Ludwig Emil

Vélemény és vita

A csodálatos méhekről

A napokban a kezembe került pár hírlapi cikk a méhekkel kapcsolatban.

Lapunkban is olvasható volt a baljós hír, amely szerint a mérgező mezőgazdasági vegyszerek mértéktelen elterjedése akár végveszélyt is jelenthet Földünk természeti – ezen belül emberi – létezésére, jövőjére.
Ez nem új felismerés, a bölcs Albert Einstein – aki sajnos túlságosan elmerült az atomfizika és más hasonló, mihaszna és kártékony tudományokban – rég megjövendölte, hogy a méhek és más szárnyas rovar rokonok kipusztulását nem sok idővel élheti túl az emberiség.

Az 1930-as években még „csak” kétmilliárd földi halandó napjainkra 7,3 milliárdra sokasodott, aminek következtében a földgolyó lakói közül már több mint egymilliárdan nem jutnak elegendő élelemhez és ivóvízhez sem. Ezek nélkül pedig nem sokra mennek az emberek Einstein E=mc2 tudományával.

Lássuk, mit tudnak a szakértők a méhek csodálatos életéről. A méhfélék népes családjának alfajai közé tartozó házi- vagy mézelő méh (Apii mellifica) úgynevezett államalkotó rovar. Ez azt jelenti, hogy társadalmi életet él, biológiai és munkaközösséget alkot, szocializálódik, páratlan szorgalommal végzi tennivalóit. Amint az egyes emberi társadalmakban, a méhekében is kasztrendszer dívik. „Legalul” vannak a dolgozók, akik – amellett, hogy nektárt és virágport gyűjtenek, s belőlük mézet készítenek – méh termelte viaszból fészket építenek, és annak szabályos hatszögletű sejtjeiben táplálják, nevelik fel az utódaikat. A munkát végzők amúgy mind szaporodásra képtelen nőstények. A fölöttük álló kaszt a heréké. Ők valójában a rovarközösség hímjei, akiknek semmi más dolguk nincs, mint meg… termékenyíteni a legmagasabb szinten élő méhkirálynőt. Őnagysága kiváltsága, hogy petéket tojik ezer meg ezer számra, amikből azután kifejlődnek az új méhek. Így megy ez, ki tudja, mióta; azt írják: százmillió év óta.

A házi- vagy mézelő méhnek 28- féle alfaja ismert világszerte. Legfőbb értékük az általuk készített virágméz. Európában a legutóbbi jégkorszak visszahúzódását követően dél felől érkezve telepedtek meg, faodvakban, napos kőlyukakban laktak. Az ember mintegy hatezer évvel ezelőtt háziasította a méhet, a telet ettől fogva az ő gondoskodásával élheti túl. Nyári hőségben a kaptárban szárnyukkal legyezve hűtik a levegőt a méhek, a téli hidegben szorosan összebújva rezegnek, ezáltal meleget termelve fűtenek. A mi égövünkön csak a gyurgyalag és a füsti fecske, valamint egyes rabló darazsak jelentenek veszélyt a méhékre (!) – ahogyan a zalai és bakonyi emberek mondják a méh nevét.

A méz az egyik legfontosabb, legegészségesebb táplálék a világon. Már az ókorban felismerték jelentőségét az emberek, megbecsülték és tisztelték is. A középkor óta tudományosan folyik a méhészkedés, már a régi tudósok felismerték a méz gyógyító hatását. Mérsékelt égöv alatt a házi méh a virágos növények legfőbb beporzója: a növények nyolcvan százaléka idegen beporzást igényel, s ennek ugyancsak nyolctized részét a mézelő méhek végzik el. Az általuk – és más szárnyas rovar kollégáik által – megporzott kultúrnövényekből származó hasznot évente százötvenhárommilliárd euróra becsülik a nyugati országokban, ezzel a méhecske – a marha és a sertés után – a harmadik leghasznosabb állatunk.

Nem bagatell dologról van tehát szó, amikor – már jó ideje világszerte – vészharangot kongatnak a méhekre halálos veszélyt jelentő kémiai növényvédő szerek mind nagyobb fokú használata ellen. Közismerten a legveszélyesebbek számukra a nikotin- és fenilszármazék vegyületek, amelyek fajra való tekintet nélkül idegbénulást okoznak a szárnyas rovaroknak.

Az interneten elérhető forrásadatok sorában tucatszám olvashatók a kémiai peszticidek márkanevei, köztük olyanoké, amelyek épp olyan veszélyesek a házi méhekre, mint a termőtalajra és a vízre. Egyes európai országokban már betiltottak néhány fajtát közülük, azonban nem lehet minden farmgazdaság vagy profitleső paraszt mellé rendőrt állítani. Lapunkban volt olvasható a megdöbbentő adat, miszerint lengyel szakértők hetvenhárom olyan esetet tanulmányoztak, amelyben mérgezés okozhatta a méhpusztulást; az összegyűjtött tetemekben ötvenhétféle rovarölő szert találtak. Volt közöttük Angliában már betiltott peszticid is.

Elgondolkodtató a globális felelőtlenség és a határtalan profitéhség effajta megnyilvánulása. Amerika, sajnos, rég előtte jár Európának a föld- és növénymérgezés területén. A géntechnológia mellett „szépen” fejlődik a mezőgazdaság kemizálása a hozamok növelése érdekében, a természetkárosítás árán is. Ha Einstein valóban azt mondta, amit a méhekről mondott, jó lenne megfontolni a dolgot. Mielőtt még nem késő.