Zila János

Vélemény és vita

A Fideszt önmaga győzheti le

Április végén – május elején a Fidesz elkezdte visszavenni az irányítást

Tavaly ősz tájékán, amikor már az önkormányzati választásokon is átestünk, több elemző többször is elmondta, hogy a Fidesz a következő négy évben csak magát verheti meg. Az azóta eltelt időszak, persze nem úgy, ahogy arra számítottunk, de bebizonyította, hogy ez az állítás alapvetően megállja a helyét.

Azért nem úgy, ahogy ezzel számoltunk, mert a belpolitikai csatározás folyamata először azt mutatta, meg, hogy a Fidesz tényleg meg tudná verni önmagát. Előállt az a lélektani helyzet, ami egy újrázó kormánypárt számára igen nagy veszélyt jelent, jelesül, hogy négy év és egy hosszas, megfeszített kampány munkája és küzdelme után, a sikert látva, a kormányoldalon sokan leeresztették a kezüket. Ez, illetve az a tévhit, hogy az első, bokszolósabb ciklus után majd jön egy olyan, amelyikben lehet higgadtan „szakmai” munkát végezni automatikusan kitermelte azokat a hibákat, amelyekkel a Fidesz önmagán ejtett sebeket, de legalábbis komoly lehetőséget adott ellenfeleinek. Ez némi előkészítés után a „netadóval” robbant be igazán, amely olyan helyzetet eredményezett, melyben még csak esély sem volt a sikeres kommunikációra. A megváltozott választói hangulat aztán az ellenfeleknek, illetve bizonyos, a kormányzattal, annak döntéseivel ellentétes érdekekkel rendelkező szereplők (ld. RTL Klub, Simicska Lajos) számára komoly lehetőségeket teremtett. Az emberek nyitottabbakká váltak az olyan kommunikációra, az olyan történetek befogadására, amelyekben a kormány a negatív szereplő, a kormányoldalnak pedig bármilyen lépéssel kapcsolatban nehezebbé vált elmondani, hogy „mi vagyunk a jófiúk”. Nagyjából fél évig ebben a légkörben zajlottak az események, sok-sok kormányzati melléfogással. A napirendet olyan kérdések uralták, mint az pl. az RTL Klub által harsogott „urizálás” és egyéb, ehhez hasonlók, miközben a Fidesznek olyan ügyeket sem sikerült legalább döntetlenre kihozniuk, mint a megyei matricarendszer, pedig ebben volt potenciál.

Aztán megint változott minden. Április végén – május elején a Fidesz elkezdte visszavenni az irányítást, sikeresen tették vezető témává az „adócsökkentés költségvetését”, az ellenzéknek pedig, az az előtti hónapokban tapasztaltakkal szemben csak arra volt lehetősége, hogy valahogyan reagáljon, kommunikációs értelemben megpróbálja átcsomagolni a büdzsét.

Mindeközben egyre jelentősebbé vált a bevándorlás problémája, hiszen az ország déli határaira korábban soha nem látott nyomás helyeződött, s ennek eredménye a határ menti településeken, a befogadó állomásokon, azoknak környékén és Budapest közterein is mindennapos tapasztalattá vált, amiről a híradások is nagy hangsúllyal számoltak be. Ha a kormányoldal néhány hónappal ezelőtti formájából és abból indulunk ki, hogy a jobboldali ellenzéke elért bizonyos részsikereket, akkor azt hihettük volna, hogy a Jobbik könnyedén az ügy gazdájává válhat, s ennek következtében tovább erősödhet. Ezúttal viszont már nem így történt. Az ügy gazdája a kormányoldal lett, amiben nem kevés munka fekszik. Erre a munkára éppen az előzmények miatt volt szükség, a „sikeresen” kiépített, fent leírt versenyhátrányok miatt. Ezúttal azonban a kormány cselekedni kezdett úgy, ahogy azt a választók elvárják.

A következmények a pártok versengésének tekintetében is egyértelműek, a pálya ismét a Fidesznek lejt, a támogatottsági mutatók pedig újra a kormánypártoknak kedvező irányba mozdultak el. A Jobbik egyértelműen megtorpant és nőtt a hátránya, ami azért fontos, mert egyedül ők voltak képesek korábban profitálni a kormányoldal gyengélkedéséből. Ez persze fontos figyelmeztetés is a Fidesz számára, hiszen a korábbi hónapok tapasztalata megmutatta, hogy van olyan ellenfele, amely tud összeszedetten reagálni a hibákra.

Hogy mi történt mindeközben a baloldallal? A választ már-már elintézhetjük azzal, hogy még van. A szimpla létezésnél többet ugyanis a baloldal pártjai nem voltak képesek felmutatni akkor sem, amikor nem csekély támadási felület nyílt a kormánypártokon. A teljesítményüket elnézve persze a létezés sem kis dolog. Amit a jelenlegi helyzetben, a bevándorlás kérdésében tesznek, abból fakad, hogy már jó ideje a baloldalon belül is versengés folyik. Ha valamelyik nyitni próbál a meglévő szavazótáboron kívülre, akkor a törzsszavazókért rögtön bejelentkezik az egyik rivális. Ez a jelenlegi helyzetben azt jelenti, hogy ha valamelyik baloldali szereplő bármilyen szigorítás mellé odaáll vagy ez vélelmezhető, akkor a többiek – a baloldali, illetve a vele hosszú évek során összenőtt liberális szavazótábort megszólítva idegenellenesnek, rasszistának… fogja bélyegezni, ami a meglévő támogatottság szűkösségét tekintve fájó következményekkel járna.

Azt látjuk tehát, hogy az a korábbi megállapítás, amely szerint a Fidesz csak önmagát verheti meg, többé-kevésbé helytálló.