Vélemény és vita

Szájzár vagy börtön

Újra terítékre került a homo­transzfóbia bűncselekményének törvénybe iktatására való próbálkozás

A napokban a dél-olaszországi Pugliában egy tartományi gyűlés keretében újra megvitatták a Demokrata Párt (PD) képviselője, Alessandro Zan által benyújtott törvénytervezetet a homotranszfóbiáról. A baloldali politikus széles körben ismert LGBT-aktivista, aki támogatója, majd első számú „haszonélvezője” volt az azonos neműek házasságát szabályozó törvényrendeletnek.

A homotranszfóbiát szabályozó rendelet a Zan nevével fémjelzett törvénytervezethez kötődik, amelyet 2018. május 2-án mutattak be az olasz parlament alsóházában, majd tavaly október 14-én megvitatták az igazságügyi bizottságban.
„Tisztelt Kollégák! Számos nemzeti és helyi lap napi krónikája jelzi, hogy a homoszexuális és transzszexuális személyek ellen elkövetett erőszakos cselekmények egyre súlyosabb formát öltenek. A sajtó jóvoltából számos erőszakos eset látott napvilágot, amelyek a szexuális orientációra és nemi identitásra vonatkozó diszkriminatív cselekmények. A nemi irányultságra és a nemi identitásra vonatkozó gyűlöletbűncselekmények megsokszorozódásának lehetünk tanúi, amelyet gyakran csoportosan követnek el egy homoszexuálisnak ítélt személy vagy pár ellen számos olasz város központjában is. A 2016-ban elfogadott 76-os számú, az azonos neműek együttélését és házasságát szabályozó törvény elfogadása rendkívüli állomást jelent hazánk számára, mérföldkő az olasz jogszabályozásban a polgári jogok elismerésében, amely végre jogerősen is elismerte a homoszexuális párokat. Ezzel kezdetét vette egy folyamat, amelyet tovább kell vinnünk, a homotranszfóbia visszaszorításának érdekében tett törvényes szabályozással.”

Ezzel a bekezdéssel indít Zan törvényjavaslata, magyarázva az egy kisebbséggel szemben elkövetett sürgősen orvoslásra szoruló társadalmi erőszak növekedését. A baloldali politikus a már hatályban lévő büntető törvénykönyv 604-es (az úgynevezett Mancino-törvény) második és harmadik cikkelyét módosítaná, amely jelen formájában a faji, etnikai, nemzetiségi és vallási diszkriminációra kiszabott büntetéseket tartalmazza. Ezt kiterjesztené a homofóbiára és transzfóbiára is, nagyobb védelemben részesítve a homoszexuális és transzszexuális személyeket. Mindez szabadságvesztést, illetve hatezer eurós pénzbírság kiszabását teszi lehetővé abban az esetben, ha valaki tettlegességre bátorít, vagy maga követ el tettlegességet disz­kriminatív szándékkal. Nem csupán magánszemélyekre, hanem civil szervezetekre, mozgalmakra és egyéb csoportosulásokra is kiterjed, amelyek a fent említett diszkriminációra bátorítanak. Amennyiben súlyosbító körülmények állnak fenn, a büntetés kiszabásának mértéke tovább növekedhet. Megemlíti, hogy az Európai Parlament és az Európai Tanács is már több ízben sürgette a homotranszfóbiát szabályozó törvény létrejöttét, illetve fennáll annak a veszélye is, hogy Strasbourg büntetésben részesíti Olaszországot a hiányosság miatt.

„A homoszexuális, gay, leszbikus, biszexuális és transzszexuális személyek iránti félelem és irracionális ellenségesség, amely előítéleten alapszik, hasonlóan a rass­zizmushoz az idegengyűlölethez, az antiszemitizmushoz vagy a szexizmushoz” – olvasható a homotranszfóbia megfogalmazása a törvénytervezetben.

Ez a törvényjavaslat már évek óta cikázik az olasz parlament auláiban. Az LGBT-közösség immár huszonnégy éve várja a jogi szabályozást, amelyet Alessandro Zan törvényjavaslata szándékozik beteljesíteni. Az olasz baloldal harcos felkészültséggel fogadta a tavaly bemutatott törvénytervezet szövegét. „Készüljünk fel az összecsapásra” – indította útjára a kezdeményezést Nicola Zingaretti, a Demokrata Párt (PD) titkára. A törvényjavaslat lelkes támogatói között van Graziano Delrio, a PD képviselőházi frakcióvezetője és a párt szenátora, Monica Cirinna, akinek nevét az azonos ne­műek házasságát engedélyező törvény hordozza.

A Kommunista Újraalapítás Pártjának (RC) tagja, Nichi Vendola nyújtotta be először a törvényjavaslatot 1996-ban, majd az elmúlt huszonnégy évben négy politikus nevéhez is fűződött az LGBT-kisebbség védelmében készült javaslat. A legutolsó a Demokrata Párt képviselője, Ivan Scalfarotto nevét viselő kezdeményezés, amelyet 2013-ban vitattak meg, de nem fogadta teljes körű egyetértés még a párton belül sem.

Zan törvényjavaslata kétséget kizáróan a társadalom igen széles szeletét bíróság elé citálhatja, különösen azokat, akik nem értenek egyet az LGBT-csoportok számos követelésével, a béranyaság kérdésével, az örökbefogadással, a gender­ideológiával, az egyes és kettes szülő megnevezésével és még sok hasonló kérdéssel.

Az élet- és családvédő civil egyesületek azonnali közleményben juttatták kifejezésre nemtetszésüket a pugliai tanácskozással és az újabb próbálkozásokkal kapcsolatban. „Aggodalommal figyeljük, hogy Puglia tartomány elnöke, Michele Emiliano és a baloldal újra a parlament elé tárná a káros, haszontalan és szabadságtipró törvényjavaslatot a homotranszfóbiá­ról. Fölöslegesnek tartjuk, hiszen a jelenlegi törvénykezés biztosítja bárki ellen elkövetett diszkriminatív és erőszakos cselekmények büntetésének jogi eszközeit” – írja Massimo Gandolfini, a Védjük meg gyermekeinket elnevezésű civil egyesület elnöke. Szerinte a diszkrimináció ellen folytatott harc szabadságtipró, hiszen szájzárra ítélné azokat a csoportokat és mozgalmakat, amelyek azt állítják, hogy egy gyermeknek joga van egy anyához és egy apához, a béranyaság eltörlését kérik, és megvédik a családok gyermekeiknek neveléséhez való szabadságjogát.

A Pro Vita e Familia nevű élet- és családvédő civil egyesület elnökei, Toni Brandi és Jacopo Coghe is tiltakozásukat fejezték ki. A katolikus sajtó is gyanakodva szemléli a törvényjavaslat által tartalmazott kondíciókat és szankciókat. Amennyiben jogerőre emelkedne a törvény, azon médiumok, amelyek kritikával illetik a homoszexualitást, nem a személyt, hanem a tendenciát, súlyos ítéletekre számíthatnak. Az újságíró és a főszerkesztő két megoldás közül választhat: mártíromság vagy hallgatás.

A La Bussola Quotidiana katolikus, konzervatív honlap hosszan sorolja azokat az eshetőségeket, amelyek a büntetés kategóriába eshetnének. Ha valaki kijelenti egy másiknak „nem értek egyet a homoszexualitásoddal” akkor ezerötszáz eurós büntetést vagy másfél év börtönt kaphat. Ugyanez a szankció nem áll fenn abban az estben, ha hasonló kijelentés történik egy heteroszexuális személlyel szemben, hiszen ez már a szólásszabadság kategóriába tartozik. A La Bussola
Quotidiana szerint a törvényjavaslat legnagyobb veszélye, hogy ugyanarra a szintre helyezi a homoszexua­litást és a transzszexualitást mint a faji, etnikai, nemzetiségi és vallási megkülönböztetést, miközben az nem egy természet által elrendelt állapot, amelyet védelmezni kellene, mint a korábbiak.

A továbbiakban érdemes szem­ügyre venni az olasz belügyminisztérium Diszkriminációs Biztonsági Megfigyelője által készített számadatokat, amelyek az elmúlt nyolc évben a helyzet tizenhárom százalékos súlyosbodását jelzik.
A 2018-ban közzétett adatok szerint 197 homoszexuális és tizenöt transzszexuális személy jelezte sérelmeit, de ezek közül sem minden esetben történt valós visszaélés.

 

Kapcsolódó írásaink

Őry Mariann

Őry Mariann

Csinálják csak

ĀMi történt múlt héten az Európai Parlamentben? Mit jelent a Magyarországról és Lengyelországról szóló állásfoglalás?

Bogár László

Bogár László

Széthulló birodalom

ĀA világ legnagyobb gazdaságában a születéskor várható élettartam már harmadik éve csökken, és e csökkenés leginkább a valaha legjobban irigyelt fehér középosztályt érinti

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom