A Brexit „gazdasága”

Sajnos lesz, nem is akármilyen.

Még akkor is, ha átlátható módon, Brüsszelt és Londont is megnyugtatva zajlanak majd a kilépéssel kapcsolatos tárgyalások. Amelyek egyébként el sem kezdődtek, és pontosan nem is tudni, valójában mikor indulnak. Ami bizonyos: a „hogyan tovább” kérdésében az Európai Unió kormányfői szeptemberben egyeztetnek Pozsonyban.

Pár hónap – gazdasági értelemben – elképesztően sok idő. Még pár óra is – nézzük csak a brit népszavazás óta kibontakozó pénz- és tőkepiaci hatásokat. Úgyhogy a helyzet cseppet sem megnyugtató.

Konstatálhatjuk azonban, hogy „válságképes” a magyar költségvetés, a spekulánsok pedig nem találták meg a hazai befektetési eszközöket: sem a forintot, sem pedig az állampapírpiacot.

S borítékolható az is, hogy a pénzügyi horizonton hamarosan ismét főszereplővé lép elő a Magyar Nemzeti Bank, hiszen, mikor máskor, ha nem most lenne szükség újbóli lazításra? Például a növekedési hitelprogram további, „megerősített” folytatására.

Vagyis az, hogy a jegybank „beszáll” a gazdasági növekedés menedzselésébe, aligha kérdéses, ám hasonlóan fontos tétel az is, lesz-e mód a közeljövőben költségvetési élénkítésre, amiért viszont a kormány felel. Elméletileg ebből a szempontból sem állunk rosszul: az államháztartás „bikaerős”, csak a legidősebb közgazdászok a megmondhatói annak, mikor is fordult elő hasonló helyzet a mostanihoz, miszerint az év első részében két alkalommal is többlet bukkant fel a büdzsében.

Lapunknak még a Brexit előtt nyilatkozott Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, hogy őszre gazdaságélénkítő csomag készül, mert a kormány eltökélt a kitűzött növekedési cél elérésében – ezt most már aligha „ússzuk” meg külön intézkedések nélkül.

De mi is az eddigi mérleg a Brexit kapcsán? Nos, a britekre nézve egészében véve negatív, méghozzá két fő tényező alapján. Az egyik a londoni City – mint a világ vezető pénzügyi központja – várható térvesztése, a másik pedig az, hogy a vén kontinens országaival sokat kereskedő ország kiszorul az uniós szabályalkotásból. Márpedig így nem lesz ráhatása az EU gazdasági ügyeire.

Ugyanakkor hatalmas munkát kell végezniük az uniós szervezeteknek, a tagállami kormányoknak, valamint az üzleti szereplőknek: meghozni azokat az intézkedéseket, amelyek az egymásra utalt nemzetek közötti együttműködés fenntartásához szükségesek. Persze a britek és az EU megállapodhat a svájci vagy a norvég példa nyomán egy különleges gazdasági modellben, ám ez még a jövő zenéje.

S addig is marad a bizonytalanság.

Jogos a felvetés: hogyan hat ránk a Brexit? Többféleképpen is. Egyfelől nem tudni, mi lesz a közösségi költségvetés sorsa, márpedig Magyarország az egyik legnagyobb haszonélvezője a büdzsének. Ezen a téren sajnos két szinten is veszíthetünk. Közvetlen értelemben az unió egyik legnagyobb befizetőjének távozása eleve kisebb közösségi büdzsét eredményez. S értelemszerűen a legnagyobb nettó haszonélvezők, mint hazánk érzik majd meg a kieső bevételt. Azt pedig nem remélhetjük, hogy a „maradó” nettó befizető tagállamok – a skandinávok, a hollandok, a németek vagy éppen az osztrákok – többet pengetnének ki a szegényebb uniós tagállamok költekezésére. Sőt valóságos csoda, hogy egyáltalán még sikerült a jelen pénzügyi időszakra – a mostani hétéves ciklusra – fenntartani a kifizetéseket.

S persze ide tartozik, amiről Orbán Viktor beszélt a múlt heti EU-csúcs után, miszerint veszteség az is, hogy szövetségestől búcsúzunk el. Márpedig Nagy-Britannia nálunk nagyobb erővel képviselte a magyar állásponthoz hasonló nézeteket az EU politikái és reformja ügyében, amelyek természetesen megoldatlanok maradtak.

De akadnak még „magyar szálak”: kérdéses, mi lesz a Nagy-Britanniában dolgozó honfitársainkkal, vagy éppen az is téma, hogyan alakulnak a jövőben a magyar–brit kereskedelmi kapcsolatok.

Tehát a Brexit „gazdasága” pont összetettsége miatt okozhat a közeli és a távolabbi jövőben még problémákat.

Nagy kár, hogy a kontinensen az utolsó pillanatig azt hittük és reméltük, hogy nem lesz Brexit. Mostantól azonban még nagyobb kár lenne, ha azt hinnénk, hogy nem lesznek a kilépésnek komoly gazdasági hatásai. S nem érezzük majd a brit szélsőséges időjárást az újragombolandó uniós kabáton.

Dehogyis nem! A mínuszokat már most is lehet számolni. Fontban, euróban és forintban is.