia.

Tehát úgy vesz választási voksot a Fidesz 2018-ra, hogy 2017-re kevesebbet ad. Nem rossz, mi?
De mi is a valóság? A törvényben rögzített nyugdíjemelési szabályok lényege, hogy az infláció mértékével kell emelkedniük az ellátásoknak is. Ha tehát nem 1,6 százalékos lesz jövőre a fogyasztói árak emelkedése, hanem 2,3 százalékos, úgy korrigálni kell a nyugdíjemelést is. Ha ugyanis látszik, hogy a tervezett nyugdíjemelés mértéke elmarad a tényleges inflációtól, akkor év közben a kormány kipótolja a reálérték fenntartásához szükséges összeget. S a félreértések elkerülése végett, az Erzsébet-utalvány tényleg nyugdíjprémium: nem épül be a rendszerbe, a költségvetésbe, és mindenkinek jár.

Hogy is állunk azzal a bizonyos tizenharmadik havival? Fogalmazhatnánk úgy is, hogy amit a szocialisták elvettek, azt a Fidesz-KDNP visszaadta. Ha esetleg elfelejtették volna, a 2010-ben hatalomra került Orbán-kormány azzal a szlogennel kampányolt, hogy „megőrizzük a nyugdíjak vásárlóerejét” – és ezt az ígéretet teljesítette is, sőt, túl is csordult a pohár.

A Portfolio.hu számításaiból kiderült, hogy hat év alatt a kormány visszahozta a tizenharmadik havi nyugdíjat és még annál is többet. Tudniillik összesen több mint kétszáznyolcvanmilliárd forinttal többet költött nyugellátásokra, mint amennyit a törvény előír. A gazdasági portál kalkulációi azt mutatják, hogy a nyugdíjasok 2011-től minden évben jobban jártak a nyugdíjemeléssel, mint amit a törvény előír. A számítások az alábbiak: 2013-ban 1,7 százalék volt a pénzromlás éves átlagos üteme, miközben a kormány 5,2 százalékkal emelte a nyugdíjakat, 2014-ben 0,2 százalékkal voltak alacsonyabbak az árak, míg a kormány 2,4 százalékkal emelte az ellátásokat. Tavaly gyakorlatilag nem volt infláció, azonban 1,8 százalékos nyugdíjemelés valósult meg. Az összeadott nyugdíjemelés-többlet 9,6 százalék volt hat év alatt, ami meghaladja a tizenharmadik havi nyugdíjnak megfelelő mintegy nyolcszázalékos emelés mértékét.

Aligha lehet azzal vádolni a kormányt, hogy nem viseli a szívén az idősek ellátásának ügyét, hiszen az Orbán-kormány másfél kormányzati időszak alatt lényegében visszahozta a tizenharmadik havi nyugdíjat és még ezen felül is adott ezalatt plusz harmincmilliárd forintot a nyugdíjasoknak. És még nem ért véget a kormányzati ciklus.