Kerítésszakértők hada szakmányban igyekszik ellenérveket felsorakoztatni a magyar–szerb határon felépítendő fizikai határzár szükségessége ellen, a lázas igyekezet napról napra, óráról órára termeli ki az egymást túlszárnyaló butaságokat. Ezenközben az ellenérvelők – honfitársaim – a kormány alapvetését elegánsan figyelmen kívül hagyják: Magyarországot meg kell védeni a menekültek áradatától. Ez a helyzet, ilyen még nem volt, nem elegendő már hablatyolni, tanulmányokat írni, konszenzuskeresést követelni. Egy dologban azonban tudtukon kívül is igazuk van az elégedetlenkedőknek, valóban van, amit nem állít meg a szögesdrót, az pedig a vallási fanatizmus, a radikális iszlám. Akinek nem volt eddig eléggé baljós jel a lemészárolt párizsi lapszerkesztőség és a többi hasonló minősíthetetlen gaztett, az félcédulás. Mindenre elszánt harcosok indulnak el Ázsiából és Afrikából az igazhit nevében, hogy Európa szívében vért ontsanak, és ehhez nem kell nekik jobb lehetőség, mint csatlakozni a különféle okokból útnak induló vándorok egyre nagyobb tömegéhez. Több állam felderítő szolgálatainak jelentései szerint az öreg kontinensen ugyanakkor az itteni kultúrkörbe már látszólag beilleszkedett, muzulmán gyökerű családok harmadik-negyedik, a jólétbe született generációi radikalizálódnak, akik örömmel, meggyőződéssel cserélik fel kényelmes életüket egy Koránra és egy Kalasnyikovra, bónuszként esetleg egy nagyobb pályaudvaron elférő tömeg meggyilkolására képes robbanószerkezetre. Lehet azon elmélkedni, hogy a keresztény alapokon világuralmi pozícióba emelkedett Európa egykori gyarmatbirodalmai most revánsot vesznek a korábbi évszázadokért, de a lényeg, hogy tenni kell ellene, mert különben mindenről lemondhatunk, amit szorgos elődeink adtak a világ civilizáltabb részének. Európában született emberek egy része a mecsetek építésének örül, miközben keresztény templomokat bontanak le, zárnak be. Kontinensünkre nagyobb veszélyt jelent az iszlám fundamentalizmus, mint a bevándorlás összes fajtája. Tragikus lenne, ha a szülőföldjükről harcolni induló terroristák Európa szívében egyesülhetnének, a már itt született, radikalizálódó társaikkal, mert olyan világról rajtuk kívül senki nem álmodhat. Ehhez valóban nemcsak kerítés, hanem identitás és jellem kell: európai keresztény vagyok, és az is akarok maradni!