Máté T. Gyula

Vélemény és vita

A kancellár és a szultán

A nyugati sajtóba belelapozva immár Törökország lelkes „szerecsenmosdatását” tapasztalja az olvasó.

„Ha Hitler lerohanja a Poklot, az a legkevesebb, hogy kedvezően nyilatkozom az Ördögről az Alsóházban” – a mondat Winston Churhilltől származik, a brit miniszterelnök akkor mondta ezt, amikor kérdőre vonták, hogy miért „üzletel” Sztálinnal. A történelmi párhuzamok sohasem pontosak, nincs ez másképpen most sem. Mégis óhatatlanul ez jut az ember eszébe, amikor hallja Angela Merkel német kancellárt a törökökkel kötendő alkuról beszélni. Amikor a nyugati sajtóba belelapozva immár Törökország lelkes „szerecsenmosdatását” tapasztalja az olvasó. A korábban kiátkozott diktatórikus ankarai vezetés iránt most hirtelen roppant megértő lett a liberális média.

Pedig semmi sem változott. Sőt, közvetlenül a hétfői brüsszeli csúcs után vontak állami ellenőrzés alá egy hírügynökséget Ankarában. Korábban számos újságot és televíziót vettek át kormányzati komisszárok, mivel azok nem emelték ki kellőképpen tudósításaikban Recep Tayyip Erdogan elnök nagyszerűségét. A sajtószabadság iránt oly érzékeny Merkel mindezt most elintézte egy kedveskedő ejnye-bejnyével.

Nem jobb a helyzet Brüsszel másik kedvenc témájával, a demokráciával kapcsolatban sem. Az államfő azt és úgy csinál, ahogy éppen kedve szottyan, bírálói örülhetnek, ha tetemes pénzbírsággal ússzák meg kritikájukat, és nem a „hét toronyba” kapnak beutalót.

A legutóbbi parlamenti választások pedig… nos, mondjuk úgy, hogy irányítottak voltak. Vagy legalábbis szinte semmiben sem különböztek a korábbiaktól, amelyek miatt sírógörcsöt kaptak az uniós véleményezők.

Aztán ott van a kisebbségekkel való bánásmód, a kurdok nemhogy önrendelkezésről nem álmodhatnak, örülhetnek, ha nem kiáltják ki mindannyiukat terroristának, a csecsemőtől az aggastyánig. A más esetekben oly lelkes uniós jogvédők most egymást félrelökve néznek félre.

Javult-e a török gazdaság átláthatósága, kevesebb-e a korrupció? Nem, a baksis most is kedvenc kötőszó szinte bármely törökországi üzletnél. Mégis, Brüsszelben ez most senkit sem érdekel, az uniós-török csatlakozási tárgyalások ezzel foglalkozó fejezetét minden további nélkül lezárnák. Sőt, az Európai Unió vezetői újabb és újabb milliárdokkal tömnék ki a török baksistarisznyát.

Mindezt azért, hogy Törökország segítsen migránsügyben. Segítsen abban, hogy Merkelék legalább ideig-óráig eljátszhassák, hogy megoldották a menekültügyet.

Ez a jelen állás szerint hatmilliárd euró készpénzbe kerülne az unió lakosainak, további százmilliók mennének különböző uniós csatlakozási projekteken keresztül. A törökök már a tavasz végén jöhetnének vízummentesen az unióba. Cserébe Ankara visszafogadja a menekülteket. No, nem azokat, természetesen, akik már most itt vannak, hanem akik az alku aláírása után jönnek. S ráadásként egy visszafogadottért nekünk is kötelező lesz „törvényesen” átvenni egy Törökországban tartózkodó migránst.

Megállítja ez a migránsinváziót? Egy frászt! Sőt még többen jönnek majd, mivel az eddigi illegális útvonal kibővül egy hivatalossal és meglehetősen kényelmessel is. Elég lesz eljutni Törökországba, és ha kellően megkenték a helyi és uniós ügyintézőt, máris kézben a repülőjegy az Európai Unióba. Ez még Merkel emlékezetes meghívásánál is csábítóbb lehetőség.

Vége lesz-e ezzel a megállapodással az embercsempészetnek? Ne röhögtessük ki magunkat. Miközben megmarad a mostani buli, tovább bővül a török útlevélbiznisszel. Még hamisítani sem kell, elég találni egy többé-kevésbé hasonló kinézetű helyi hajléktalant vagy kispénzűt és megvenni az útlevelét. Mutassanak egy unós határőrt, aki megkülönbözteti a látványos bajszú törökországi Alit a szíriai Ahmedtől. Biztosra vehetjük azt is, hogy ezeket a módszereket igénybe fogja venni az Iszlám Állam is.

Tudják ezt Merkelék? Persze, hogy tudják. De most a jelek szerint nem számít „pénz és paripa”, félrehajíthatóak a magasztos demokratikus ideák is azért, hogy bejelenthessék: tessék, megoldottuk a migránskérdést. Nem kell ide határ, nem kell ide nemzetállam, elég egy Merkel és a csodásan teljesítő brüsszeli bürokrácia. Hiszen már most, a törökökkel való üzletelés folyamán is emelkedett a kancellár németországi népszerűsége, vasárnap szavaznak Baden-Württembergben, Rajna-vidék-Pfalzban és Szász-Anhaltban is, a már „őshonos” törökök tudni fogják, hogy hova tegyék az ikszet. Ha vasárnap Merkel szájíze szerint alakulnak a dolgok, rendet teremthet saját pártjában, félreállítása, visszavonulása lekerül a napirendről. De az is valami, ha nagyon nem porolják el pártját, jelenleg a nagy vereség elkerülése is felér egy győztes csatával számára. A török alkuval Brüsszel aktatologatói is időt nyernek. Hogy később ez az egész rájuk omlik? Istenkém, addig is jár a fizetés, juttatás, ilyen-olyan baksis.

Kérem, a helyén értsék!

Szó sincs arról, hogy Törökországgal ne kellene tárgyalni a menekültekről, akár üzletet kötve is.

Szó sincs arról, hogy ne lenne hasznos és szükséges az unió és Törökország közeledése.

Szó sincs arról, hogy Törökországnak ne lenne helye egyszer az Európai Unióban.

Ez a most készülő Brüsszel–Ankara-üzlet azonban nem erről szól. Itt azonnal és hosszú távra is sokat nyer a török elit, a kancellár hazai és nemzetközi politikai üzlettársai pedig lélegzethez jutnak. A szultán és kancellár alkujának az árát pedig Euró­pa polgárai fogják megfizetni.