Újrahasznosított vádak

A parlament egyik legbalhésabb tagjaként Gyurcsánnyal elsőként közösen pózoló pártelnök a koronavírus elleni védekezés időszakát látta megfelelőnek, hogy újabb tizedelést végezzen a baloldalba integrált roncs­brigádban. Jakab Péter ugyanakkor csak befejezi azt a munkát, amit Vona Gábor annak idején elkezdett, nevezetesen a fasisztoid jegyekkel operáló mozgalom liberálissá fazonírozását. Ám a jelek szerint már azok sincsenek biztonságban tőle, akik eddig lelkesen asszisztáltak a folyamathoz. Ez a személyes vendetta ideje,
a belső kritikusok elhallgattatása.

Emlékezetes, annak idején az a baloldal hőbörgött az egykori szkinhedvezér parlamenti alelnöksége miatt, amely egyre szorosabb szövetséget köt Sneider Tamásékkal. Jakab elődje a pártelnöki székben azonban most nem holmi antifa nyomás miatt kénytelen lelépni a T. Ház pulpitusáról, hanem a fentebb taglalt pártbéli önkény kényszeríti erre.

Hasonlóképp járhat Varga-Damm Andrea, aki sokak szerint a pártot évekig pénzelő Simicska Lajos kapcsolattartója volt, ám egy nemzetbiztonsági jogszabály „véletlen” elfogadása miatt őt nevezte meg bűnbaknak a vezetés, s lökné ki a frakcióból. Nem is akárhogy: a képviselőcsoport tagjai igent nyomtak egy szavazáson, majd a törvényről a „független” sajtó megírta, hogy szerintük problémás (természetesen nem az), Jakab pedig rögtön igazodik, bűnbakot kiált, s ezzel megszabadul egy újabb potenciális ellenlábastól. Parádés!

Tévedés ne essék, nem sírunk a pórul jártak miatt, ugyanakkor ezek a módszerek sokat elárulnak a kormányt diktatúrázó ellenzéki „Ballik” belső viszonyairól. Mondhatnánk, bagoly mondja verébnek.

Apropó diktatúrázás! A nagy leszámolósdi közben a jobbikosok, akárcsak balos cimboráik, így Gyurcsány és felesége, Dobrev „bárcsak miniszterelnök-jelölt lehetnék” Klára vagy az újságíró elől szaladgáló Gurmai Zita meg a többiek, mind szemérmetlenül kussolnak azzal kapcsolatban, hogy bár fellármázták a fél világot Orbán örök időkre bebetonozott önkényuralmáról hazudva, alaposan felsültek. S persze most, hogy megszűnik a rendkívüli jogrend, eszük ágában sincs bocsánatot kérni. Pedig pontosan úgy szűnik meg a gyors és határozott döntésekhez szükséges felhatalmazás, ahogy azt a kormányfő előre megmondta az – Európai Parlamenttel és a Fővárosi Közgyűléssel ellentétben – folyamatosan ülésező magyar Országgyűlésben. Vagyis alaposan mellé lőttek. Nem először, s alighanem nem is utoljára. Egy egész országot próbáltak lejáratni újrahasznosított vádjaikkal, amelyekről talán maguk is tudták, nem igazak. Vagy mégsem?

Elképzelhető, hogy ők is elhitték azt a sok sületlenséget, amit összehordtak. Végül is ez a jobbik verzió, hiszen így „csak” ostobák és szánalmasak. Ha viszont tudatosan, nettó politikai haszonszerzésből lármáztak megint a Soros-szervezetek közreműködésével, félrevezetve ezzel „szegény” Donald Tuskot vagy a CNN pórul járt, Szijjártó Pétert élő adásban a parlament bezárásáról kérdező műsorvezetőjét, akkor meg velejéig romlottak.

Mindkét opció esetében érvényes azonban a következtetés: nem alkalmasak és nem is méltók az ország vezetésére. Erről persze – szemben a rágalmakkal – megint a magyar nép dönt majd, ám a járvány elleni sikeres védekezés idején tanúsított magatartásával a teljes magyar baloldal bizonyítványába újabb méretes egyest sikerült begyűjteni.

Azt javasoljuk, foglalkozzanak inkább a belső hatalmi harcaikkal, ahhoz a jelek szerint jobban értenek!

(A szerző vezető szerkesztő)