Ez az ősi életforma túlélte a dinoszauruszokat

Tomboló tűzviharok, megacunamik és egy hónapokig vagy évekig tartó nukleáris tél. A nem őslény dinoszauruszok 180 millió éves uralma egy szempillantás alatt véget ért, csakúgy, mint a velük a bolygón élő fajok legalább 75 százalékának. 

A kréta-paleogén tömeges kihalás (K-Pg) néven ismert eseményt követően a Föld számára új hajnal köszöntött be. Az ökoszisztémák visszatértek, de a bennük élő élet más volt.

Sok ikonikus K-Pg előtti faj már csak múzeumban látható. A félelmetes Tyrannosaurus rex, a Velociraptor és a Quetzalcoatlus nemzetséghez tartozó szárnyas sárkányok nem tudták túlélni az aszteroidát, és a történelem mélyére szorultak.

De ha teszel egy sétát a szabadban, és beleszagolsz a rózsákba, olyan ősi nemzetségek jelenlétében találod magad, amelyek a K-Pg hamvaiban virágoztak ki.

Bár a ma élő rózsafajok nem ugyanazok, amelyek a Tyrannosaurus rexszel osztoztak a Földön, az ő vonaluk (Rosaceae család) több tízmillió évvel az aszteroida becsapódása előtt keletkezett.

A fosszíliák és a genetikai elemzések arra utalnak, hogy az angiospermák családjainak túlnyomó többsége az aszteroida előtt keletkezett.

A dísznövény orchidea, a magnólia és a golgotavirág családok, a fűfélék és a burgonyacsaládok, a gyógynövényként használt százszorszépcsalád és a gyógynövényként használt mentacsalád ősei mind osztoztak a Földön a dinoszauruszokkal.

Úgy tűnik, az angiospermák a saját águnk korai tagjaihoz, az emlősökhöz hasonlóan kihasználták az újrakezdés előnyeit.

Az azonban nem világos, hogyan tették ezt. Az angiospermák, amelyek a dinoszauruszokhoz képest olyan törékenyek, nem tudnak repülni vagy futni, hogy elmeneküljenek a zord körülmények elől. Létük a napfényre támaszkodik, amely eltűnt.

Mit tudunk?

A különböző régiókban található fosszíliák különböző verziókat mesélnek az eseményekről. Egyértelmű, hogy az aszteroida becsapódásakor az Amazonas vidékén nagy volt az angiospermák fluktuációja (fajok pusztulása és újbóli megjelenése), Észak-Amerikában pedig a növényevő rovarok számának csökkenése, amely a tápláléknövények elvesztésére utal. Más régiókban, például Patagóniában azonban nem mutatkozik semmilyen minta.

Egy 2015-ös tanulmány, amely 257 nemzetség (a családok jellemzően több nemzetséget tartalmaznak) angiospermák fosszíliáit elemezte, megállapította, hogy a K-Pg-nek alig volt hatása a kihalási arányokra. Ez az eredmény azonban nehezen általánosítható a 13 000 angiospermia nemzetségre.

A tudósok úgy vélik, hogy az angiospermák K-Pg tömeges kihalással szembeni ellenálló képessége az alkalmazkodóképességükkel magyarázható. Például új magszórási és beporzási mechanizmusok kifejlesztésével.

Képesek továbbá a teljes genomjukat (a szervezet összes DNS-utasítását) megkettőzni, amely minden egyes gén második példányát biztosítja, amelyre a szelekció hatni tud, amely potenciálisan új formákhoz és nagyobb változatossághoz vezethet.

A hatodik tömeges kihalási esemény, amellyel jelenleg szembe kell néznünk, hasonló pályát követhet. Az angiospermák aggasztóan sok faját már most is a kihalás fenyegeti, és pusztulásuk valószínűleg az általunk ismert élet végéhez vezet.

Igaz, az angiospermák újra kivirágozhatnak a változatos túlélők állományából – és talán túlélnek minket.