Történelem
Közös a történelmünk, közös lehet a jövőnk is
Ha végigtekintünk a lengyelek és a magyarok históriáján, azt látjuk, egyik népet sem hordozta tenyerén a Mindenható.
Lengyel-magyar történelmi olvasókönyv. Ez a címe annak a kötetnek, amelyet Karol Biernacki szerkesztett iskolásoknak, s amely a közös lengyel-magyar história főbb állomásai és eseményeit írja le a két nép barátságának igencsak régi kezdetétől napjainkig. Hogy mikor is kezdődött ez sorsközösség? A közvélemény úgy tudja, akkor, amikor a két nép – szinte majdnem egy időben – felvette a keresztény vallást.
Karol Biernacki szerint viszont a lengyel–magyar barátság még ennél is jóval idősebb. A kötet szerkesztője egy Przemyslben tett látogatása során különös nyomokra bukkant. Helyi kutatók, történészek szerint a Kárpát-medence felé vonuló, honfoglaló magyarok afféle „pihenőállomást” alakítottak ki maguknak a térségben, a San folyó bal partján. Ez az „állomás” becslések szerint legalább negyven-ötven esztendőn át működött. A folyó jobb partján viszont a lengyelek ütöttek tábort. Konfliktusnak, harcnak semmi nyomát sem találták a régészek és a történészek, adja magát tehát a következtetés, hogy San völgyében megértésben és barátságban éltek lengyelek és magyarok.
A kötet már-már csábítóan gazdag képekben és illusztrációkban, olvasmányossá sok-sok színes történet teszi. Először 1999-ben jelent meg a Szegedi Kisebbségi Lengyel Önkormányzat gondozásában. Azóta minden második esztendőben megújul és kiegészül a friss, lengyel–magyar vonatkozású események krónikájával és képeivel. Következő, jelentős mértékű bővítése a jövő évre esik. Két nyelven, azaz lengyelül és magyarul készült a kötet, számos példányát osztották szét már eddig is lengyel iskolákban és magyarországi történelmi vetélkedőkön is, s itteni pedagógusok nagyban érdeklődnek iránta.
A könyv kiemelten foglalkozik Báthory Istvánnal. Báthorynak nagy kultusza van a lengyel nép körében, Krakkóban, a waveli székesegyházban nyugszik, díszes síremlékén mindig találni friss virágot, no meg számos piros-fehér-zöld és piros-fehér szalagot. A lengyelek úgy tekintenek rá, mint aki megreformálta a lengyel igazságügyet, az adórendszert és a törvénykezést, átszervezte és modernizálta a hadsereget, jelentős mértékben támogatta a kultúrát és a művészeteket, s meg alapította a vilniuszi egyetemet. Az eddigi tapasztalatok szerint a könyv és annak minden megújított kiadása nagy sikert arat a korosabb lengyelek körében is, s ennek csak örülni lehet, hiszen ez is erősíti a két nép közös történelmi tudatát. A kötetnek ettől függetlenül az az elsődleges feladata, hogy a fiatalokkal is megismertesse a lengyel–magyar sorsközösség lényegét.
A szerkesztőről, Karol Biernackiról tudni kell, ő a Csongrád megyei levéltér igazgatója, a Szegedi Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat elnöke és Lengyelország tiszteletbeli konzulja. Szegeden diplomázott, magyar szakon. Magyar lányt vett feleségül, a nyolcvanas évek óta itt él. Tehát nem nehéz őt elfogultsággal vádolni, de nyilván nem személyes magyarszimpátiája beszél belőle akkor, amikor azt mondja: a híresztelések ellenére nincs baj a két nép barátságával. Annak ellenére sem, hogy az utóbbi időben – Oroszország kapcsán – ellentétek mutatkoztak a lengyel és a magyar politikai vezetés között. A szerkesztő úgy véli, a vita csupán a nagypolitika legfelsőbb szintjén zajlott, magára a szélesebb értelemben vett lengyel és magyar közvéleményre nincs hatással. És nem is lesz, az emberek ösztönösen is azt keresik a két nép történetében és mindennapjaiban, ami összeköti, s nem azt, ami elválasztja őket.
A magyar politikai életben most sokan várakozással tekintenek az új lengyel köztársasági elnök, Andrzej Duda tevékenysége elé, azt remélve, hogy ő majd lezárja azokat a vitákat, amelyek a közelmúltban keletkeztek a lengyel és a magyar vezetés között. Karol Biernacki nem akart politikai fejtegetésekbe bocsátkozni, de rámutatott, hogy az új elnök a visegrádi négyek szervezetének megerősítésére törekszik, és szeretné még jelentősebbé tenni Közép-Európa szerepét az uniós, de a tágabb értelemben vett nemzetközi színtéren is. Ezek az újdonságok benne lesznek a történelmi olvasókönyv jövő évi kiadásában. A szerkesztő elmondta, céljuk, hogy a könyv hivatalos formában is bekerüljön a magyar iskolákba. Forgassa minél több diák, használja minél több tanár. Most indulnak az ezzel kapcsolatos egyeztetések a hazai illetékesekkel.