A doktor úr

Szégyen magyarnak lenni. Megint. Nem, ezt nem én állítom, hanem a nálamnál sokkal-sokkal felkészültebb szégyenszakértő, Dániel Péter. Igen, az az ügyvéd, aki néhány éve kitántorgott Izraelbe, mégpedig a féktelen nyomor, önkény és antiszemitizmus elől. Hát most kedvesen jelentkezett, jelezvén, hogy azért rajtunk tartja a szemét, és meg is szólalt az interneten, aggódván, hogy amilyen fegyelmezetlen népség vagyunk, labdarúgó-válogatottunk Európa-bajnoki szereplése nyomán még képesek vagyunk itten elszemtelenedni, fékevesztetté válni, mint ahogyan azt egykoron a boldog emlékű Lavrentyij Pavlovics Berija KGB-főnök tette a virágzó szovjet jólét közepette.

Nos, Dániel doktor úr az Izland–Magyarország meccs nyomán szólalt meg, és rögvest kiderült, hogy nem csupán szégyenszakértő, ő bizony tízmillió önjelölt magyarral ellentétben – futballszakember is. „Vicces és szánalmas volt ez a ma esti meccs. Két olyan »focicsapatot« láthattunk, amelyeknek fogalma sincsen erről a sportról. Erőnlét, technikai tudás és tehetség nélkül lődörögtek a magyar és az izlandi »játékosok« is a pályán, és csalódást okoztak minden normális szurkolónak. Szóval eljött talán végre az ideje az önvizsgálatnak és a tényekkel való őszinte szembenézésnek.”

A magyar foci a „szerző” megítélése szerint értékelhetetlen „maradt annak ellenére, hogy sok százmilliárdnyi közpénzt herdáltak el rá feleslegesen a „fideszes politikusbűnözők”. A mai mérkőzés is világosan megmutatta, hogy ezeket a súlyos milliárdokat az ablakon szórták ki, ahelyett, hogy a magyar állampolgárok érdekében, értelmes célokra költötték volna el. Kár volt luxusstadionokat építeni minden libalegelőn, inkább a kórházakra és iskolákra kellett volna fordítani ezt a temérdek pénzt. Az is világosan látszik, hogy ezek a falábú magyar focisták csak egy dolgot fognak elérni ezen az Eb-n is. A visszafelé induló buszt.”

Hát igen, igen. Az ügyvéd úr nem ellenünk haragszik, hanem éppen értünk. És mint osztályon felüli gyűlöletszakértő, ezt is milyen finoman teszi. Egykoron éppen az ő köreikből jött a felhívás: tégy a gyűlölet ellen! Nahát, ha valaki, hát a doktor úr tesz. Ő bizony tesz. Így kell tenni, s bátran a szemünkbe vágni, hogy a magyar foci értékelhetetlen maradt, annak ellenére, „hogy erre a pitiáner, ócska focira Orbánék százmilliárdokat pazarolnak el a közpénzekből…, s emiatt az értelmetlen pazarlás miatt magyar gyermekek éheznek és magyar emberek pusztulnak el”. Szánalmas, mint írja, hogy a szerencsétlen, nyomorgó, lebutított magyar nép még tapsol is ehhez. Vagy talán az, ahogyan a magyar „szurkolók” viselkednek, azaz antiszemita, rasszista, neonáci, primitív véglényekként őrjöngenek Budapest utcáin és itt, az interneten is… Nem tudom. De azt tudom, hogy szégyen magyarnak lenni… megint.

Igen, szégyen, szégyen, szégyen. Tégy a gyűlölet ellen! Be kell temetni az emberek közötti árkokat! Na, ilyeneket is mondtak Dániel úrék, csak akkor sem és most sem lehetett-lehet tudni, hogy kire, kikre gondoltak. Mármint betemetésügyben. Kivel temessük be, önmagunkkal, ezzel a sok disznó, bunkó fasisztával? A holttes-tükkel, drága betemetés-szakértő úr?

Még jó, hogy ilyen kiváló jellemek, nagy lelkek is vannak a földön, s ha kell, szenvednek és szégyenkeznek miattunk és helyettünk, tetves, bugris, bunkó, szánalmas, gyűlölködő és gyűlöletkeltő, rasszista, bitang magyarok helyett és miatt.

Mert tényleg arcpirító, ahogy futballistáink játszanak – disznó módon még a Monarchia boldog évszázadai-ra sincsenek tekintettel –, vérlázító, ahogyan szurkolóink dübörgő nacionalizmussal azt ordibálják, hogy ria, ria, Hungária!, meg hajrá, magyarok!

Az tényleg piszok dolog, amikor Európa – mit Európa, az egész világ – a szent globalizmus zászlaja alatt összeborul.

Mi meg itten elkezdünk magyarkodni. Itten tényleg nincs más, csak a szégyenkezés. Sül ki az ember szeme, már ha magyar az a szem. És vajon mit teszünk akkor, ha az angolok csütörtökön történetesen nemet mondanak az unióra? Miattunk. Önző, kicsinyes, pitiáner, goromba, rosszindulatú magyarok miatt. Hogy állunk akkor a népek ítélőszéke elé? Na, hogy? Visszük a védőnket, a kiváló Dániel doktort.
Világ Dánieljei, egyesüljetek!