Vélemény és vita

Az önkormányzati választás elé

Sok rétege van minden választási kampánynak, ahogyan az előttünk álló önkormányzatinak is

A legriasztóbb réteg – és ezért fordulnak el sokan a politikától és a közélettől – a nyers hatalomvágy, az iszapbirkózás, az ellenfelek lejáratása bármi áron.

A legszomorúbb, ha nincs ennek a folyamatnak a mélyén semmi, illetve a mélyén ugyanez van. A keresztény közéletiség ennél sokkal többet jelent.

Orbán Viktor tusványosi beszéde folytatása-, elmélyítéseképpen szeretnénk megosztani azt, hogy milyen magatartásnak kell lenni a közéleti szereplőknek lelkük, szívük legmélyén. Éloi Leclerc Szent Ferencről írott Egy szegény ember bölcsessége című könyvének az utolsó gondolatai tartalmazzák a legszebb összefoglalást erről.

Ferenc mondja egy társának: „Az Úr minket arra küldött, hogy hirdessük az Evangéliumot minden teremtménynek. Elgondolkodtál-e már azon, mit jelent: »hirdetni az Evangéliumot?« Ez azt jelenti, mintha azt mondanám: »téged is szeret az Isten Jézus Krisztusban.« És nemcsak mondanom kell, hanem valóban gondolnom is. És nemcsak gondolnom, hanem úgy is kell tekintenem ezt az előttem álló embert, hogy valami benne már meg van váltva. Hogy van benne valami sokkalta nagyobb és nemesebb, mint gondolná. És ez új öntudatra ébreszti. Ezt jelenti »hirdetni az Evangéliumot«. És ezt te csak úgy teheted meg, ha fölajánlod neki barátságodat, valóságos, érdekektől mentes, leereszkedés nélküli, bizalomra és igazi értékelésre épített barátságodat. Az emberekhez kell mennünk. Feladatunk igen kényes, mert az embernek világa egy óriási csatamező, ahol a gazdagságért és a hatalomért törik magukat. És a túl sok szenvedés és durvaság elfedi előlük Isten arcát. És főleg nem úgy kell menni közéjük, mint egy új fajta vetélytárs. A Magasságbeli békés tanúinak kell lennünk. Irigység és megvetés nélküli embereknek. Képeseknek arra, hogy valóban barátaik legyünk. A mi barátságunkat várják. Barátságot, mely megérteti velük, hogy Isten szereti és megváltotta őket Jézus Krisztusban.”

Ha valaki azt gondolja, hogy ezek a gondolatok puszta ájtatosság, amiről Szent Ferenc beszél, az csak a vallásosság területe, mélységesen téved. Sokkal többről van szó! Ez olyan alapmagatartás kellene hogy legyen, ami remélhetőleg minden polgári-keresztény közéleti szereplőben megvan, legalább a lelke legmélyén, a legbenső – és ezért féltve őrzött – alaprétegében. Ha ez így van – vagy így lesz előbb-utóbb –, akkor a nyugtalan, ádáz és éppen ezért beteg közélet meg fog változni. Amikor becsöngetek egy házba, így kell tekintenem az előttem álló emberre, még akkor is, ha haragosan nyitja ki az ajtót. Ez a magatartás – aminek sugározni kell belőlem – hatni fog rá pár másodperc alatt. Amikor vitázok az ellenfelemmel, szelíd és türelmes tudok lenni akár nemtelen és igaztalan támadások kereszttüzében. Ugyanakkor minden közéleti szereplőnek tudatában kell lennie, hogy a „feladatunk igen kényes, mert az emberek világa egy óriási csatamező, ahol a gazdagságért és a hatalomért törik magukat”.

A közpolitika súlyos deficitben szenved, szereplőivel kapcsolatban a hitet és a hitelességet hiányolják. Az önkormányzatiság, a helyi politika sokak szemében az igazi politika, mert a közvetlen életkörülményekről, szükségletekről, húsba vágóan konkrét dolgokról szól. Ezért érzékenyebb és kritikusabb a helyi társadalom. Tovább folytatnánk Szent Ferenc gondolatait: nemcsak arról van szó, hogy „az emberekhez kell mennünk”, hanem arról is, hogy az emberek ezt várják, és nemcsak a kampányok idején. És arra várnak, hogy a legmélyebb igényeikben szólítsuk meg őket, vagyis a szeretetre méltóságukban, az értékességükben, abban, hogy meg akarják élni az összetartozást a többi emberrel, és nem utolsósorban szabadok, vagyis önmaguk lehessenek. Amennyiben ez a négy dolog rendben van, rendben lesz a család, a kisebb-nagyobb közösség, a helyi társadalom és az ország, a nemzet is.

Sokan mondják azt, hogy elkötelezett keresztény ember nem vállalhat közéleti szerepet. Erre Szent II. János Pál pápa szavaival tudunk válaszolni: „A keresztény embernek kötelessége belebonyolódni a világ dolgaiba.” Abba a világéba, ami olyan, amilyen és nem kívülről, a partvonalról kell bekiabálni, vagy legyinteni csak, hanem bele kell bonyolódni a világ dolgaiba. Méghozzá az idézetbeli alapmagatartással, ami tartást ad, méltóságot ad nekem és a másiknak, az előttem álló embernek is. Akit az ő eredendő szeretetre méltóságában és értékességében kell megszólítanom. Akkor a barátom lesz. Akkor meg tudom nyerni a jó ügyeknek, bizalmat tudok benne ébreszteni, és meg fog bízni bennem és abban, amit, akit képviselek. Akkor ki tudom zökkenteni a passzivitásából, el tudja mondani, hogy mire vágyik a közösségtől a lelke legmélyén, és fel tudja ajánlani az eszét, kezét, cselekedeteit is. Szóljon erről – vagy legalább erről is – az előttünk álló két hónap az önkormányzati választások előtt. Szent Ferenc magasra tette a lécet, ne fussunk át alatta!

Kapcsolódó írásaink

Domonkos László

Domonkos László

Tuhutum tekintete

ĀTűz a nap, és azon kapom magam, hogy az ünneplő tömegben az egyik, az ország dolgának szerét ejtő magyar tekintete van rajtam

Kelemen András

Kelemen András

Sodrásban és azzal szemben

ĀA tömegtájékoztatásban (és félretájékoztatásban) is szélesen hömpölyög a fősodor. A percemberkék nem is állnak neki ellent

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom