A halálközeli élmények rávilágítanak az agyi aktivitásra a szív leállása után

A New York-i Egyetem Grossman School of Medicine kutatóinak vezetésével egy intenzív ellátást végző szakemberekből és szakorvosokból álló csoport az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság kórházaiba felvett, szív- és tüdő-újraélesztésen (CPR) átesett betegek emlékezetét és tapasztalatait vizsgálta.

Gyűjtötték az elektroenkefalogram (EEG) aktivitást és az agyi oxigénszintet az újraélesztés során, így a kutatók bepillantást nyerhettek tucatnyi haldokló agyának halványuló fényébe.

Abban a pillanatban, amikor a szív elfelejti, hogyan tartsa egyenletes ritmusát, a vérnyomás lezuhan, lehetővé téve, hogy a szén-dioxid és más salakanyagok mérgező szintre emelkedjenek, miközben az értékes oxigént visszatartják.

Ennek eredményeképpen a sejtek sorra felmondják a szolgálatot, és az elsők között az agyi áramkörök is meghibásodnak.

Míg az újraélesztés elegendő keringést biztosíthat ahhoz, hogy a szervezetünknek esélye legyen újra megtalálni a ritmusát, a mellkasi kompresszió rosszul helyettesíti a szív pumpáló tevékenységét, és a gyógyulás esélye folyamatosan csökken, ahogy telnek a percek.

Hogy ez pontosan mit jelent a neurológiai funkciókra nézve, soha nem volt teljesen világos. A patkányokon végzett laboratóriumi vizsgálatok és a haldokló betegeken végzett helyszíni vizsgálatok alapján egyértelmű, hogy az agynak – legalábbis időnként – meglepően hosszú időbe telhet, mire a megfelelő keringés megszűnése után teljes csendbe merül.

Sam Parnia tüdőgyógyász évek óta vizsgálja a haldoklás folyamatát, nemcsak neurológiai, hanem pszichológiai szempontból is. A 2014-ben publikált AWAreness during Resuscitation (AWARE) tanulmány vezető szerzője, a legújabb tanulmányában nagyobb mintával és módosított módszerrel próbál a korábbi eredményekre építeni.

Az AWARE II projekt részeként Parnia és csapata 365, újraélesztésen átesett pácienssel egy applikációt, tabletet és fejhallgatót használt, hogy olyan jeleket keressenek, amelyek arra utalnak, hogy a nem reagáló állapot ellenére még mindig lehet valamilyen fokú tudatosság.

A 28 megkérdezett közül egyikük sem emlékezett a táblagépen megjelenített képekre, illetve nem számolt be arról, hogy hallotta volna a fejhallgatón hallott hangokat. Mindazonáltal ez nem jelentette azt, hogy az agyukban nem zajlott valamilyen tevékenység, és a néhány egészséges túlélő beszámolt az újraélesztésükre vonatkozó emlékeiről, például a mellkaskompressziókról, a bőrükön lévő elektródák érzékeléséről és a környező klinikusok beszélgetéséről.

A valós idejű agyi monitorozás alátámasztotta azt a lehetőséget, hogy a károsodott szívműködés ellenére van esély arra, hogy a neurológiai aktivitás fennmaradjon, mivel a túlélők 40 százaléka viszonylag normális vagy csaknem normális EEG-felvételeket kapott vissza akár már egy órával az újraélesztés után.

A felvételek adatai olyan jellegűek voltak, mint amilyeneket a neurológusok a magasabb szintű mentális funkciókkal társítanának.

„Bár az orvosok sokáig úgy gondolták, hogy az agy körülbelül tíz perccel azután szenved maradandó károsodást, hogy a szív leállítja az oxigénellátását, a mi munkánk azt mutatta, hogy az agy az elektromos helyreállítás jeleit mutathatja még hosszú ideig a folyamatban lévő újraélesztés után is” – mondja Parnia.

„Ez az első nagy tanulmány, amely kimutatta, hogy ezek a visszaemlékezések és agyhullámváltozások, az úgynevezett halálközeli élmények univerzális, közös elemeinek jelei lehetnek.”

Bár messze nem végleges, de az arra utaló jelek, hogy az agy még mindig feldolgozza a környezeti jeleket, emlékeket és érzelmeket az újraélesztés során, többet elárulhatnak arról, hogy idegrendszerünk hogyan helyezi előtérbe a kognitív funkciókat.