Vélemény és vita

Nem csalás, nem ámítás – mindkettő

A világ urainak ingerküszöbét egyelőre nem érte el az a cseppet sem légből kapott jóslat, miszerint Afrikában a következő öt-hét évtizedben nagyjából hárommilliárd munkaképes korú ember lép be a munkaerőpiacra

Vajon kivel „párbeszélte” meg annak idején, azaz öt éve (vagy titokban még régebben) migránssimogató terveit és magatartását Angela Merkel? A honfitársaival? Az unió valamennyi országával? Törökországgal? Aligha, hiszen valószínűleg emlékeznénk rá. S ha egyáltalán megbeszélte valakivel, meghallgatta-e az ellenvéleményeket? Ha pedig így volt, nyilvánosságra hozta-e valahol? Hogy Magyarországon nem, az biztos. S most lássunk csodát! A minap zárult davosi Világgazdasági Fórumon, melyen leginkább az ő barátai, eszmetársai vesznek részt, a kancellár asszony vallomásra szánta el magát. A Deutsche Welle újságírója szerint azt jelentette ki, vagy inkább be, idézem: „Németország hibát követett el 2015-ben a menekültválság során. Nem a menedékkérők befogadása volt a hiba, hanem az, hogy országunk nem készült fel az érkezésükre azután, hogy helyi konfliktusok alakultak ki a Közel-Keleten és Észak-Afrikában. A hiba az volt, hogy nem törődtünk egy olyan környezet kialakításával, amelyben az emberek a saját hazájukban maradhattak volna.”

No, nézzük csak mindezt „civil szemmel”! Sajnos egyre erősebb és mélyebb az a tapasztalatunk, hogy a politikusok túlnyomó többsége arról ismerszik meg, hogy elkövetett bűneiért, hibáiért nem felel. Most tényleg kisebb csoda történt, mert legalább a hiba elkövetését beismerte a kancellár, mindenki Muttija. Miből is állt ez a hiba? Először is tetszettek volna békén hagyni Észak-Afrikát és a Közel-Kelet országait. De nem tetszettek, ezért aztán a már korábban lerabolt, kifosztott területekről persze hogy elindultak a tömegek, s ebben nem kis része volt a munkaerőgondokkal küszködő Németország hívó szavának. (Tetszettek volna a nem túl kellemes munkákat saját erőből elvégezni!) Az ország egyébként azóta sem tudott felkészülni a „menekültek”, valójában helyfoglaló előőrsök érkezésére. Sajnos Merkel kancellártól nem tudtuk meg, miből is állhatott volna ez a felkészülés, ha nem felejtik el megtenni. S mert a felkészülés-felkészítés azóta sem halad, nagy a gyanúnk, hogy fogalmuk sem volt, mi a teendő. Jól mutatják ezt a mindennapos gyilkosságok, az erőszakos megmozdulások, a kedves vendégek kilétének megállapíthatatlansága, és persze az egyre csak növekvő menekültáradat.

Ám a kancellári vallomásnak az újságból idézett zárómondata adja meg a nyilatkozat igazi bukéját. Amikor Merkel bevallja, nem törődtek „egy olyan környezet kialakításával, amelyben az emberek a saját hazájukban maradhattak volna”. És ezek után nem szakadt rá az ég! Bár a cikk nem tartalmazta a davosi urak reakcióját, talán volt ott olyan ember is, akinek feltűnt, még ha soha be nem vallaná, akkor is, hogy van a lenézett Közép-Európában egy olyan miniszterelnök, aki évek óta következetesen, érvekkel alátámasztva nézetét, számtalanszor, minden konfliktust vállalva ismételgeti, helyben kell segíteni. Kiátkozták, büntették és büntetik, pellengérre állították országával együtt, s keblükre ölelték-ölelik e kis ország Brüsszelben páváskodó hazaárulóit.

Ám senki se higgye, várja, hogy Merkel asszonytól meg a többi uniós főembertől további önkritika várható. Erre maga a davosi találkozó szolgáltatja a bizonyítékot. Egyrészt mert nem értesültünk arról, hogy a többi ország vezetőjének voltak e felelősségvállaláshoz hasonlító vallomásai, másrészt meg Merkelnek magának is az volt a „leginkább előremutató” kijelentése, miszerint „Líbia nem járhat egy újabb menekülthullámmal”. (Líbiában ugyanis ez idő tájt polgárháború van.)

Márpedig az ég leszakadóban van! Úgy tűnik, a világ urainak ingerküszöbét egyelőre nem érte el az a cseppet sem légből kapott jóslat, pontosabban tudományos megállapítás, miszerint Afrikában a következő öt-hét évtizedben nagyjából hárommilliárd munkaképes korú ember lép be a munkaerőpiacra. Pontosabban lépne, mert nem lesz munkája. S újabb, immár milliárdos emberáradat indulhat meg Európa felé. Hogy a világ urainak van-e erre valami elképzelése, arra azt válaszolhatjuk, bizonyára. Csak éppen nem kötik az orrunkra. Hanem tovább folytatják a csalást meg az ámítást. Egy hívő ember meg csak arra a következtetésre juthat, hogy a mi országunk tényleg nem e világból való. S ez cseppet sem pesszimizmus, hanem remény.


 

Kapcsolódó írásaink

Domonkos László

Domonkos László

Régi sorsok

ĀAmit a testület tagjai kaptak, az még az úri osztály elleni brutalitásnál is kegyetlenebb volt

Dippold Pál

Dippold Pál

A bevásárló

ĀA davosi világgazdasági fórumon, mint akárhányszor ezeken a találkozókon, ott tolongtak a világ pénzügyi és politikai celebjei

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom