A karaván és a kutya

Igen, szándékosan írom így a nevét ennek a jobb sorsra érdemes tatár embernek, akinél köpönyegforgatóbb, gátlástalanabb elnöke még Romániának sem volt. Pedig a Balkán, meggyőződésem: a Kárpátoktól a Dunáig tart.

Ez az ember: elnök lett Romániában, anno. Történnek erre ilyen furcsaságok, és nem is volt rossz elnök. Pragmatikus, moral insanity, amilyennek egy jó fanariótának kell lennie. Eljött a Székelyföldre, időnként összeborult a helyiekkel, megjelent Tusványoson, gazsulált Orbán Viktornak, és egyáltalán: emberszabású martalóc vala.

Aztán megbukott: pedig bevallom, rá szavaztam. Mégpedig azért, mert szilárd meggyőződésem, minél rosszabb Bukarestnek, annál jobb nekem Erdélyben: nos, megbukott, pedig sikerrel tönkrevágta volna az országot, ami amúgy nélküle is sikeresen megy a csőd fele.

Böszeszkut egyértelműen az amerikai befolyás tartja életben és szabadlábon, ő egyfajta Piszkos Fred (ezt csak mi, magyarok értjük), közben vidáman ellett valahová a keze alatt egy teljes kereskedelmi flotta, Romániából sikerült egy feltétel nélküli vazallus államot kreálni: szóval, sikeres ember.
Néha még szimpatikus is.

Néha azért azt hiszem, távol van a gyógyszere. Most ugyanis, 2016. december elsején, ami ugye a román nemzeti ünnep, ilyenkor ünneplik román barátaink a történelmi „egyesülést”, azaz számunkra, magyarok számára: Erdély elcsatolásának kimondását, exelnök úr méltóztatott megszólalni.

Mégpedig azért, mert a magyar külügyminiszter, Szijjártó Péter, végre kimondta: nekünk ezen nincs mit ünnepelni. És megtiltotta a magyar külképviseleteknek a részt vevést bármilyen román állami megemlékezésen, koccintáson. (Emlékszünk, ugye, amikor a Kempinskyben koccintottak?)
Na erre Böszeszku megírja levelét. Hol máshol, a Facebookon. Máshol nem hozzák le. Elnézést kérek az olvasóktól, idézem: „Orbán Viktor barátom, nem akarunk Budapesten meglátogatni, ahogy szándékotok ellenére megtettük az elmúlt száz évben. De ne provokálj, mert vannak határok”.

Na jó, ezen azért elmosolyodunk. Nekünk ezer évünk van.

Aztán azt mondja: „Különben Orbán Viktor kormányának e kalandorai nem értik meg, hogy az igazi Románia a Tiszáig tart. Őrizzen meg az Isten benneteket attól, hogy ez egyszer csak eszünkbe jusson, budapesti csahos kutyák”.

Hm. Hát, Böszeszku úr, van egy rossz hírem. Magyarország egy olyan állam, amelynek vazallusai voltak. És lesznek. Sok sikert, erőt, egészséget: szüksége lesz rá.

És végül egy szép román közmondás: a kutya ugat, a karaván halad.
A karaván mi vagyunk.