Új szintet fog lépni a szuverenitásküzdelem

A magunk mögött hagyott év leghitványabb közéleti eseménye kétségtelenül az úgynevezett guruló dollárok ügye volt. Élek a gyanúperrel, hogy nem lesz valódi következménye a történteknek. A baloldalon egyébként sem volt sosem jellemző a felelősségvállalás. Pedig érdemes lenne levonni végre a legfontosabb tanulságot: a magyar választásokat idehaza kell megnyerni. Kormányt buktatni valószínűleg lehetséges, de tisztességes és demokratikus versenyben felülkerekedni semmiképpen.

Ötletet nyilván nem szeretnék adni, a főszereplők vélhetően segítség nélkül is sejtik azt, hogy létezik olyan nemzetközileg kipróbált (fel)forgatókönyv, amellyel bármelyik stabil kormányzatot meg lehet buktatni. Persze egy polgárháborús helyzetben sem lenne bérelt helye a hatalom csúcsán a mai baloldalnak, ennek ellenére van mitől tartanunk a következő évben.

Létezik ugyanis egy ősrégi hatalmi stratégia, amit már a római császárok is alkalmaztak, és amit Machiavelli is tanácsként fogalmaz meg a Fejedelemnek. E szerint először is csinálj rendetlenséget az országban, majd teremts olyan helyzetet, ahol mindenki a másik ellen fordul! Ezután várd ki azt, amikor már-már elviselhetetlen ez az állapot, aztán rakj rendet! Olyan rendet, amit csak te tudsz fenntartani. Így tőled függ majd a békesség. Érezze mindenki azt, hogy nélküled nincs béke, így aki félti a törékeny nyugalmat, az téged fog támogatni. Ettől kezdve a hatalom megszilárdul.

Ezt tudja a hazai baloldal egy része, de ami ennél ijesztőbb, hogy a magyar közéletbe beavatkozó tengeren túli üzleti és politikai csoportok nem csupán ismerik a stratégiát, hanem képesek azt megvalósítani is. Sok helyütt ki is próbálták már. Ne legyen kétségünk, nálunk is alkalmazható!

Éppen ezért is tartok attól, hogy a következő év (ismét) az önvédelem éve lesz. A szuverenitásért folytatott harc kiéleződése, azaz a tengerentúli és a nyugat-európai progresszív politikai körök és a multinacionális tőke körül összerendeződött érdekcsoportok nyomásgyakorlásának felerősödése. No, nem mintha ez idáig ne lett volna hangsúlyos a szuverenitásküzdelem. De jó okkal félem, hogy szintet fog lépni a játszma.

Erre utal az, hogy az ellenzék valójában nem tartja problémásnak a guruló dollárok ügyét. A politikusok rángatják a vállukat, a baloldali sajtómunkások pedig vagy radar alatt tartják az ügyet, vagy elbagatellizálják. A balliberális értelmiség viszont ennél is tovább megy. Mintha belekezdett volna egy legitim magyarázat keresésébe. Mondják, hogy egyébként is önkényuralom van, diktatúrában pedig megengedett a külföldi segítség. Ilyen meg efféle marhaságokkal próbálnak mostanság előállni, gondolom tesztelik azt, hogy működik-e az érvelés. Meg lehet-e ezzel etetni valakit?

Nem lesz könnyebb a szuverenista jobboldal számára a következő év sem. És ilyenkor szokták megkérdeni a naivok, hogy miért keresi az Orbán-kormány minduntalan a harcot? Miért gyárt ellenségképet? Miért nincs politikai konszolidáció? Miért nem egyezik ki a kormány az ellenzékkel? És így tovább.

Hát ezért… A kiegyezés meghunyászkodás, a konszolidáció pedig önfeladás lenne. Amint lankad a kedv, gyengül a szorgalom és romlik a munkamorál, úgy lesz egyre nagyobb esélye annak, hogy Magyarország félgyarmati sorba süllyed.

Mert ami az egyik oldalról birodalmi gondolkodás és stratégia, az a másik oldalról a gyarmati hozzáállás. A szolgalelkűség. A mögöttünk hagyott év nagy tanulsága az, hogy vannak köztünk ilyenek, és úgy tűnik, hogy a sajátjaik sem mondják azt nekik, hogy eddig és ne tovább!

A szerző a XXI. Század Intézet elemzője