Kondor Katalin

Vélemény és vita

A modernitás zsákutcái

Valahogy mindenünk lett a technika, s az is egyre inkább világossá válik, hogy sikerült gépesíteni magunkat

Mivel sokszor kerülnek a kezembe a világ technikai fejlődéséről, fejlesztéseiről, a tudósok találmányairól, felfedezéseiről szóló lapok, bizony sokszor ejt ámulatba, hol is tartunk mi, a Földön élő emberek. Ráléptünk már a Holdra, űrállomásainkon nagy a forgalom, száguldozunk vonaton, repülőgépen, mostanában meg éppen a Marssal vannak elfoglalva a nagyhatalmak vagy inkább a gazdag országok tudósai. Az ottani emberi létezés lehetőségeit, körülményeit vizsgálják, meglebegtetve előttünk azt a jövőképet, miszerint hamarosan embereket is el lehet helyezni szomszédos bolygónkon.

Petőfivel szólva, egyelőre ezekkel az újdonságokkal úgy vagyok, mint hajdanán ő a „zordon Kárpátokkal”. Tán csodálom, ámde nem szeretem őket. Nem igazán hoz lázba például a Marson történő letelepedés ígérete. Kivált azért, mert szerintem itt, a Földünkön sem tudtuk még megteremteni azt a méltó emberi életet, amelyre minden tisztességes ember vágyna. Egy mohóság, kapzsiság, hazugság nélküli, a másik embert tisztelő, a természettel barátságban élő közösséget.

Tisztában vagyok vele, hogy ezek utópisztikus vágyak, gondolatok, és azt is tudom, sokan mondják, a fejlődést nem lehet megállítani. Egyetértünk. Mégis sokszor tapasztalom, hogy fiataloknak, időseknek nem feltétlenül tartozik a vágyálmaik közé, ami egyébként már működik, hogy szállodai szobájukba vagy éppen a saját lakásuk asztalához beszélő robot vigye a reggelit vagy ebédet. Nincsenek elragadtatva az önvezető autótól sem, sokkal inkább saját maguk szeretnek a volán mögé ülni – alkoholfüggők kivételével. (Önjáró porszívó, fűnyíró, locsoló, fűtésszabályozó automata már régen van, a ruha, cipő megrendelése is csak gombnyomogatás kérdése, nem kell kimozdulni otthonról, nem kell találkozni senkivel, s még az is előfordulhat, hogy a robot lesz a legjobb haver. A lényeg, hogy naponta meggyőződhetünk arról, a fejlődés nem ismer korlátokat.)

Azt persze nem tudom, milyen hatással van és lesz az emberre az a világ, amely mindent megold helyette, s őt gombnyomogató lénnyé változtatja, de vannak már finom jelek. Például megannyiszor tapasztaljuk, hogy szinte csak telefonon érintkeznek egymással az emberek.

Ismerős a kép, amikor két fiatal ül egy presszó asztalánál, mindegyikük kezében telefon, s egy szót se szólnak egymáshoz, csak a készüléküket nyomkodják. Hogy ebben mi az öröm, arra nem sikerült rájönnöm. Ahogy a fiatalok mondanák, „túltoltuk” ezt az egész technikai civilizációt. Valahogy mindenünk lett a technika, s az is egyre inkább világossá válik, hogy sikerült gépesíteni magunkat.

Pár éve már arról is lehetett olvasni, hogy előre megtervezett és még az anyaméhben génmódosított bébik jöhetnek világra. Azaz elkezdődtek a kísérletek a tökéletes ember előállítására. Az egyik tudományos cikkben azt is olvastam, 2030-ra az ember el fog jutni arra a szintre, hogy gyengélkedő szerveit ilyen-olyan márkájú szívre, tüdőre, májra, vesére cserélheti le.

Márkájú!

Lesz tehát ezek szerint szívpiac, tüdőpiac, májpiac és a többi. Azt azért tegyük hozzá, mert talán ez a legfontosabb, nem tudhatjuk, hogy a természet, ez a nagy úr, mit szól majd ehhez. Már csak azért is, mert az általam megismert tervek alapján az észpiac, jóságpiac, kedvességpiac még nincs bekalkulálva a tökéletes embert előállító technika módszereibe.

