Történelem

Örömszerzés, esélyteremtés zenével

Folytatódik a Szimfónia program, nem hagyják magukra a hátrányos helyzetű gyermekeket, akiknek hangszert adtak a kezükbe

A Szimfónia Program eszközként használja a zenét, hogy kitörési lehetőséget adjon a nehéz körülmények közt élő gyermekeknek. A módszer kulcsa a zenélés adta sikerélmény, az önbizalom és a közösségbe tartozás érzésének az erősítése. A finanszírozást biztosító uniós projekt a közelmúltban lezárult, a létrehozók azonban – a Symphonia Alapítvány és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat – folytatni szeretnék. A program eddig hétszáz gyermeket ért el.

kupper-andras
Kupper András: Faluban és városban egyaránt fut a program (Fotó: MH)

Kifutott az az uniós projekt, amelyből a Szimfónia Program zenei foglalkozásait tartották az ország tizenöt helyszínén. A Symphonia Alapítvány és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat bő egy évvel ezelőtt indította a programot, amely a zene által kínál kapaszkodót és kitörési lehetőséget a létbizonytalanságban, kirekesztettségben élő gyermekeknek.

Elsősorban szociális programról van szó, melyben az esélyteremtés eszköze a zene – mondta lapunknak Kupper András, a Fidesz volt országgyűlési képviselője, az alapítvány kuratóriu­mának elnöke. Az előkészületek sokáig tartottak – folytatta –, hiszen az alapítványt 2011-ben hozták létre, és tavaly ősszel jutottak el oda, hogy elkezdődhetett az oktatás. Mostanra egy tanéven, nyári táboron vannak túl, és felléptek a budapesti Arénában, a Nemzeti Minimum koncerten. Kupper beszámolója szerint a Szimfónia Programot állami és egyházi fenntartású iskolákban, nyolc észak-magyarországi és hét dél-dunántúli régióban indították el. A helyszíneket úgy válogatták össze, hogy egyiskolás falu és sokiskolás nagyváros is legyen köztük. Közös bennük, hogy a részt vevő gyermekek mindegyike hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű.

A program lényege ugyanis, hogy a gyermekek csoportosan, egymásra figyelve, egymást is szocializálva tanulnak meg hangszeren játszani. A szervezők igyekeznek minél több fellépési lehetőséget biztosítani nekik, mert azt vallják: a produkció sikerélményt jelent, a sikerélmény pedig önbecsülést ad. „Harmadik osztályos korukig több a játék, és kevesebb a keserűség, mert a gyermek ilyenkor még szereti a meséket, és vannak álmai. Harmadik osztály után aztán eltűnnek az álmok, és mesék sincsenek már. Ezek a gyermekek nyomort, kilátástalanságot, rossz mintát látnak, és nem találnak kapaszkodót maguk körül” – mondta Kupper András. Hozzátette, a kilátástalansággal szemben kínálják nekik a zenét, a hangszert, és – amikor a közönség elé állnak – a felismerést, hogy a „sok gyakorlásból siker és sikerélmény születik”. A gyermeket tehát játszva tanítják meg a rendszeres gyakorlásra, a munkára, úgy, hogy ezekből a tevékenységekből öröme származik. A zenekarban mindenki megtalálja a helyét, az is, aki egyszer üti meg a triangulumot, és az is, aki végighegedüli az előadást. Bármilyen nehéz vagy könnyű a hangszer és a szólam, a sikerben mindannyian osztoznak.

A pénzügyi hátteret adó uniós projekt nemrég véget ért, a máltai szeretetszolgálat azonban úgy döntött, újabb pályázati forrásokig saját költségvetéséből próbálja életben tartani a programot, Dél-Magyarországon ők viszik tovább. Az alapítvány Észak-Magyarországon folytatja, és lesznek olyan települések, ahol továbbra is együtt dolgoznak. Az elnök elmondta, az északi régióban hét helyszínen művészeti iskolát hoztak létre, ez azt jelenti, hogy fogadó iskolákban foglalkozásokat szerveznek a zenélő gyermekeknek. A zeneiskola államilag elismert intézménnyé vált, normatív támogatásokból működtetik, és mihamarabb szeretnék akkreditáltatni. Közben arra is pályáznak, hogy tanodákba is elvihessék az ügyet.

Kupper beszélt a gyermekekkel foglalkozó zenetanárokról is, valamint arról, hogy a programban dolgozni kihívást jelent a munkában és lelki értelemben is. A klasszikus nyugateurópai oktatásban például a tanár egy időben csak egy gyerekkel dolgozik, „itt azonban egyszerre hat vásott kölyöknek a kezébe kell hangszert adni és foglalkozni velük”. A módszer persze nem helyettesíti a zeneoktatást, hiszen felzárkóztató programról van szó, amely eszközként használja a zenét. Nagyon örülnek, amikor cigány zenetanárt sikerül megnyerniük az ügynek, hiszen őket könnyebben elfogadják a gyerekek és a szülők is.

A program jellegéből fakadóan végig figyelni kell a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek és családjaik problémáira is. Ezt a feladatot a zenetanárok­ra terhelni nem lehet, ehhez szociális munkások kellenek. Kupper András hozzáfűzte: „Tudjuk, hogy nem hagyhatjuk magára azt a sok gyermeket,
akinek hangszert adtunk a kezébe.”

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom