Vélemény és vita

Botrányoktól visszhangzott a sanremói dalfesztivál

A progresszív ultraliberális diktatúra célja a kereszténység eltiprása, hiszen az egyike azon intézményeknek, amelyek mérsékelni képesek a nihilista fogyasztói modell térhódítását

Botrányokkal kezdődött és zajlott a 70. Sanremói Dalfesztivál. Az Ariston színpadán az elmúlt évtizedekben az olasz könnyűzene kiemelkedő tehetségei léphettek a nagyközönség elé. Sanremo nemcsak az olaszok, hanem a világ előtt nyitotta meg a hírnév, az elismerés kapuit. Erről a színpadról indult Domenico Modugno, Adriano Celentano, Toto Cutugno, Eros Ramazzotti, Al Bano és számos később világsztárrá vált énekes. A zenei gálaműsor mára már eltávolodott eredeti hivatásától, a nihilista doktrína szócsöve, a liberális hatalom alázatos kiszolgálója lett. Már úgy tűnt, hogy a tavalyi botrányt nem lehet überelni.

A 2019-es dalfesztivál is súlyos ellentmondások és viták között zajlott. Az olasz–arab családból származó Mahmood (Alessandro Mahmoud), Pénz című dala bár a közönség szavazatai alapján csupán a harmadik helyen állt, a zsűri mégis neki ítélte az első díjat. Utólag kiderült, hogy a zsűri tagjai nem szabad elhatározásuk alapján hoztak döntést. Az arab zenevilág fülbemászó dallamait idéző, marokkói popszám győzelme óriási felháborodást váltott ki. Sokan erőltetett bevándorláspárti, a multikulturális társadalmat éltető politikai fogást véltek felfedezni mögötte.

Idén – még a tavalyinál is erőteljesebben – a haladó liberális diktatúra leplezetlen hisztériája zajlott. Még el sem kezdődött a fesztivál és már állt a bál. Január közepén, a fesztivál előtt három héttel hatalmas botrány tört ki Amadeus meglehetősen szexista és diszkriminatív kijelentése következtében. Az est házigazdája szerint a nőknek a férjük mögött egy lépéssel van a helyük. Ezzel indult, majd a jó ízlést lépten-nyomon áthágó performanszokkal folytatódott a fesztivál.

Az igényesebb sztárok, mint a világhírű színésznő, Monica Bellucci diplomatikusan visszalépett, nyilvánvalóan nem értett egyet az idei színre lépők névsorával. A Rula Jebreal (palesztin származású újságírónő) és Junior Cally elleni tiltakozások már hetekkel a fesztivál előtt elkezdődtek. Cally nyomdafestéket nem tűrő, a nők megerőszakolására bátorító, provokatív, közönséges dalszövegeit már ismerte a közönség, ezért sem értette senki, hogy mit keres az Ariston színpadán.

Az öt napon át tartó programsorozat állandóan feszegette a jó ízlés határait, ahogyan az már szinte megszokottnak számít. Amadeus oldalán Fiorello, az olasz szórakoztató műsorok „gyöngyszeme” nyitotta meg a fesztivált, papi ruhába öltözve, áldását adva a közönségre és a fesztiválra. Ez csak az indítás volt a keresztény hagyomány további sárba taposása sorozatában.

Achille Lauro előadása során egy fekete Gucci köpönyeg mögé bújva kezdte mutatványát, melytől hirtelen megszabadult szinte teljesen meztelenül hagyva teljes testét. Csupán egy flitterektől csillogó, átlátszó, testhezálló fürdőruhaszerű rongydarab takarta tetovált testét. Saját bevallása szerint a provokatív gesztussal Szent Ferencet szándékozott megjeleníteni, amikor megszabadult a földi javak kötelékétől. A második estén Roberto Benigni, a híres színész és rendező, háromszázezer eurós juttatásért a Bibliá­ból kölcsönzött Énekek énekéről tartott hosszas monológot. A bibliai szöveget teljesen megfosztva transzcendens dimenziójától, csupán a testi szerelem szépségéről elmélkedett, a posztmodern love is love és a szivárvány jegyében értelmezte az Énekek Éneke sorait.

Hívők ezrei fejezték ki felháborodásukat, de neves gondolkodók is elítélték a 2020-as sanremói dalfesztivál teljes repertoárját. Diego Fusaro filozófus szerint az idei Sanremo a kereszténység iránti agresszió jegyében zajlott. Az elkereszténytelenedett, nihilista kultúra az istenség, a transzcendens nyomát is elpusztítja, hogy a spekulatív kereskedelem karjaiba taszítsa napjaink emberét. A fesztivál hangulatát gay pride-hoz hasonlította, a likvid kultúra diktatúrájaként értékelte.

A politikai korrektség és a diszkrimináció elleni harc korában, a keresztény kultúra kifigurázása, kiforgatása, nem minősül elítélendő dolognak. A progresszív ultraliberális diktatúra célja a kereszténység eltiprása, hiszen az egyike azon intézményeknek, amelyek mérsékelni képesek a nihilista fogyasztói modell térhódítását. Ebből adódik, hogy a keresztény értékek megszentségtelenítése kötelező érvényű a politikai korrektség számára, és egyre erőszakosabb nyílt harcba száll mindazzal, amely a szent és a transzcendens kultúráját hordozza.

Fusaro hiányolta a pápa és az egyház képviselőinek kategorikus visszautasítását az egyház hagyományának eltaposása láttán. A konzervatív, jobboldali média undorodva fordult el az Ariston színpad provokatív fellépőitől, az azonos neműek közötti tettetett és valós csókoktól. Fájdalommal vették tudomásul, hogy a dalfesztivál már nem a zenéről, a tehetség kiemelkedésének lehetőségéről szól. A posztmodern kor nihilista, relativista ideológiai játszmáinak színterévé redukálódott az Ariston színpada.

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Tamáska Péter

Tamáska Péter

Megszabadítás

ĀA német múlttal néha elég nehéz szeretettel foglalkozni

Kelemen András

Kelemen András

Van más út, mint a világözön? (1.)

ĀNem csupán a Nyugat és az iszlám világa tekint idegenként a másikra, a fejlett világon belüli ellentétek is egyre végletesebbek. A tőkés világrendszer lerombolt minden anyagi és erkölcsi torlaszt a szerzés útján

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom