A liftbe szorult báb

Egy távol-keleti menekült nő meghalt – személyazonosságának megállapítása még folyamatban, közölte a szerb rendőrség –, kilenc migráns pedig megsérült abban a balesetben, amely tegnapra virradó éjszaka történt Dél-Szerbiában, a macedón főváros, Szkopje és a szerbiai Nis (vagyis ősi római nevén Naissus, Nagy Konstantin császár szülővárosa) közötti úton. A sérültek között van két várandós nő is, akiket az orvosi ellátás után kiengedtek a kórházból. Egy bevándorlókat szállító szerb busz ütközött össze egy macedón rendszámú teherautóval. A busz sofőrjét, a harminchat éves V. Z.-t a rendőrség – egyelőre – negyvennyolc órára őrizetbe vette.

S történt mindez aznap, amikor a belgrádi Zira szállodában regionális konferencia kezdődött a balkáni útvonalról és a menekültkrízisről, csak, hogy kicsit megalapozza a felszólalók, hozzászólók hangulatát. Megnyitó beszédében Aleksandar Vucic szerb miniszterelnök arról beszélt, hogy az idén már több mint százhetvenkétezer bevándorló lépte át Szerbia határait, ami csaknem hét és félszerese a tavalyi migránsszámnak. Bár a szám valószínűleg távolról sem pontos, feltételezhetjük ugyanis, hogy nagyjából ennyiüket sikerült valamilyen szinten regisztrálni, de valójában sokkal többen érkeztek.

Az már csak a sors furcsa fintora, hogy a megnyitó mintegy negyedórás késéssel kezdődött, ugyanis a miniszterelnök – mint mondta – beszorult a liftbe. „Nem fogunk veszekedni azokkal, akik kerítéseket és drótakadályokat emelnek. Építsék csak a saját politikájukat. Nem örülök azonban, ha azt látom, hogy egyesek a választási kampányban a nacionalizmusra alapoznak” – fogalmazott Vucic, utalva a Horvátoszágban esedékes voksolásra.

Csak, hogy idejekorán elejét vegyem bárminemű félreértésnek: ne gondolja senki egy pillanatra sem, hogy akár egy fél szál pozitív gondolatom is van Vucicról. Azok után, amit ez az ember a kilencvenes évek tébolyult délszláv polgárháborúinak idején művelt Vojislav Seselj csetnikvajda táskahordozójaként, valamint Slobodan Milosevic diktatúrájának minisztereként, vastag rácsok mögött lenne a helye. Tegnap volt pontosan tizenöt esztendeje, hogy azt a rezsimet, amely őt kinevelte és felemelte, Szerbiában forradalom buktatta meg. Milosevic hágai luxuscellában halt meg, mielőtt kimondták volna ügyében az ítéletet, csak Seselj folytatja még ámokfutását, akármennyire is hűvösön kellene üldögélnie.

De attól, hogy a táskahordozó időközben „kimosakodott”, bemagolta a nyugatias szólamokat, az européer közhelyeket (amelyeket ő maga sem hisz el, amikor kimondja...), maga mellé édesgetett (megvásárolt?) néhány, korábban még a másik oldalon álló politikust, nos, mindettől még nem kezdhet egyszeriben mindent tiszta lappal. Ahogy tegnap is mondta: minden nyitott bilaterális kérdést meg kell oldani a régióban ahhoz, hogy valódi stabilitást teremtsünk a Balkánon.

Ha semmi másban, ebben az egy dologban mégis igaza van. A gond éppenséggel csak annyi, hogy ő maga – az ő személye – is egy alapvető bi- vagy trilaterális (vagy még többirányú és -oldalú...) probléma. Emlékezzünk csak a néhány hónappal ezelőtti, srebrenicai megemlékezésre... Addig ugyanis kevéssé képzelhető el valódi stabilitás a Balkánon, amíg akármelyik oldalon is olyan vezetők akarnak békét és stabilitást teremteni, akik részesei voltak a kilencvenes évek őrületének. Mint Aleksandar Vucic is. Mert akármennyire bemagolják is az européer közhelyeket, azokat csak Brüsszelben hiszik el nekik, Zágrábban vagy Szarajevóban nem. De Belgrádban és Szabadkán sem.

Brüsszelben talán somolyognak, összemosolyognak a háta mögött, s – mint választott vezetőt – elfogadják. A megszelídült Aleksandar Vucic csak azt téveszti szem elől, hogy addig fogják odakint kedvelni őt, amíg, mintha „csak” egy bábkormányt vezetne, minden utasítást úgy teljesít, ahogy mondva vagyon... (Másfelől iszo­nyatos lenne még csak belegondolni is, mit művelnének az ilyen vezetők, ha a saját fejük szerint kormányoznának.) Én csak abban bízom, hogy ha ennek a bábnak egyszer kinyílna a csipája, és szabad akaratából cselekedne, akkor oda kerül végre, ahová tizenöt évvel ezelőtt kellett volna kerülnie. Mintha életfogytig beszorulna a liftbe. Vastag rácsok mögé…