És még sok-sok mindennel nem számolnak a modern, mi több, tökéletes ember előállításán fáradozók. Mindjárt itt van az a kérdés, amely örök filozófiai talány. Vajon egy nem tökéletes ember képes-e tökéletes cselekedetekre? Ha nem tökéletes, képes-e minden szempontot figyelembe venni a fenti tervek megvalósítása folyamán? Hiszen ha önmaguk nem vagyunk tökéletesek, akkor a logika szabályai szerint az alkotásaik sem tudnak azzá lenni.

A közeljövőről szóló álmodozásból térjünk vissza napjainkhoz! Egy csodálatosan érdekes könyvet kaptam kedves barátnőmtől, W. Barna Erika messze földön híres grafológustól. Őt a szakma zsenijeként emlegetik. Most megjelent írásának címe: A lélek immuncseppjei – Sorserők. A kötetben Béres József és Gáspár László személyiségrajzát teszi közzé, mégpedig kézírásukat elemezve. Valószínű, hogy mindenki hallott a Béres-csepp feltalálójáról, Gáspár Lászlóról, a sokak szerint zseniális pedagógusról sajnos kevesebben. Nos, amit Barna Erika róluk megállapít, az felér egy lélektani tanulmánnyal s azzal a tapasztalattal, amit hétköznapi fogalmazással úgy jellemzünk: cseppben a tenger. Avagy minden mindennel összefügg.

Írásom címének próbálva megfelelni, idézek egy részt a könyvből. Mindenekelőtt azt a mondatot, amely nagyon fontos: „A kézírás nemcsak agyírás, hanem szív által vezérelt »szívírás« is, amelynek teremtő hatalma van. S ami még fontosabb, W. Barna Erika idéz Vidnyánszky Zoltán agykutatóval készített beszélgetéséből is, ez A kézírás nélkülözhetetlen szerepe a gyermek agyfejlődésében címet viseli.

Íme a részlet: „A korai gyermekkor nagyon fontos fejlődési szakasz, ekkor kell rögzülnie az agyban olyan cselekvési mintáknak, amelyek finomra hangoltan és nagyon pontosan kerülnek végrehajtásra. Ha folyamatosan, megszakítás nélkül írunk tíz-húsz percen keresztül, az segít elsajátítani és fejleszteni a folyamatos figyelmi koncentráció képességét. Kevés ilyen mozgásmódunk van, kevés ilyen szintű cselekvésünk van napi szinten, az írómozgáson kívül.” Valamint: „Az írás tanulása és a kézírás rendszeres gyakorlása szükséges az agy és a személyiség felépítéséhez, funkcióihoz, fejlődéséhez, a tanulási pályák szerveződéséhez.”

Tehát a számítógép, illetve a mesterséges intelligencia nem ad megoldást sok-sok cselekedetünkhöz, például koncentrációs képességünket nem javítja, sőt! Nem sok titkot árultam el a nemrég megjelent könyvből, de nem is ez volt a cél. Hanem az, hogy rájöjjünk, talán mégsem győzhetnek a gépek, a gombnyomogatás az ember felett.

A Teremtőt szerencsére nem könnyű kijátszani. Számítógép ide vagy oda, a kézírás fontosságát, gyakorlását nem véletlenül iktatta be az emberi feladatok közé. Bármennyire is igyekeznek a mesterséges embert előállítani szándékozók Istent játszani.

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Banánbűnök

ĀFricska. Bosszant, hogy néha ismételnem kell önmagam. De muszáj. Ugyanis, ha ez a farizeus, logikátlan, pimasz liberális szellemi terror így megy tovább, akkor ebből a közegből csak menekülni szabad!

Bán Károly

Bán Károly

Gyurcsány, a politikai bölcs

Ā„Bízom Gyurcsány Ferenc politikai bölcsességében” – írta Soproni Tamás, Terézváros momentumos polgármestere, a gödi összeveszés apropóján

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom