Nagy Ervin

Vélemény és vita

Brüsszel bújtatott pártfinanszírozása

Az uniós költségvetés csaknem 841 millió eurót (mintegy 290 milliárd forint) kíván a következő hét évben az arra „érdemes” civil szervezetek közt szétosztani

Mikor a magyar miniszterelnök a történelmi uniós csúcs után itthon megszólalt, egyértelművé tette, hogy fontos csatát nyertünk ugyan, de háborút nem. Úgy tíz évig biztosan olyan nemzeti kormányra lesz még szükségünk – szerinte –, ami képes felvenni a kesztyűt a liberalizmus, valamint az ideológia által gyakorlattá tett politikából eredő globális veszélyekkel szemben. Olyan külső nyomás fog ránk nehezedni, amely a nemzeti közösségünk és az ország eddigi sikereit veszélyezteti a következő évtizedben.

A mondatok értelmezése akkor válik teljessé, akkor nyeri el értelmet, ha – átlépve az ország határait – nem csupán az ellenünk irányuló lejárató és hazug politikát szemléljük, hanem arra az uniós költségvetésre is rátekintünk, amely csaknem 841 millió (mintegy 290 milliárd forint, ami megfelel az összes magyarországi pedagógus féléves bérösszegének vagy nagyságrendekkel több, mint a dél-budai szuperkórház építésének költsége!) eurót kíván a következő hét évben az arra „érdemes” civil szervezetek közt szétosztani. Ha elfogadja az Európai Parlament a hétéves költségvetést, ha megvétózza azt, ez a tétel biztos marad.

A politika nem más, mint háború, így e mondat valamiféle tautológia is lehetne, de a kormányfő célja nyilván nem önismétlés vagy egyértelmű fogalmak közhelyszerű definiálása volt, hanem egy valós, előttünk álló, ijesztő jelenségre kívánta felhívni a figyelmünket. (Meg persze megerősítette azt is, hogy messzelátó és tudatos politikai víziói vannak, korszakot szeretne kormányaival építeni, és hosszú távra tervez.) Az egyik ilyen valós fenyegetettség az úgynevezett NGO-knak elkülönített, kiemelkedően magas összeg. Mert ha az elmúlt hétéves költségvetésre vetjük tekintetünket, akkor azt tapasztaljuk, hogy a támogatások jelentős hányada olyan, civil szervezetként bejegyzett politikai szereplőkhöz áramlott, amik az egyes tagállamokban, így Magyarországon is nyíltan balliberális értékeket képviselnek. És mivel ezek az NGO-k, hazánkban és minden olyan országban, ahol nem a balliberális értékeket képviselő kormány került hatalomra, konkrét ellenzéki tevékenységet folytattak, így bátran ki lehet jelenteni azt, hogy az uniós költségvetésből érkező „civil támogatások” jelentős része bújtatott és illegális pártfinanszírozási tevékenység volt, de félő, hogy az marad a következő hét évben is.

A civil szervezetek jogilag nem pártok, és nem is indulnak választásokon, akkor miként is lehet az uniós támogatásokat burkolt pártfinanszírozásnak tekinteni? A válasz pofonegyszerű. A civil szektorban működő, politikai célokat követő NGO-k minden tagállamban, így nálunk is indirekt befolyást szereztek a belpolitikában. Mivel Magyarországon nem balliberális kormány van, így – nem túl újszerű megállapítás – az ellenzéket támogatják, a Demokratikus Koalíciótól az MSZP-n át a Momentumon keresztül, egészen a Jobbikig. Sőt! Az uniós pénzeket felhasználva (nem demagóg módon, de mégis az adófizetők pénzéből) civil jogi formák mögé bújva az ellenzéki pártokkal közös tüntetéseket szerveznek, akcióznak, és van rá példa, hogy politikai közleményeket is jegyeznek. Mi ez, ha nem pártpolitikai tevékenység, pártpolitikai keretek nélkül?

De ha ez nem elég meggyőző, akkor megfigyelhető az a jelenség is, hogy a „civil szektorból” érkező aktivisták pártok vezetői vagy parlamenti képviselők lesznek. Azaz a „civil” tevékenység előszobája a balliberális pártok vezető tisztségeihez. (Például Juhász Péter a Milla, Szél Bernadett a Humanista Mozgalom tagja volt, de Tordai Bence is civil aktivistaként kezdte, ahogy Cseh Katalin, aki az International Federation of Liberal Youth fehérorosz programjának trénereként work­shopokat és képzéseket szervezett belarusz és ukrán aktivisták számára. És így tovább.)

A kormány célja (ebben a társadalmi alrendszerben) elsősorban az, hogy a társadalmilag hasznos munkát végző, valóban civil szervezeteket (hobbi, oktatás, kultúra, egészségügy, szociális munka, sport stb.) jogilag is meg tudjuk különböztetni azoktól a politikai célokat képviselő „irodáktól”, melyek néhány jogász és több tucat aktivista segítségével politikai lobbitevékenységet folytatnak. Majd ha már le tudtuk hántani jogi eszközökkel a függetlenség és az objektivitás átlátszó burkait, és minden civil csoportot annak látunk, ami, akkor lehet jogosan az uniós pénzek szétosztásánál a kiegyensúlyozottságot követelni. Mert vagy ne legyen közvetlen dotáció, vagy a nagycsaládos szervezetek, a hagyományápoló egyesületek, a nemzetépítéssel foglalatoskodók és a keresztény kultúrát közvetítők is ugyanannyit kapjanak belőle.

(A szerző filozófus, XXI. Század Intézet)

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Index-történet 3.0

ĀFricska. Kezdem unni ezt az Index-sztorit már, mint varjú a rohadt tököt, de mit tegyek, ha a többszörösen megbukott konteók után újak nőnek, mint eső után a gombák

Putsay Gábor

Putsay Gábor

Jókor jött a többletpénz

ĀDamoklész kardjaként lebegett a fejünk felett a múlt hét elején sikerrel zárult európai uniós megállapodásig, hogy Magyarország komoly összeget veszíthet a felzárkóztatási alapokból a következő ciklusban a 2014–2020-ashoz képest

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom