Boros Imre

Vélemény és vita

Válasz nélkül nem lehet

A minap néhány tucat nagyon agresszív tüntető jelent meg a Normafánál. A „vezérszónokok” jól ismert profi tüntetők, egy részük, lévén országgyűlési képviselő, újabban éppen a Parlamentet tekinti a Fővárosi Nagycirkusznak

Ott vannak szinte mindenütt, egy kis csődületet keltenek ott, rendre kameraerdő kíséri őket itt, legyen az a „szabad sajtó” ügye, vagy az általuk „rabszolgatörvénynek” titulált munkaügyi törvény, vagy bármi, ami ellen fel szeretnék emelni hangjukat. Igen, bármilyen ügy jó nekik, amiben egy kis zajos csődületre vágynak, legyen a hazai bulvár és/vagy a nemzetközi „piacvezető” sajtónak elegendő kormány ellen szóló anyag.

Harsányak, ellentmondást nem tűrnek, és ha kell, ha nem, „igazuk védelmében” Brüsszelig szaladnak. A megmozdulásukról szóló híreket azonnal feltöltik a világhálóra és eljuttatják a jelentősebb nemzetközi balliberális médiacsatornákhoz. A Normafánál szervezett csődületükön például annak a követelésüknek adtak hangot, azért tiltakoztak és azt akarták minden lehetséges eszközzel meg akadályozni, hogy a jó három éve elkészült és mindenki által jóváhagyott terveknek megfelelően, a kijelölt helyen autóparkoló létesüljön, és ennek érdekében a terepet előkészítsék és néhány útban lévő, főként kisebb fát kivágjanak.

A Normafa rehabilitációja a XII. kerület egyik sikerprojektje. Eddig sokkal több zöldet telepítettek a területen, mint amennyi fát kivágnának a parkoló miatt. A projektet a kerület finanszírozza saját és pályázatokon elnyert forrásokból. A polgármester jó ideje (és újra) Pokorni Zoltán. Róla elmondható, hogy végtelenül türelmes, és talán megnyerné a politikus egyeztetők fair play-világbajnokságát is.

Az egyeztetések évekkel korábban ennek szellemében zajlottak a Normafa ügyben is. A terveket közszemlére bocsátották, aki akarta, elmondhatta szóban és írásban is a véleményét, nagyon sokan éltek is ezzel a lehetőséggel a kerületben. Voltak ötletek, amelyeket átvezettek a tervekre, törölték például a sífelvonó és a bobpálya ötletét. Amikor megkérdezték a beruházásról a kerület lakosait, lehengerlő volt az igenek aránya. A kivitelezés jó ideje folyik, a terület szépül, az emberek (kerületiek és mások is) nagy számban járnak oda felüdülni, pihenni.

Most jön azonban az a furcsa jelenet, amit ahhoz lehet hasonlítani, amikor a kocsmában poharazók békés beszélgetésébe agresszív hangnemben belerondít az illetéktelen csapos. Megjelentek a Normafánál a zöld anarchia honi felkentjei és hőbörögni kezdtek egy olyan ügyben, amihez az égvilágon semmi közük sincs, ami amúgy is szinte már befejezett. A polgármester úr szinte csodálatra méltó módon és angyali türelemmel egyeztetési túlcsordulásba ment át ahelyett, hogy a közrend megzavaróira kihívta volna a rendőrséget.

Az még elfogadható, hogy Pokorni tárgyal a főváros zöld Don Quijotét játszó főpolgármesterével, aki helyszíni szemlét is tart, hiszen ez hivatali kötelessége és az illem is így kívánja. Ha azonban összegzését adjuk az ügynek, akkor azt kell mondanunk, hogy már megint sikerrel provokáltak a zöld anarchisták, és a provokációra adott méltó, arányos és törvényes válasz ismét elmaradt. Ki tudja, hogy már hányadszor?

Épp a napokban adta okát és vélt értelmét a provokációsorozatnak maga a feketeöves csúcsprovokátor Tordai Bence. Szerinte a „demokratikus ellenzéknek” azért kell a sorozatos provokációk eszközéhez folyamodnia, mert így tudják felkelteni a közönség figyelmét, hiszen a balhéra nagyon sokan fogékonyak. Ebben a kijelentésben természetesen kimondatlanul is benne rejlik, hogy valóságos magvas mondanivalójuk a választók számára nincs, érdemi vitába a kormánnyal annak koc­káz­tatása nélkül, hogy sorra alul maradnak, nem bocsátkozhatnak. Érdemi kritika helyett – amire hellyel-közzel még adódhatna is lehetőség – marad az agresszív provokációk sorozata.

A provokációsorozat két vezérszólamra van felépítve, az egyik ezek közül a zöldügy és a vele rokonítható klímaváltozás, a másik a korrupció. Az egymással rokonított zöldügy és a klímaváltozás az emberek jogosnak tűnő aggodalmára épít, hogy mit hoz a jövő és vajon hamarosan megsülünk-e? A korrupciós mantra építőanyaga egy másik alapvető és könnyen előcsalogatható negatív emberi tulajdonság: az irigység. Naponta korrupciót emlegetnek nagykereskedelmi tételekben, de  külön árumegnevezés, azaz bizonyított esetek nélkül. Az ő értelmezésükben mindkét ügy a kormányon szárad, tehát sikeresek az ezekkel kapcsolatos sorozatos provokációk, sokkal haladósabb ez a megoldás, mintha politikai szempontból valóban érdemi természetű kritikával élnének.

A válasz nélkül maradt sorozatos provokációk az emberekben azt az érzést táplálják, hogy a klímazöld anarchia offenzívában van és a kormány még csak nem is védekezik, hanem csupán csendes szemlélője és elszenvedője a történéseknek. Vajon, ha ez sokáig folytatódik, a végén még igaza lesz Tordai Bencének? Mi lenne tehát az arányos, törvényes és méltó válasz a provokációkra, nos ez a millió dolláros kérdés.

A Normafa-csődület ügyben határozottan lett volna törvényes lehetőség rendőri intézkedésre. Talán az MTVA székházában sem fajulhattak volna el az események, elmarad­hatott volna a balsikerű performan­ce és leszűkült volna az ügy egy, a szabályokban rögzített képviselői intézménylátogatásra.

Felmerül a jogos kérdés, hogy miért viszonyulnak homlokegyenest ellenkező módon a balliberális és a nemzeti kormányok az ellenük irányuló megmozdulásokhoz. Tudjuk, a baloldal még békés és engedéllyel vonuló tüntetőket is gond nélkül halomra gumibotoz, gumi­lövedékkel lő rájuk és lovasrohamot is vezényel ellenük, míg a jobboldal még a sorozatos provokációkat is tűri, szinte fogait összeszorítva, szótlanul. A válasz a kétfenekű nemzetközi tálalásban és a hazai bírói gyakorlat gyakran megnyilvánuló kétértelműségében rejlik, ahol ugyanaz a típusú eset egyszer „vemhes”, máskor meg nem. Amíg a baloldal törvényességet mellőző megmozdulásai szinte elmarasztalás nélkül maradnak, a jobboldal törvényes rendfenntartó lépéseit is diktatórikusként, a demokráciát sértőként mutatják be és hamisan tálalják a médiában, gyakran a bíróságokon is – a baloldaliak.

Mindez természetesen ártalmas, azonban mérlegelni szükséges. Nem a jó és a jobb megoldás választása áll előttünk, hanem a rossz és a kevésbé rosszé. El kell dönteni, hogy miből adódik nagyobb kárunk: abból, hogy a „művelt Nyugat” majd szörnyülködik és diktatúrát kiált, ha a parlamenti ülésteremből a rendzavaró képviselőket az őrség kiveze­ti, vagy a Normafánál a rendőrség szelíden intézkedik és igazoltat, vagy abból, ha a sorozatos válasz nélküli provokációk után a nép is azt kezdi hinni, hogy a provokátoroknak igaza lehet, mert nincs törvényes válasz, az állam hallgat, tétlen, tehát biztos vaj van a fején.

Vallom, nem egyszerű ebbe belekezdeni, és iszonyú sok munkával is jár. A törvényes eljárásokat nemcsak lefolytatni, de teljeskö­rűen dokumentálni is kell, és erről a hazai és a nemzetközi közvéleményt is haladéktalanul tájékoztatni kell. Tovább ugyanis térvesztés nélkül nem lehet tűrni, hogy a provokációs tartalmak ránk égjenek, és úgy keveredjünk gyanúsítottként kabátlopási ügybe, hogy mellesleg a mi kabátunkat lopták el.

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Buták és okosok

ĀFricska. Jó, ha az ember életében van néhány fix pont. Ilyen az Index nevezetű portál. Legfrissebb műremeküket egy Miron Zuckerman nevű pszichológus és a Rochesteri Egyetem kutatócsoportjának kutatásának kapcsán alkották

Putsay Gábor

Putsay Gábor

Mindig magasabbra

ĀÚj időszak köszöntött be a digitalizációval a magyar gazdaságba, ezzel együtt új korszak kezdődött az oktatásban és a szakképzésben is

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom