Ludwig Emil

Vélemény és vita

A Kerek-fenyves vonzása

Az Északi-Bakony hegyei és délnek leereszkedő nyúlványai között folydogáló Torna-patak völgye kétfelé választja a magas, valamint az alacsonyabb fekvésű tájat

A szabatosan elnevezett Déli-Bakony lábai ugyancsak lefelé nyúlnak, egészen a Balaton-felvidékig. Ezek között található az Eger-pataktól északra elterülő, tágas Dörögdi-medence, a hatszáz lelkes Taliándörögd településsel.

A nyarankénti művészeti napokból országosan is ismert, Veszprém megyei községbe az elmúlt két-három évtized alatt évről évre egyre többen, a zajos és koszos nagyvárosokból kiköltözött, úgy nevezett „bebírók” vásároltak régi házakat a faluban. Nagy kertekkel, újra használható gazdasági- és melléképületekkel, tiszta vizű kutakkal.

Közéjük tartozunk magunk is: 1998-ban jókora földet meg egy igencsak lepusztult lakóházat vettünk meg Dörögdön, a délre néző Bem apó utcában. Nem volt drága. Volt még hozzá egy tizennyolc méter mély, hideg vizű kút, búvárszivattyúval – ajándékként, több tonnányi vulkáni eredetű, tört és faragható követ használhattam fel az építkezéshez, Azon túl még temérdek régi, cég- és uradalmi-bélyeges épülettéglát gyűjtöttem össze.

Olykor, komfortszerű okokból, amíg nálunk az építkezés zajlott, a helység felvégén levő Petőfi utcában az iskolás lányunk keresztanyja és az ő párja korábban megvásárolt házában húzódtunk meg. Összejártunk, húst sütöttünk, borozgattunk, vége-hossza nem volt a vidám, társasági időtöltésnek.

Jó húsz esztendővel ezelőtt történt, hogy a lábam sűrű megjártatása céljából felkaptam egy sportcipőt, majd a falu északi szélétől, a középkori eredetű klastrom melletti dűlőúton fölfutottam az úgynevezett Kerek-fenyvesig. Ötven percembe került, azzal együtt is, hogy közben körüljártam a 380 méter tengerszint feletti magasságú Atibor-hegyet. Valamely oknál fogva „kereknek” nevezték el a falubeliek, a katonai térképen, műholdfelvételeken azonban sarkosnak mutatkozik, mintha éppen ez lenne a valóságos „Négyszögletű kerek erdő” – Lázár Ervin bűbájos meséjében.

A magas, szálas fekete fenyves körül délnyugat felé az Agár-tető (511 m), délen a Nagyvázsonyi-fennsík, észak felé a Somló-hegy karimás kalapja (432 m), és végül keletre a Kab-hegy, 599 méter magas ormával és az adótornyokkal. Az öreg, susogó szálerdő déli lejtőjén 1999. augusztus 11-én megéltük a teljes napfogyatkozást: a faluból csapatokban kirándultak az emberek, föl a füves rétre, várva az égi csodát. Ami meg is érkezett a számítás szerint: a Nap elhomályosult, a dalos madarak elhallgattak, a tücskök letették a vonót, a kutyák sunyítottak – rossz lenne így élni a világban.

Taliándörögd és az északi szomszéd Halimba község között átlagosan egy óra ötven perc a gyalogos menetút; attól függ, hogy melyik irányból, vagy irányba igyekszem. Kilenc és fél kilométer a távolság, de mindig találok egy „rövidebb” utat is. Megfigyeltem, hogy a záporesőket és a téli fagyot követően az út partja megtelik kimosódott őskövületekkel. Ilyenkor elkezdem a gyűjtést, évmilliók óta a homokban, üledékes rétegekben lapuló kagylók, csigák, egysejtű „kőpénzek” gyarapítják a kollekciót.

Jut belőlük másoknak is. Mostanában azonban a nyersvasban utazom: az ős-vulkán Kab-hegy kráteréből egykoron szerteszét kifröccsenő folyékony vas megdermedt a Pannon-tenger vizében, beágyazódott a talajba; én pedig összegyűjtőm a barnára sült töpörtyűre hasonlító, érdekes formájú „termésvas” darabokat.

Nemrég kíváncsiságból összeszámláltam, hogy (nagyjából) hány ízben tettem meg ezt a távolságot a két falu között. Úgy, hogy a legritkább esetben kellett esernyőt nyitnom, esőköpönyeget használnom. Egyszer sem áztam meg!

A több mint húsz év alatt körülbelül négyszázszor járhattam végig a kedvenc utamat. Ez közel négyezer kilométert jelent! Összehasonlítva: ha valaki a Bakonyból elindulna a spanyolországi Compostellába, 2700 kilométert kellene megtennie. És akkor még maradna 1350 kilométer, ami éppen a visszaút felére lenne elég. Mindezt az „okosságot” a jó öreg Kerek-fenyvesnek köszönhetem.