Mintademokraták

Az egykori elnök egy – a magyar liberális sajtóban sűrűn szemlézett – interjúban arról beszélt, hogy vannak a jó, demokratikus vezetők, akik jó célokért küzdenek, bevonják a döntéshozatalba az embereket, és vannak rossz vezetők, az úgynevezett erős emberek, akik hierarchikus rendszert építenek.

Ez a gondolat már önmagában kellemetlenül emlékeztet az európai politikát is pusztító rákfenére, az erős vezetőkkel szemben az erős intézményeket hirdető liberális mániára, de a java csak most jön. A jó vezetőkre ugyanis Obama Angela Merkelt említette példaként, a rossz vezetőket pedig hazánkban, a Fülöp-szigeteken, valamint afrikai és ázsiai országokban vélte megtalálni. Utóbbi felsorolás olyan hatásvadász, felületes ostobaság, amit egy világ ügyeiben mérsékelten tájékozott hollywoodi sztár is kínosnak érezne. Arról nem is beszélve, hogy vajon melyik kormány kérte ki az emberek véleményét a bevándorlás kezeléséről, Magyarország vagy Németország? Magyarországon népszavazás és nemzeti konzultáció is volt, kerítés épült a határon, és törvények születtek a magyarok és az európaiak védelmében. Németország ezzel szemben a mai napig nyögi a migránsok 2015-ös beengedésének, a Willkommenskulturnak a hatásait.

Apropó, Willkommenskultur! A Német Kereszténydemokrata Unió, a CDU hétvégén tartja tisztújító kongresszusát, eldől, ki követi a párt élén Annegret Kramp-Karrenbauert, Merkel egykori utódjelöltjét, aki inkább kihátrált a feladatból. Nemcsak az elnök személyéről van szó, hanem nagy eséllyel a kancellárjelöltéről is, a párt és alighanem az ország sorsáról is.

A tét nagy, ráadásul Németország is éppen küzd a járványhelyzettel, őket sem kerülte el a vakcinakáosz, Berlinben egymást és az uniót is sűrűn vádolták az elosztási problémák miatt. A kongresszus a járvány miatt csak online valósul meg, némileg tragikomikus körülmények között: a küldötteket például megkérték, hogy készítsenek magukról egy videót, amin tapsolnak (lehetőleg mosolyogva) és egy olyat is, amin eléneklik a nemzeti himnuszt. A felvételeket majd egyszerre fogják levetíteni, ha megnevezik a győztest az üres teremben ácsorgó elnökjelöltek közül. Hozzátennénk ehhez valamit, de minek.

A Tichy’s Einblick kiváló német konzervatív lap és véleményportál összegzése szerint a három jelölt közül a konzervatív Friedrich Merz az egyetlen, aki egyértelmű váltást jelentene az eddigi irányvonalhoz képest, ő jelenti az utolsó esélyt arra, hogy a CDU újra jobbközép, konzervatív, polgári párt legyen. Armin Laschet és Norbert Röttgen is a merkeli úton haladna tovább, a legvalószínűbbnek tartott leendő koalíciós partner, a Zöldek gusztusához igazítaná tovább a pártot. Merz a legnépszerűbb a tagság között is, de – amint arra a lap rámutatott – a kongresszuson a küldöttek döntenek, akiket hagyományosan a mindenkori fősodor, jelesül Merkel és köre azért bizalmasan megdolgoz. Most erre élőben nem lesz lehetőség, szóval hátha ez jelent némi előnyt Merznek. Úgy tudni, égnek a telefonvonalak a héten.

Ilyen tehát a mintademokrácia, amellyel Obama példálózik. Nem véletlenül rajonganak érte a honi és külföldi liberálisok, hiszen ők pont azt szeretik, ha a politikusok anélkül dolgoznak saját jónak vélt céljaik megvalósításán, hogy megkérdeznék róla az embereket. Mit tudják az emberek, mi a jó nekik? Még a végén nem a liberálisokra szavaznak. Hová vezetne ez?

(A szerző főmunkatárs)